„Az a legjobb, ha az ember a dolgokat kísérlettel bizonyítja: akkor megismeri őket; ha azonban a találgatásra, feltételezésre és sejtésekre támaszkodik, soha nem lesz művelt.”

Egy újabb klasszikus történet, amely rövidsége ellenére nagyon felkavart, mégis a lelkemet ezer színben pompáztatta.

Sosem tagadtam, hogyan is vélekedek arról, ami a magyar oktatási rendszerben zajlik. Túl fiatalon kell kézbe venni olyan szerzők fajsúlyos könyveit, amelyeket nem érthet – korából és tapasztalatlanságából fakadóan – a gyermek. Egy felnőttnek ellenben ezek a kiadványok sokszor víz a sivatagban, mert szomjazzuk a tudást, a gyötrelem szépségét és mindazt a történelmi kincset, amelyeket ezek a regények adnak át a kíváncsi pszichének. Persze bőven akadnak olyan alkotások, amelyek kortól függetlenül is hozzánk tesznek, és ahogy az alma is beérik egyszer, az emberi psziché is változik, fejlődik, így akár újra olvasva a régi „kötelezőket” egy új szemlélettel találjuk magunkat szemben. A mostani könyv kortól függetlenül érték és sokat hozzánk tesz.

Mark Twain neve számomra Tom ​Sawyer kalandjai című alkotásával vált ismertté, amelyet gyermekként forgattam a fent már említett egyik kötelező olvasmányként. Anno talán kissé felületesen foglalkoztam a szerző akkori regényével, mert nem volt számomra elég „lányos” a történet. Azóta sok év eltelt szerencsére és már nem érdekel, hogy milyen nemű karakter bőrébe kell bújnom, ámbár az is igaz, hogy néha jobban kedvelem a hímnemű főhősöket, mert a mai női szereplőktől hullik a hajam.

Mark Twain – Ádám és Éva naplója című kötete már számtalan kiadást megélt, az én polcomon egy 2016-os kiadás található, amely a Helikon Kiadó Zsebkönyvek sorozatban jelent meg. Immáron sokadszorra szeretném megdicsérni a borítót, amely ismételten hűen tükrözi a belső tartalmat, ugyanakkor nagyon kreatívan lett megálmodva, mindezt pedig Szabó Levente munkájának köszönhetjük.

Ahogy a cím is mutatja az olvasó egy naplószerű szerkezettel fog találkozni, amely két szemszögből íródott. Az első felében Ádám, az első ember és férfi gondolatait ismerhetjük meg, ahogy megismerkedik környezetével és tulajdonképpen leendő társával is egyetemben.

„Azt hiszem, értem, mire való a hét: ez ad időt arra, hogy kipihenjük a vasárnap fáradalmait.”

A második részben, pedig maga Éva, az első nő gondolataival találkozhatunk. Ahogy felfedezi a világot, az állatokat, az eget és igen, az egyetlen fura teremtményt, aki folyton a fára menekül előle. Ki érti ezt?

„Le tudnék mondani egy nappal talált holdról, mert félnék, hogy valaki észrevesz; de ha a sötétben bukkannék rá, biztosan találnék valami ürügyet, hogy ne szóljak róla. Mert én tényleg imádom a holdakat, olyan szépek és romantikusak, hogy azt szeretném, bár lenne belőlük öt-hat; sosem mennék aludni; sohasem unnék rá, hogy heverjek a mohás parton és nézzem őket.”

Bár a kötet humoros formában kívánja átadni a teremtés alapjait, mégis úgy érzem, hogy komoly értékeket képvisel és pont ennek a könnyedségnek köszönhetően fogadható be egyszerűbben a történet.

Aki olyan szemlélettel él, mint jómagam is, annak a bibliai eredetmítosz mese habbal, amelyet számos formában olvastam már. Soha nem tagadtam ezt a véleményemet, mégis ahogy most olvastam ezt a parányi terjedelmű szöveget, elhittem, hogy így kezdődött minden. Örülök, hogy a könnyedsége által egy új látásmóddal engedett rátekinteni erre a komor világképre.

Hiszem, hogy a humor gyógyító hatású és néha elengedhetetlen ahhoz, hogy befogadjunk, vagy éppen elfogadjunk helyzeteket, embereket vagy magát a történelmet.

„Bárcsak meg tudnám értetni vele, hogy egy szerető, jó szív gazdagság, méghozzá elegendő, és hogy enélkül az értelem szegény.”

Összességében nagyon kedvemre való olvasmányban volt részem és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára vettem kézbe.

Ha teheted, olvasd el bátran, hiszen az idődből keveset fog elvenni, de a regény tartalma még nagyon sokáig a lelked része fog maradni.

„Milyen kevés is boldoggá tehet bennünket, amikor úgy érezzük, hogy megérdemeltük!”

Ha szívesen elolvasnád a könyvet, akkor ajánlom figyelmedbe a Libri weboldal antikvár részét.

Írta: NiKy