KÖNYVELVONÓ

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.”   A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben

Andrés Barba – Fényes köztársaság

  „Talán lehetetlen megérteni és megbocsátani másoknak, ha az ember nem érti meg önmagát, és nem bocsát meg önmagának.”   Gyerekek. Ha ezt a szót kiejtem a számon, mindig valami különlegesre gondolok. Lelki szemeim előtt apró kis talpak jelennek meg, mosolygó arcok és kacagást vélek hallani. Az ártatlanság fogalmának megtestesítője és valami határtalan naivitást párosítok eme korosztály irányába. Pedig sehol sincs megírva, hogy a gyermekkor csupa móka és kacagás, mégis szeretném azt gondolni, hogy mindenkinek kijut a boldog, felhőtlen kezdet. És talán pont ezért is reagál a testem, kissé negatívan, ha a gyermekeket veszi górcső alá egy mű. Hiszen a szorongás érzését jól ismerem a...

bővebben