KÖNYVELVONÓ

Makiia Lucier – A pusztulás kora

Makiia Lucier – A pusztulás kora

„Néha az újrakezdés a legjobb megoldás.” Szeretem azon regényeket, amelyek hangulatilag nyomasztóan hatnak rám, ám mégis valamely könnyedebb műfajban íródtak. Ebben az esetben több kategóriát is felsorolhatnék, hiszen a fantasy-n kívül, ifjúsági és romantikus irányzat nyomait is felfedezni véltem, valamint folyamatosan jelen van a halál és a különböző bűntények sem ritkák. Itt megtalálhattam mindazon jellemzőket, amiért szívesen forgatok fantasy köteteket és bár nem a klasszikus stílust képviseli, mégis kikapcsolt és nem eresztett. Makiia Lucier újságíró, könyvtáros és nem utolsósorban író. Guamon szigetén született és nőtt fel, ami helyileg a Csendes-óceán legdélibb, a Mariana-szigetek...

bővebben
Reeli Reinaus – Morten és az eltűnt világok

Reeli Reinaus – Morten és az eltűnt világok

„[…] az emberek az alapján alkotják meg a saját valóságukat, amit tudnak, vagy aminek a valóságában hisznek.”     Komor hangulattal és egy bizonyos folyamatos lelki tusával találkoztam a mostani olvasmányomban. A mágikus realizmusba mártott, kissé sötét hangulatú történet egy tinédzser fiú mindennapi küzdelmeiről rántja le a leplet. Ennek a mesének minden szava igaz, még akkor is, ha egyébként egy fikcióról van szó. A kötet feltépi a gyógyulófélben lévő sebeinket és akkor is bűnösnek fogjuk érezni magunkat, ha alapvetően semmi rosszat nem tettünk. Hogy miért? Nos, erre a kérdésre kicsit később bővebben is válaszolni fogok. Reeli Reinaus (1977. november 12, Észtország, Keila) észt...

bővebben

Holden Rose – A lapátos fickó

  „El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.”           Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a...

bővebben