Nem is olyan régen olvastam a Csillagtalan antológiát, ahol 11 szerző mutatta be egy - egy novelláját. Minden alkotás külön utazás volt a számomra, amelyek elsődlegesen elvarázsoltak, másodlagosan viszont felmerült bennem a kérdés, hogy vajon milyen személyek őrzik eme történetek nyitókulcsát! Ezért most a következő pár napban lerántom a leplet és megismerkedhettek ti is azon álomőrzőkkel, akiknek köszönhetjük ezt a könyvet. Először Estell Ivy írónővel készült beszélgetést tekinthetitek meg, aki két történetettel is megajándékozta az olvasókat (A csillag és Bassiana, a tigrisidomár). Gyertek, kalandozzatok velünk! Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz...
Ronnie W. A. (szerk.) – Csillagtalan
„Senki sem ismeri el szívesen a saját kudarcait.” Többnyire óvatosan nyúlok több szerzős könyvekhez, mert nem egyszer jártam már úgy, hogy alapvetően jó élménnyel párosult az olvasásom, mégis később főleg azokra az alkotásokra emlékeztem, amik nem tetszettek, vagy kevésbé voltak megfogóak a számomra. Erre mondhatnám azt, hogy ilyen az emberi psziché, a drámákra és a rosszra jobban összpontosítunk, mint a pozitívra, de én nem így gondolom. Mindazonáltal a mostani könyvre jó ideje kíváncsi voltam, hiszen egy számomra fontos személy az egyik alkotó és mindenképpen érdekelt, hogy milyen lesz egy új oldaláról is megismernem. Csillagtalan címet kapta azon novellás...
Rupi Kaur – a nap és az ő virágai
„sokszor dühösek vagyunk másokra amiért nem teszik meg amit nekünk kellett volna megtennünk magunkért -felelősség" Ha valaki nekem azt mondja még pár hete, hogy pozitív véleményt fogok írni a szerző munkásságáról, akkor biztosan kinevetem, ugyanis Tej és méz című alkotását egyszerűen felháborítónak találtam, és merem megkockáztatni, hogy jobban utálom, mint A Szürke ötven árnyalata című sorozatot és ez nagy szó az esetemben. Ezekből kiindulva már sejtheti mindenki, hogy nem kis kínban vagyok, hiszen most kezdem felfedezni a szerző lelkét. Rupi Kaur kanadai költő, író, illusztrátor és fotós. Az indiai Punjabban született, majd nagyon fiatalon Kanadába emigrált családjával. Egy...
Riley Baker – A Happy End után
„Az emberek értelem nélkül élik az életüket. Komolyan vesznek lényegtelen dolgokat és átsiklanak az igazán lényeges pillanatok felett.” Ritkán veszek kézbe romantikus könyvet, pedig alapvetően semmi bajom nincs ezzel a témakörrel. De valahogy sokkal jobban vonzanak azon tematikájú kötetek, ahol a valós érzelmek funkcionálnak elsődlegesen és nem egy túlgondolt emocionális töltelék. Ennek tudatában cseppet félve álltam neki az olvasásnak, de bizony igen csak meglepett. Mielőtt erről részletesebben is írnék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a regényt. Köszönöm szépen. Riley Baker - A Happy End után című alkotása immáron második kiadását ünnepelhette, amely...
Tiffany Reisz – Fény az éjszakában
Végre egy könyv, ami nem az én stílusom, semmiképpen sem, mégis elolvastam. Kezdetben megismertük a főszereplőt, aki férjnél van ugyan, de gyászol, és nagyon szenved. Jóformán észre sem veszi a mostani párját, kizárólag a volt férjét gyászolja. Ez a történetnek az a része, amiért tetszett. Csodálatosan írja le az egészet, ahogyan összetörik a lélek, és ahogyan megbénít a veszteség. Ahogyan Faye kiszabadul a burokból egy munka által, akkor kezdődik el valójában a cselekmény és itt kapcsolódik be a többi főszereplőnk, Pat atya, Carrick és Dolly. Mind a három karakter nagyon szerethető, főleg Carrick. Igazán illik a korhoz ez a szigorú szabályok szerinti létforma, bár a...
L. J. Wesley – 12 első randi
„Inkább legyen kellemes meglepetésben részed, minthogy túl sokat várj, és végül csalódj.” Okkal választom minden esetben a könyv idézeteit, hiszen valamilyen formában hozzám köthetőek, vallom magam is nézeteit, vagy csupán egyetértek a leírtakkal. A mostani esetben is hasonló okból választottam ezt a mondatot, ugyanis a szerző előző könyve magasra helyezte azt a bizonyos mércét és ezt megugrani nem volt könnyű, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen. L. J. Wesley író immáron harmadik kötetét vettem kézbe, ami ismételten egy teljesen új oldaláról mutatta be az alkotót. Ennek a kisregénynek sem a...
L. J. Wesley – Brooke
„(…) az élni akarás a legnagyobb segítség, amit szükséghelyzetben önmagunknak nyújthatunk.” Nem tagadom, hogy meglepett ennek a könyvnek a tartalma, hiszen férfi szerzőtől hitelesen visszaadott női gondolatokat és érzéseket nagyon ritkán olvasok. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm, egy élmény volt. L. J. Wesley író immáron második kötetét vettem kézbe, hiszen pár hónapja olvastam Hetedhét birodalom című regényét, amivel kisebb közelharcot vívtam, de végül megszerettem. Most írhatnám, hogy pont ezért mennyire tartottam a mostani könyvétől, de szó sincs erről. Egyszerűen vártam, hogy egy új...
Mike Menders – Hercegnő
„Az emberek többségének fejébe száll a győzelem, amikor nagy bevételre tesznek szert, és valakinek hiszik magukat.” Nem sűrűn fordul elő, hogy erotikus irodalmat értékelek, de vannak bizonyos szerzők, akik vagy belopták magukat az én „kérges” szívembe, vagy nagyon nem tetszik, amit olvastam tőlük. És igen, ilyenkor merészelek írni egy-egy kritikát, de, hogy most melyik esetről van szó, hamarosan kiderül. Ezt a könyvet egy nagyon kedves barátnőmnek köszönhetem, hiszen volt olyan önzetlen, hogy kölcsönadta frissen beszerzett példányát, ezért szeretném itt is hálámat kifejezni. Köszönöm szépen. Mike Menders szerző neve azoknak már biztosan nem újdonság, akik...
Danielle Steel – Utazás
Ezt a könyvet nemrég a fiamtól kaptam ajándékba. Egyik nap elment dolgozni, hazafelé meglátott egy antikváriumot, és rögtön rám gondolt. Így került a kezeim közé Danielle Steel - Utazás című könyve. Bár régebben olvastam az írónőtől, és akkor beskatulyáztam a romantikusok közé, de azóta több művével is találkoztam, ami ezt megcáfolta. Ez az egyik. A borító a zöld és az arany szín változataiban pompázik. Mondhatnám rá, hogy egy picit giccses, de igazából az összhatás számomra az egyszerűség mementője. És ez a kettőség kiegyensúlyozza egymást. Nem tökéletes, mert nem az, de teljes mértékben megfelel az elvárásaimnak. Attól függetlenül is, hogy szeretem, ha a külcsín visszaadja...
Kim Liggett – The Grace Year – A tizenhatodik év
„Ha szeret az ember valakit, úgy kellene, hogy együtt legyenek.” Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült, nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat. Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év című regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne. Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a...
