Ray Nayler – Mamutrezervátum

„- Folyton a terminálomért nyúlok – szólalt meg. – Folyton meg akarom nyitni a Kommodifit, hogy megnézzem a piaci árakat. Mindig elfelejtem, hogy nincs nálam. Függőséget okoznak ezek a dolgok. – A piac? – A terminálok. De igen. Azt hiszem, a piac is. Szvjatoszlav tekintete a látóhatár felé vándorolt. Egész nap a magaslatokat, kurgánokat fürkészte, hátha elmozdultak – elcammogtak a helyükről. – Nézd, ezek nem tigrisek – folytatta Mjuszena, mintha olvasott volna a gondolataiban. – Nem követnek minket a fűben rejtőzve. Ezek nagyok, lassúak, és elég könnyű vadászni rájuk. Prédák, nem ragadozók. Nem véletlenül haltak ki. Az öszvér áthelyezte a testsúlyát, mintha élő lenne. A félköríves...

bővebben

Ian Kershaw – Európa globális története 1950–2017

“A demokrácia nekünk álom volt, nekik börtön.” Mi is Európa? Kik az európaiak pontosan? Ténylegesen létező és funkcionáló minőségekről beszélünk vagy csak az ideák világában barangolunk? Létezett-e valaha Európa? Vagy inkább meg fog-e születni valaha egy igazi Európa? A múlt eseményeiből nem szabad egyenes következtetéseket levonni a jövőre vonatkozóan, mindenesetre azok ismerete nagyon hasznos lehet bizonyos tendenciák felismeréséhez, illetve egyes következtetések levonásához. Nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a történelemben korábban soha nem létezett egy modern értelemben vett egységes Európa. Ennek vajon logikus és elkerülhetetlen következménye az, hogy már nem is fog?...

bővebben

Dennis Lehane – Apró irgalmak

“Ő pedig legszívesebben azt felelné: “Oké, vágjunk bele. Majdnem megragadja az arcát, rátapasztja az ajkát az övére, és összeszorított fogain keresztül mondja: “Csináljuk, de kurvára!” Aztán valahogy mégis ezek a szavak törnek ki belőle: – Szóval, túl jó vagy nekünk, mi? Elkeseredett nyögés buggyan ki a férfi szájából, a hang valahol egy halk sikoly és egy hangos sóhajtás között van. Ami reményfoszlány eddig talán a szemében pislákolt, most szépen buszra száll, örökre elhúz a városból, és most már teljesen üres, halott szemmel néz Mary Patre. – Takarodj innen a picsába – mondja halkan. – Ha Jules előkerül, szólok neki, hogy menjen haza.” Tételezzük fel, hogy egy olyan nagyvárosban...

bővebben

Philip K. Dick – A kozmosz bábjai

“ – A régi város még mindig itt van. – Itt ám. Nem semmisült meg. Eltemették a felszín alá. Rárakódott valami réteg. Valamiféle sötét köd. Valamiféle illuzió. Azok idejöttek, és minden bevontak ezzel a fekete köddel. De az igazi város még ott van alatta. És vissza lehet hozni.” Minap kedves barátommal heves vitát folytattam egy közös emlékünk kapcsán. Meg voltam győzödve a saját forgatókönyvem igazáról az események láncolatát illetően, míg ő igyekezett engem cáfolni. Agyamban élénk emlékképek vonultak fel, amelyek tovább erősítették a hitemet és bizalmamat saját memóriámban, egészen addig, amíg vitapartnerem cáfolhatatlan bizonyítékkal nem állt elő, amely logikailag és empirikusan...

bővebben

Noah Hawley – Himnusz

“A St. George Hotel – Szent Györgyről kapta a nevét, aki legyőzte a sárkányt a mai Líbia területén található Küréné városában. A Krisztus utáni harmadik században történt. A sárkány előző év őszén érkezett, és itt telelt át. A falusiak naponta két bárányt áldoztak, hogy kiengeszteljék a hatalmas fenevadat. Ám a bárány nem volt elég. A sárkány emberáldozatot követelt. Áldozatot, akit a városiak választanak ki. Az elsőt, a népszerűtlen fiatal lányt közmegegyezéssel vetették a sárkány elé, majd egy erőszakos és ostoba fiú következett. Kialakult egy rendszer, amelynek keretében a gyerekekből óhatatlanul sárkányeledel lett, hogy a szülők mentsék a bőrüket. Előbb a szegényekből, majd a nemesi...

bővebben

Nicholas Binge – Felemelkedés

“A japán nyelvben létezik egy kifejezés arra, amikor az ember rádöbben a világegyetem hatalmas méretére, ez pedig a júgen. Ettől egyrészt tökéletesen jelentéktelennek érezzük magunkat, és eltölt bennünket az alázat. Rádöbbenünk, hogy milyen kicsik is vagyunk valójában. Ugyanakkor azt is megértjük, hogy hol a helyünk a kozmosz harmóniájában, és ettől belénk költözik a tökéletes béke és kiegyensúlyozottság érzése. Fent maradtál valaha éjszaka, hogy megcsodálhasd a csillagokat? Ha igen, akkor talán érezted, ahogy fokozatosan beszívárog a tudatodba a világegyetem feketesége, mint a víz. Ezúttal nem ez történt.” Az emberiség kultúrtörténetében egyetemes, mondhatni szakrális szimbólum a...

bővebben

John Scalzi – Állati gonosz

“- Hadd találgassak! – szólalt meg, amikor megállt előttem. – Az értelmes macska egy kicsit sok. Némán meredtem fel rá. Ezt igennek vette, mert hát természetesen az is volt. – Ha ettől jobban érzi magát, én is ugyanígy éreztem, amikor először találkoztam egy ilyennel. – A macskám gépel, és saját háza van – válaszoltam. – Igen. – És maga tudta. – Igen. – És mikor akart felvilágosítani arról, hogy a macskámnak van egy háza? – A ház igazából a nagybátyja egyik ingatlancége tulajdonában van. És lényegében egy airbnb. Jó álca egy látszólag üres háznak egy elegáns környéken. – De gépelni tényleg gépel – mondtam. – Ja, igen. Azt tényleg ő csinálja. – Hogyan? – A rövid válasz a “génmanipuláció.” A...

bővebben

Hiron Ennes – Pióca

“Minden élősködő sikere egyenes arányban áll az ártalmatlanságával. Egyesek intelligensek, kerülik a felfedezést, hagyják, hogy hordozóik egészséges életet éljenek kimúlásukig. Náluk kevesebben vannak azok, akik zseniális szimbiózisban függőséget alakítanak ki a gazdatestben. De túl sokan vannak a hangoskodók és a bolondok, akik fájdalmakat, hasmenést, fáradtságot, vérzést vagy más, hencegéssel felérő tünetet okoznak. A legtöbb parazita még annyira sem képes előre gondolkodni, hogy megőrizze gazdája egészségét, nem beszélve a gazda egész fajáról. Általában nem szükséges az ilyen előrelátás, kivéve, ha emberekről van szó. Ők haragtartók.” Hiron Ennes - Pióca című regényének 2023-as...

bővebben

Christopher Buehlman – Két tűz között

“Az uraság kelletlenül leküldte a három megmaradt katonáját, hogy kutassák át a pap házát, de úgy találták, hogy a lakója már elment. Mivel tudták, hogy az öccse Őszentsége avignoni otthonában szolgál, a férfiak átkutatták a házat, hogy megtalálják a kincseket, amiket Matthieu atya hagyhatott maga mögött. Az egyikük az alabárdjával bökdöste a földet az udvaron. A másik az utazóládáját, a fazekát és néhány szerszámát kutatta át. A harmadik átforgatta az ágyként szolgáló szalmát. Másnap ez a férfi belázasodott. Négy nappal később már mindenki meghalt a kastélyban. Az új udvarmester volt az utolsó; zokogva figyelte a tükörképét a fényesített sárgaléz lemezben, és bár teljesen ronccsá vált,...

bővebben

Jaroslav Hašek – A Balaton partján és más írások

“Lágy, tollas derékaljon kellemes elmélkedni embertársaink nyomorán.” Kétségtelenül gazdag az Osztrák-Magyar Monarchia irodalmi hagyatéka, hiszen egy kutúrális szempontból (is) rendkívül sokszínű államalakulatról van szó. Őszintén bevallom, hogy középiskolában a XX. század első felének klasszikus művei - néhány kivétetellel - nem hagytak mély nyomot bennem, inkább csak kötelességből olvastam el őket. Felnőtt fejjel már teljesen más szemmel értékelem azonban ezeket az írásokat, és legyen szó akármilyen műfajról, sok szerző tudatosan vagy tudattalanul, de megjövendölte a Habsburg Birodalom halálát. “Mások a mennyezeten nézegették a festett őrangyalt. Idővel az őrangyal elhalványult és...

bővebben

« Régebbi bejegyzések