„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba,
mert az már nem ugyanaz a folyó.”

Bevallom őszintén, hogy célzottan nők elleni erőszak témakörében kerestem olvasnivalót, mivel nagyon aktuális a tematika életemben és más okból is esedékessé vált. Így evidens volt, hogy egy olyan művet vegyek kézbe, amely nem fikció (bár azok között is akad bőven olyan írás, amely megtépázza a lelket), ezért maradtam az olyan alkotásoknál, amelyek tényfeltárók, netán egy jelenkorunkban is fontos eseményen alapszanak. Mivel a valóságból nem nehéz merítkezni, – sajnos – egyre többször és sürgetőbben érint mindenkit ez a még mindig tabuként kezelt, egyáltalán nemcsak a nőket érintő, tragédia és bűn. Így esett a választásom végül Sofi Oksanen finn szerző esszékötetére. Nem is lehetne aktuálisabb a téma, elvégre pontos képet fest az orosz-ukrán háború hátteréről, bár elsősorban az erőszakot és ezen belül is a nőkkel szembeni totalitárius elnyomást veszi górcső alá.

Az Ugyanaz a folyó című könyv nem egy szépirodalmi regény, mégis nagyon olvasmányos formában tárja elénk Oroszország bel- és külpolitikai szemlélet- és viselkedéskultúráját. Visszavisz az időben és tulajdonképpen a Szovjetunió fennállásától egészen napjainkig részletes elemzést tár elénk egy diktatórikus rendszerről, amely az idő teltével nem halványodott el, hanem megerősödött és tulajdonképpen terjeszkedést folytat immáron a világhálón keresztül is.

„Oroszország a büntetlenül maradó bűn és a bűn nélküli büntetés országa.”

A könyv öt fő fejezetre bontva taglalja az orosz elnyomásról, a bomlasztásról és a szabad erőszakról szóló tényeket, történelmi eseményeket és a jelen időkben is folyó ukrán-orosz háborút.

A következő fejezetekkel találkozhatunk:

1. A szexuális erőszak, mint háborús fegyver
2. Katonákból háborús bűnösök
3. Homo putinicus
4. Gyorstalpaló tanfolyam az orosz kolonializmusról
5. Exportcikk

Természetesen előszóval kezdődik és utószóval zárul a könyv, ám ezeket külön kell venni, hiszen a fenti fő címek nagyon „beszédesek” már önmagukban is.

„A szexuális erőszak egész közösségeket és családokat képes generációkon átívelően traumatizálni és tönkretenni, megváltoztathatja egy terület népességszerkezetét. Ezért is olyan népszerű eszköz a megszállók körében, ezért is használja Oroszország még ma is ezt az ősi fegyvert. Ukrajna esetében jó okkal tehetjük fel a kérdést, hogy Oroszország vajon a népirtás eszközeként használja-e a szexuális erőszakot.”

Nem óhajtok politizálni és nem is fogok, ám nem tudok elmenni amellett a tény mellett, miszerint a kötet olvasása közben félelmetes hasonlóságot véltem felfedezni kis hazám belpolitikai visszássága tekintetében. A magyar valóság pontosan abba az irányba mutat, mint ami az orosz köznép és minden oroszok által elfoglalt területen élők átka és sorsa. Egy diktatórikus rendszer küszöbén állunk, amelynek alappillére a nemek közti határvonal szélesítése és úgyszólván a nőgyűlölet megágyazása.

„Az ítéletek alacsony száma miatt a politikai akarat hiánya okolható. A nemi erőszakot nem tartjuk olyan súlyos bűncselekménynek, mint a többi háborús bűnt. Mindig van más olyan bűn, ami miatt könnyebben el lehet ítélni valakit. Mivel a bírósági eljárás igen drága, a tettek csak egy része vezet végül feljelentéshez. Választásról van tehát szó, a politikai akarat hiánya pedig olyan választásokhoz vezet, amelyben a nemi erőszakot elkövető bűnösök könnyebben megússzák a büntetést. Éppen ezért az ilyen cselekmények büntetlenül maradása lehetővé teszi, hogy a jövőben is fegyverként használják őket”

Magyarországon jelen pillanatban minden harmadik családban jelen van az erőszak valamely formája. Az esetek többségében férj, apa, testvér vagy valamelyik közeli hozzátartozó tartja félelemben a családtagokat. Ebből túlnyomórészt szenvedélybetegségek, mint például az alkohol, drog fogyasztása, netán játékfüggőség és csak kisebb arányban pszichés betegség húzódik meg a háttérben. A transzgenerációs trauma is gyújtópontja lehet, valamint a túlzott elvárás a férfiakkal szemben. Mert valljuk be, hogy teljesítménykényszeres társadalmi nyomásban élnek, ahol az érzelmek elnyomásával nagyobb arányban alakul ki az agresszív viselkedés valamely formája. Ugyanakkor a nők elleni gyűlöletre nemcsak a férfiak hibáztatása a megoldás, ugyanis ezeket az urakat nők, asszonyok nevelték. Ördögi kör, amelynek nagyon súlyos következményei láthatóak „itthon” is.

„A propaganda átalakítja a valóságot, az identitást és a választásokat, ha akarjuk, ha nem. Ezt nevezhetjük akár mentális erőszaknak vagy pszichológiai kényszerítésnek is. Az agymosás következményei elől senki sem menekülhet. […] Kritikus gondolkodás nélkül az ember nem tud ellenállni a propagandának, még a saját fejében sem.”

Őszintén szólva tagadhatatlan, hogy nagyon megrázott ennek a könyvnek az olvasása. Egy részről a valóság, a jelen eseményeiből kiindulva, más részről a nemi identitás, a nők sorsának reszketeg jövőjéből kiindulva. Senki se higgye, hogy rá nem lesz kihatással, ha a nőgyűlölet Magyarországon is divattá válik. Nem tudom megérteni, miért nem fogják fel, hogy nő nélkül kipusztulunk, ahogy a férfiak sem pótolhatóak. Mind a két nem egyenlő és ugyanolyan fontos szerepet betöltő, semmi esetre sem lehet egészséges társadalmat működtetni félelemre és erőszakra törekedve. Ráadásul ahol a másik elnyomása, megalázása és bántalmazása az alapgondolkodás része, ott előbb-utóbb saját berkeken belül is felüti fejét eme mérgező hármas.

„[…] a megbecsülés is alapvető része az igazságszolgáltatásnak.”

Nem szabad csendben maradni és tűrni a fájdalmat, megaláztatást senkinek sem. Teljesen mindegy, hogy nő, férfi vagy gyermek az áldozat. Mások felé agresszíven fellépni, kirekeszteni, megbélyegezni a legnagyobb bűn, amely létezik. A félelem sosem megoldás és a jövő nemzedékének biztonsága a békében, kritikus gondolkodásra való nevelésben rejlik. Az örök kíváncsiság, az elfogadás, a tudás és a kritikus szemlélet a jövő kulcsa és záloga, úgy vélem.

„A szexuális erőszak nemcsak a nőket érinti. Hanem az egész emberiséget.”

Nemtől és kortól függetlenül ajánlom a könyvet, mert erről a jelenségről igenis olvasni, tudni kell. Nem azokban az időkben járunk, amikor a fejünket a földbe dughatjuk, kivéve persze abban az értelemben, ha mindegy, hogy ki hogyan bánik velünk. A nők elleni nemi elnyomáshoz, erőszakhoz senkinek nincs joga és a családon belüli bántalmazás is annak minősül minden tekintetben.

„Könnyebb és sokkal kényelmesebb hazugságok között élni, mint szembenézni az igazsággal; és az igazsággal együtt az esetleges személyes bűnösségünkkel – és a kollektív felelősséggel.”

Remélem, hogy érdekel a kötet és elolvasod legalább egyszer. Ha így döntesz, akkor nem kell mást tenned, mint a Scolar Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy