Léhmann Ágnes – Bőrdzsekis Beethoven

„(…) 8 és 35 év között változtak az időtartamok. Évek… Ha minden, ennyi időre börtönbe dugott bűnöző kártyát dobálni, életet menteni vagy zongorázni tanulna, már máshol tartana a világ (…).” Érdekes, hogy mennyire sokan használják fel kreatív oldalukat, amikor valami különlegessel szeretnének megmutatkozni az irodalmi berkeken belül. Gondolok itt mindjárt a mostani könyvre, amely a zene, a rajz, valamint az írás hármasát kívánta egybe forrasztani. Hogy milyen módon sikerült, erről mindjárt részletesebben is írok. Léhmann Ágnes alkotó a fent említett művészeti stílusokat és ágakat formálta egy kötetbe, amely 5 nagy fejezetre osztva, ezeken belül pedig 25 rövid történetre bontva adja...

bővebben

Barnabás Varga – Az erdő rejtekén

„[…] az összehasonlítás az ego művészete.” Nagyon szeretem a fákat, az ősi letisztult bölcseket, akik egyedül és együttesen is védenek akaratlanul is, amiért végtelen hálás vagyok. Ezek az óriások annyi ajándékot adnak számunkra, hogy elkényeztetnek minket, ám ahogy fogadjuk, vagy éppen követeljük ezeket, az már elkeserít. Ezért amikor elolvastam a fülszövegét a mostani regénynek, kétszeresen is felcsillant a szemem. Először is a fent már említettek okán, hiszen egy erdőben játszódik a cselekmény, illetve a szerző miatt is, hiszen volt már szerencsém korábbi alkotásaihoz. Varga Barnabás író nevével először 2022 telén találkoztam, amikor kézbe vettem Egydollárosok a falon című...

bővebben

K. László Szilvia – Tica, a katica és más mesék

„– Hidd el, mindenki munkája egyformán fontos, nem létezhetünk egymás nélkül.” Gyermekkorom egyik legérdekesebb állatkája a katicabogár volt, hiszen kis termete ellenére igencsak gyorsan tudott repülni és igazán szépnek láttam, „csinos” pettyes testével. Kicsit hasonlított nagymamám kedvenc szoknyájához, ám amikor ezt elmeséltem nagyinak nem igazán méltatta ezt a párhuzamot. A katicabogár tehát számomra igazán különleges és nagy örömömre most egy olyan mesekönyvet is olvashattam, ahol olyan kérdésekre kerestem a választ, mint hogy hova tűnt a bogárka hetedik pöttye vagy arról, miképpen lett ilyen bájos külsőleg? K. László Szilvia – Tica, a katica és más mesék című mesekönyve...

bővebben

Simon Rita – Holló szerelme

„– Az atyai szív azt is megérzi, amit a szem nem lát.” Azon szerencsések közé tartozom, akik felnőtt fejjel is elmondhatják magukról, hogy határtalan képzelettel rendelkeznek és pont ezért a nagy meserajongók táborát erősítem. Legyen akár népmese, amely a klasszikus hagyományőrző karaktereket vonultatja fel - például tündérek, manók – vagy éppen modern világunk újdonságaiból merítkezik – például. anime – igazán széles a paletta. A mesék szólhatnak gyermekeknek, felnőtteknek, oly mindegy is, csupán a fantázia szab határt nekik. Ezért nagy örömmel fogadtam, amikor a Smaragd Kiadó felajánlott egy példányt ebből a kötetből. Köszönöm a lehetőséget itt is. Ugyanakkor nem minden...

bővebben

Torma István – Remittenda

„Senki nem tehet értünk annyit, mint mi saját magunk!” Sokszor hangoztatom, hogy borítómániás vagyok, tehát azon könyv szeretők közé tartozom, akik még el tudnak csábulni egy szép vagy kifejező borítókép láttán, ám ez fordítva is igaz rám, sajnos képes vagyok kedvtelenül tologatni egy – egy kiadványt, mert nem vonz sem fülszövegileg, sem külsőleg. Ebbe a hibába estem a mostani kötet tekintetében is, pedig kimondottan érdekelt anno, amikor ráesett a választásom. Torma István nem egy átlagosnak mondható író, hiszen 75 évesen vált elsőkönyves szerzővé. Írásai eleddig folyóiratokban és közösségi oldalakon lettek leközölve, ám első könyve Örökmozgó címmel 2022-ben jelent meg....

bővebben

Elena Honoria – A Varázslónő

„A remény az, ami mindannyiunkat előre visz.” Mostanában egyre ritkábban veszek kézbe olyan regényt, ahol a fantasy világ keveredik a romantikus érzelmekkel. Általában szeretem a műfaji keveredéseket, de eme kettőséggel csínján kell bánni, hiszen nehéz az arany középútra rálelni. Nagy divatnak örvend a szórakoztató irodalmi szférában is eme stíluskeveredés, mégis elenyésző számban olvashatunk igazán kiemelkedő alkotásokat. A mostani könyvet elsődlegesen a szép borítója alapján választottam, másodsorban abban reménykedtem, hogy a sok mostanában feldolgozott fajsúlyos tematika után, egy kis könnyed kikapcsolódásra lelek. Elena Honoria hazánk egyik írónője, aki a...

bővebben

Sötétben élsz vagy mégsem? – Interjú Németh Balázs szerzővel

Az elmúlt időszakban kissé elzárkóztam a novelláskötetek olvasásától, de az is igaz, hogy a könyvtáramat szép számban gyarapítják ez idő tájt is. Számomra ezek a rövid történetek mindig feladják a leckét, hogyan is értékeljek egységesen egy adott kiadványt, hiszen nagyon elenyésző azoknak a könyveknek a száma, ahol az első történettől az utolsóig elégedett vagyok az olvasottakkal. Most viszont újult erővel és kedvvel vetettem bele magam az ilyen műfajú könyvek olvasásába, ráadásul úgy éreztem, nagyobb figyelmet kell, hogy fordítsak hazánk olyan szerzői felé, akik több műfajban is alkotnak. Így került kezeimbe nem is olyan régen Németh Balázs – Sötétben élsz című kis novelláskötete, amely...

bővebben

Németh Balázs – Sötétben élsz

„[…] az emberek nagy erénye a harciasság, a kitartás és a küzdeni tudás.” Néha eltöprengek azon, hogy vajon mitől is jó egy adott történet. Nyilván sok minden befolyásolja azt, hogy a mérleg nyelve melyik irányba fog mutatni, ráadásul – kivéve, ha szakmai könyvekről van szó – szubjektív, hogy ki mit gondol egy adott kötetről. Az olvasó képzelete egy tiszta vászon, amire a festő – ebben az esetben maga az író – felfesti a maga álmát, történetét. Hogy ez tematikailag mit ábrázol? Mindenki mást és mást láthat benne, hiszen nem mindegy, hogy mi lakozik szívünk mélyén és az sem, hogy milyen batyuval járjunk az útunkat. Amikor egy friss, még szinte „zsenge” lábakon...

bővebben