„A falka ereje a farkas, a farkas ereje a falka.”

Megmondom őszintén, hogy nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, ugyanis még tavaly olvastam az Egy farkas diadalútja című kötetet, amely A Yellowstone alfahímjei sorozat bevezető részeként jelent meg. Már akkor megállapítottam, hogy Rick McIntyre elképesztő odaadással, egy egész életre való adatot gyűjtött össze a farkasokról, amelyek élete egészen a visszatelepítéstől dokumentálva lett. Ekkor még a 8-as elnevezésű farkas életét követhettem nyomon, ám hamar „szerelembe estem” egy bizonyos 21-es elnevezésű egyed irányába. 21-es hamar egy falka élére áll és rövid úton bebizonyítja, hogy bár a falkán belül az erőviszonyok határozzák meg a hierarchiát, mégis védelmező a családja irányába, szeretettel teli társ és gondoskodó apa.

„A 21-es később minden idők legkeményebb yellowstone-i farkasaként híresült el, de nagyon felszabadultan fejezte ki a szeretetét a 42-es és a kölykei iránt.” 

Azt érdemes tudni, hogy a farkascsaládoknál erős a matriarchális társadalmi szemlélet. A nőstények sok esetben parancsoló magatartással irányítják a tagok életét és sok esetben meghatározóak a falka vadászterületének kijelölésében, a territórium védelmében is.

A kötet elején viszonylag hamar utoléri a 40-es nőstényt a karma és kegyetlenségeinek következményét kénytelen elviselve pusztul el. Ezután szinte egyértelművé vált, hogy az alfa nőstény szerepkörét húga, 42-es fogja betölteni. Az Egy farkas uralkodása című könyv 2024-ben jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában. Ebben a történetben 21-es és 42-es szerelmi kapcsolatát és családjuk fejlődését, harcait ismerhetjük meg részletesebben.

„A farkasokat úgy formálta a törzsfejlődés, hogy csapatokban összedolgozva maguknál jóval nagyobb zsákmányállatokra vadásszanak, kölyköket neveljenek, és megvédjék a területüket a rivális falkáktól, akárcsak a kis csoportokban élő ősemberek, akik közösen vadásztak, nevelték a gyerekeket, gyűjtöttek élelmet, és védték a földjüket. Ez azt sugallja, hogy a farkasok és az emberek párhuzamos fejlődést mutatnak. Ami jól bevált a farkasfalkáknál, az bevált a korai embercsoportoknál is. Az amerikai őslakosok ezzel tisztában voltak. Figyelték és tanulmányozták a farkasokat, és a saját életükre is alkalmazták a tőlük tanultakat.”

Nagyon érdekes volt végig követni a Druid falka mindennapjait. A könyv öt évre bontja le az eseményeket, amelyek számos harcot, utód nemzést és magának a családi szerkezetnek a változását dokumentálja. A következők szerint olvasható:

1. 2000
2. 2001
3. 2002
4. 2003
5. 2004

Természetesen nem csak a Druid falka él a Yellowstone Nemzeti Park hatalmas területén, hiszen kapunk némi információt az Agate Creek, a Slough Creek és a Geode Creek falkákról is, ám ez a kötet elsődlegesen a Druid falkára fókuszál és ezen belül is az alfa párra.

Számomra nagyon érdekes volt a farkasok életébe való bepillantás lehetősége, mivel olyan ország szülötte vagyok, ahol nincs különösebb lehetőség erre, – hacsak nem az állatkertet figyelembe véve, amelyet, bevallom őszintén, nem szívlelek -, hogy élőben is megpillanthassak egy példányt. Eme kötet kuriózumként teszi lehetővé, hogy a sok információ által pótolhassak valamennyit ebből az élményből. Ugyanakkor nyilván nem ér fel ez önmagában a személyes megfigyeléssel, amelyet, nem tagadok, a bakancslistámra felírtam anno.

Amit szintén kiemelnék, az maga a szerző áldozatos munkájához köthető. Igazi szenvedélye a farkasok világa és annak tagadhatatlanul elkötelezett híve, hiszen éves szinten jó, ha két-három napot nem töltött kint terepen. Az ilyen hűséges és szorgalmas lelkeket csak csodálni tudom és rendkívül nagy tiszteletet érzek irántuk. Ugyanakkor megmosolyogtató, hogy ezek a kutatók is csak emberek.

„Sok éven át én voltam az egyetlen Doug munkatársai közül, aki nem tudott sms-t írni. Ugratott, azt mondta, dinoszaurusz vagyok. Elgondolkodtatott. A dinoszauruszok sosem tanultak meg sms-ezni, és lám, mi lett velük. Remélve, hogy elkerülhetem a sorsukat, végül kiszaszeroltam. Utána már nem kémleltem az eget, jönnek-e aszteroidák.”

Amikor elérkeztem a két alfa elhalálozásához, nem tagadom, hogy nagyon nehéz lett a lelkem. Persze tisztában voltam azzal, hogy már régen nincsenek köztünk, mégis csak így tudatosodott bennem a történet valóság alapja. 42-es csodálatos anya és vezető volt, aki nem roskadt bele nővére kezdeti állandó bántalmazásaiba, sőt, kitartott szerelme, 21-es mellett és egy események- és utódgazdag életet élt. 21-es pedig a park egyik kiváló hőse volt, aki apaként és párként is bebizonyította, hogy az erőn és dominancián túl is lehet egy lélek: gondoskodó, szerető és játékos. Csodálatos élőlények a szememben.

Egyetlen egy apró negatívumot tudok felhozni, bár az sem a könyv hibája, mind inkább nekem róható fel. Az utolsó szakaszra elfáradtam és bevallom őszintén, hogy bár várom a következő könyvet, elvégre még további alfákról fogok olvasni benne, mégsem bánom a pihenőt, míg az a bizonyos folytatás meg nem jelenik. Ezt majd az idő eldönti.

Összességében egy olyan könyvet vettem kézbe, amelyet nagyon vártam és nem csalódtam benne. 21-es és 42-es farkasok szerelmi élete legalább olyan gazdag volt, mint ahogy azt elképzeltem. Csodálatos jellemükkel, kitartó, hűséges társakként, valamint törődő szülőkként megmutatták, hogy milyen is lehet egy funkcionális család az állatvilág végtelenjében.

Akik szeretik a farkasokat, az élővilágot vagy csupán szívesen olvasnak a természetről, azoknak jószívvel ajánlom eme kötetet. Sokat tanulhatunk belőle és ki tudja, lehet, hogy meghozza a kedvet a személyes élményekhez is.

„Élj szabadon vagy halj meg. A farkasok is e szerint élnek.”

Itt is köszönöm szépen a Corvina Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet.

Amennyiben úgy érzed, hogy szívesen kalandoznál, akkor nem kell mást tenned, mint a Corvina Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy