Berg Judit – Két kis dínó a Holdon

„– Nem ellenségek, versenytársak […]. A nagyhatalmak, a politikusok lehet, hogy háborúznak egymással, de az egyszerű emberek békére vágynak.” Berg Judit írónő könyvei általában szórakoztatóak és mindig egy fontos vagy érdekes témakör köré építi történeteit. Olvastam a szerzőnő tollából számos olyan kiadványt, amelyek nagyon tetszettek, például az ifjúságnak szánt A négy madár titka vagy éppen a kisebbeknek szóló Maszat, Sári esetleg Lengemesék című sorozatok könyvei. Az alkotóról elmondható, hogy változatos stílusban, ám mindig remek humorral meséli el történeteit. Jelen esetben a Két kis dínó a Holdon című meseregényét vettem kézbe, amely a Trikó és Nyamm sorozat immáron nyolcadik...

bővebben

Viktor Pelevin – Omon Ré

„Hittük veled: mindent mindenhez kapcsol e lét. De most visszanézek, és nem győzöm csodálni: Egyetlen színed, egyetlen vonásod sem volt enyém, Ifjúságom, mintha nem is lettél volna valódi.” Immáron tagadhatatlan, hogy az orosz irodalom feladja számomra a leckét minden egyes szerzőjével, mert bár nyitott lélekkel szemlélem és keresem azon alkotókat, akik eme kissé zárt társadalomból merészelnek kitekinteni a világ felé, mégis számos alkalommal szembesülök azzal a ténnyel, miszerint túl szabad a felfogásom ahhoz, hogy maradéktalanul befogadjam az üzeneteket. Még valamikor 2020-ban találkoztam először Viktor Pelevin szerző nevével, amikor a Helikon Kiadó sajátos sorozatán belül...

bővebben

Simon Jimenez – Elveszett madarak

“Olyan korban élünk, amikor a hajók bele tudnak siklani az univerzum átlátszatlan hajtásaiba, majd elvitorláznak az idő peremét megülő hullámokon. Elő tudunk állítani izomszövetet, és a szálakat új végtagokká csévézhetjük. Egész kontinenseket törhetünk darabokra egyetlen YonSef robbanószerkezettel. Az élet megváltozott, de az értelmetlen kegyetlenségre való képességünk nem. Akármennyit is panaszkodtam amiatt, ahogy a szüleim diktálták a szabályokat, tudom, hogy kiváltságos gyerekkorom volt. Habár ritkán nevettünk, a családom sosem nélkülözte az ételt vagy a biztonságot. Nem szerettem régi otthonomat az állomás Sasfészkében, azonban nem vitathatom, hogy megfelelt az otthon...

bővebben

Blake Crouch (szerk.) – Elhagyott part

Valahogy mindig úgy voltam vele, hogy a science fiction őshonos terepe a novella. Talán nem véletlenül, hiszen az aranykorban a különböző magazinok és újságok lapjain közölve vált igazán népszerűvé. A terjedelmi kötöttségek egyszerre korlátozzák és felszabadítják a szerzőt, hiszen még ha akarja sem fogja tudi befoltozni az összes logikai repedést az olykor valóságtól teljesen elrugaszkodott történeten. És szerintem ez jól is van így, a novella kiváló terep egy-egy ötlet vagy benyomás szirmaira bontására a teljesség igénye nélkül. A jelen írásunk tárgyát képező Elhagyott part novelláskötet az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben. A csomagolástól...

bővebben

Philippe Nessmann – Irány a Mars!

Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is...

bővebben

Andy Weir – A Hail Mary-küldetés

“Az evolúció irdatlan hatékony tud lenni, ha pár milliárd évig hagyod, hogy végezze a dolgát.” A második világháborút követő bő 70 esztendő páratlan hosszú béke korszakát hozta el a világ fejlettebb részein, egy-két kisebb-nagyobb konfliktustól eltekintve. Talán a közvetlen életveszély tartós hiánya vagy talán az éghajlatváltozás fenyegető veszélye miatt, de a szórakoztatóipar katasztrófákra épülő ágazata rendíthetetlen népszerűségnek örvend és látszólag sosem fogy ki a kreatív ötletekből. Volt már itt zombiapokalipszis, meteorbecsapódás, óriásvulkán, Godzilla, a mágneses pólusok megcserélődése vagy cápákkal teli tornádó, a lista végtelen. Mostani könyvünk azonban előállt egy új,...

bővebben

Philip K. Dick – Repedés a térben

“Kár, hogy már azt sem engedik, hogy az ember csak úgy megölje magát, mint pár éve – mormolta. – Az megoldaná a problémát. - Az egy hibás törvény volt – jelentette ki Myra. Akármilyen tökéletlen a mélyálom, még mindig jobb, mint az önpusztítás régi formája egyéni alapon.” Az emberiség evolúciós történelme során a szűkülő élettér problémáját legtöbb esetben saját fajtársai vagy más fajok rovására elkövetett erőszakkal oldotta meg. Vajon milyen lehetőségek maradnak, ha már a Föld összes erőforrását elhasználtuk és nem találtunk az emberi léptékkel felfedezhető galaxisban semmilyen más gyarmatosításra alkalmas égitestet? Philip K. Dick - Repedés a térben című regénye az Agave Kiadó...

bővebben

Rettig Attila – Emila bolygóközi kalandjai

„Ha végtelen az űr, akkor nincs is eleje meg vége? Mindennek van eleje meg vége, még a leghatalmasabb dolgoknak is, a házunknak, a városunknak, az országunknak, a bolygónknak, mindennek.” Minden mesének van egy bizonyos tanulsága, melyet többnyire az adott olvasónak kell felfedeznie és minden alkotónak van egy szándéka, melyet a regényén keresztül üzen. Ennek a történetnek is megvan a maga célja és üzenete, de mielőtt belemennék ebbe, szeretném megköszönni az írónak, hogy előolvashattam a könyvét. Köszönöm. Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai című regénye az idei év egyik őszi újdonsága, mely a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg. Először a borítómustrával...

bővebben

Joe Hart – Obscura

“Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.” A mostani értékelésem tárgya Joe Hart - Obscura című regénye, amely az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ami a könyvek külső “tálalását” illeti véleményem szerint eddig is eléggé el voltunk kényeztetve a kiadó részéről, de ez a mostani borító nálam minden eddiginél magasabbra helyezte a lécet, lehetne akár egy esetleges filmfeldolgozás moziplakátja is. Emellett az...

bővebben

Dóka Péter – Idővihar

„Nem lehet megkérni valakit arra, hogy szerelmes legyen.” Dóka Péter nevével ugyan nem először találkozom, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm. Bevallom őszintén kicsit félve kezdtem neki ennek az olvasásnak, ugyanis a Szupermalac és Űrpatkány sorozat harmadik köteteként került kezeimbe és az előző részt finom szólva sem szerettem. Érdekes módon most mégis azt kell, hogy írjam, mintha két különböző sorozatból olvastam volna a két történetet. Az előző alkotáshoz képest a mostani sokkal színesebbnek, vidámabbnak és kedvesebbnek találtam. De nézzük is, hogy miről szól fülszöveg alapján: Szupermalac és Űrpatkány,...

bővebben