„A világ úgy működik, ahogy működtetjük. Nem egy kőomlás, ami maga alá temet, hanem egy út, amit te is, én is építünk.” Előre is elnézést kérek a következő, kissé túlfűtött, rajongói hisztimtől, de képtelen vagyok magamban tartani. Javaslom, akit zavar egy bekezdéssel haladjon tovább! Köszönöm! OMG! Cseppet-sokkos állapotban vagyok, ráadásul ismételten függővéget kaptam. Mégis, hogy lehet így befejezni egy történetet? Arról már nem is beszélve, hogy közel húsz alkalommal olvastam az első két részét a Vágymágusok sorozatnak, és kisebb olvasási válságon estem át minden ilyen élmény után. Most mégis mit olvassak, ami felemel és nem hagy ebben a kétségbeesésekkel teli...
Matt Ruff – 88 név
Virtuális valóság. Már-már közhelynek ható gyüjtőfogalom, amely évtizedek óta izgatja mind a hétköznapi emberek, mind a tudományos társadalom fantáziáját. A technológiai óriáscégek beszállásával újra reneszánszát éli, és a ‘80-as években megrekedt fejlődése új lendületet kaphat, nem utolsó sorban a grafikus kártyák, illetve általában a számítógépek teljesítményének drasztikus növekedésének köszönhetően. Maga az elképzelés pedig egyáltalán nem új keletű, hiszen az amerikai hadsereg (ki más?) már a II. világháború idején alkalmazott kezdetleges szimulátorokat a repülőgép pilóták kiképzésének felgyorsítására. De ha elég ambíciózusak vagyunk, akkor visszamehetünk egészen...
Alexander Starritt – Mi, németek
“Csak kevesen voltak közülünk, akik erősebbnek bizonyultak a kornál, amelyben éltünk. Én nem. Néhányan valamiképpen még akkor is túl tudtak lépni a korlátaikon, és ma utcák viselik a nevüket. Mi, többiek, egyenruhába bújtunk, kiástuk a korsókat, elvittük a savanyúságot, és befaltuk. Nehéz elválasztani az embert a körülményeitől. De őszintébb azt mondani, hogy ki voltam szolgáltatva a magam körülményeinek. A kor, amelyben éltem – az küldött éhesen azokba a kertekbe, kezemben a pajszerrel, ami persze nem jelenti azt, hogy ne tettem volna, amit tettem, hogy ne ettem volna meg, amit megettem. Ha azt kérdezem magamtól, hogy vajon valamennyien immorálisak voltunk-e, vagy hogy a rossz,...
Sladana Bukovac – Szellemmajom
„A legszorosabban azokhoz az élőlényekhez kötődünk, akiktől a legtöbbet tanulhatjuk. Az elmélet, hogy az ember mindenkinél előrébb tart, nevetséges.” A közmédia világa hazánkban kissé szigorú szemmel méri azokat a közszereplőket, akiknek munkájuk során a hírek bemondását, közlését köszönhetjük, tehát az átlag állampolgárok információ tudását elégítik ki. Hogy ez a köztévében, rádióban vagy más hírközlési csatornán történik, oly mindegy, a lényegen nem változtat. Egyetérteni a mostani kormány nézőpontjával az egyetlen járható út a hosszútávú közszereplésre. Így felmerül bennem a kérdés, hogyan lehetséges, hogy tőlünk nem is olyan messzi országban egy...
Bauer Barbara – A szív szabadságharcosai
„A lelked mélyén, a szíved ölelésében, a gondolataid örvényében lehetsz igazán önmagad. Ott vagy a legszabadabb!” A magyar történelem korábbi korszakaiban játszódó kötetek valahogy ritkábban kerülnek kezeim közé, ami ugyan nem meglepő, mégis érzem ennek hátrányát is. Kimondottan szeretem a történelmet, és hazánk tekintetében is érdeklődést mutatok, ez mégis igen elenyésző számban mutatkozik meg olvasmányaim listájának tekintetében. A mostani könyvet is egy szeretett barátom közös olvasás igénye miatt vásároltam meg és végül olvastam el, amit ezúttal itt is köszönök, hiszen ellenérzéseimtől függetlenül meglepően kellemesen csalódtam. Az ő kritikáját ezen a linken...
Philip K. Dick – Vulcanus kalapácsa
“- A háború előtte ért véget, a bolygónk nagy része romokban hevert. Drasztikus lépésre volt szükség, nehogy egy újabb háború elpusztítsa magát az emberiséget is. Szükség volt valamire, egy mindent átfogó szervezési elvre. Nemzetközi kontrollra. Olyan törvényre, amit sem ember, sem nemzet nem tud megszegni. Oltalmazókra volt szüksg. De ki figyeli majd az Oltalmazókat? –mondta tovább. – Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy ez a nemzetek felett áll testület mentes lesz a gyűlölettől és elfogultságtól, az állatias szenvedélytől, ami egymás ellen uszította az embereket évszázadokon keresztül? Nem örökölné ez a szervezet, mint minden ember alkotta testület ugyanazokat a gyarlóságokat, nem...
Charlotte McConaghy – Egykor farkasok éltek ezen a tájon
„– Ami valóban veszélyes […], az a félelem indokolatlan terjesztése.” Már felsorolni sem tudom, hogy hányszor kezdtem egy adott írásomat azzal a bevezetővel, miszerint az olvasás számomra felemelő és egyben gyógyító is. Az előbbit természetesen sűrűbben érzem, mint az utóbbit, de mindkettő részese az életemnek. A gyógyítás nemcsak az önsegítő vagy pszichológiai könyvek által érezhető, hanem az olyan fikcióknak is köszönhető, amelyek valamilyen rendkívüli módon, szinte észrevétlenül érik el hatásukat. Minden kötet változtat az ember lelkén, ez tagadhatatlan, de nem mindegy, hogy az olvasó hasznosítja is a kapott ismereteket, vagy hagyja elenyészni. Azt mondják, hogy a tudás hatalom,...
Catherine Hokin – Berlin angyalai
„Mindig van olyan választás, ami igazából nem választás. Sosem lehet mindenkit megmenteni.” Évek óta keresem és kutatom azon történelem alapú könyveket, amelyek a II. világháborút veszik górcső alá, ellenben nem dokumentum és tényfeltáró stílusban, hanem regény formájában. Több szempontból vizsgálódom, és jó okkal teszem mindezt. Elsődlegesen az emberi pszichológia érdekel elkövető és áldozat tekintetében. Persze ez csak egy olyan indok, amivel alátámasztom vonzódásomat eme sötét korszak iránt. Számos könyvet írtak már a témában és még valószínű, hogy újabb kötetek jelennek meg, hiszen kiaknázatlan forrása és lehetősége van a túlélőknek és családjuknak feleleveníteni a...
Robert B Bednar – Álmodj és én létezem
„Egy nemzet nyelvében meg van írva annak a múltja, jelene és a jövője…” Évek óta küzdök egy „rossz” szokásommal, miszerint ne azzal foglalkozzak, hogy vajon magánemberként milyen lehet az aktuális olvasmányom szerzője, hanem csak és kizárólag a könyvet értékeljem adott szempontok szerint. Hosszú ideig sikerült csak az adott kötetre koncentrálnom, de a mostani esetben előbb „ismertem” meg az alkotót bizonyos formában, mint hogy kézbe vettem volna könyvét. Ezért automatikusan is hatalmas elvárásaim lettek az kiadvánnyal kapcsolatban, amely sok nehézséget okozott végül olvasásom folyamán. Mivel az őszinte véleményezés híve vagyok, ezért erről – is – írok később bővebben....
Mervi Heikkilä – Rőt-patak
„[…] ha az ember könyveket olvas, fontos és érdekes tudás birtokába kerülhet.” Nem tudom, hogy ismeritek-e azt a bizonyos érzést, hogy amikor megláttok egy könyvet, hirtelen egy erős vágyat és hitet véltek felfedezni magatokban, hogy ez a kiadvány kell nektek! Ezt éreztem én magam is, amikor felfedeztem a júniusi Könyvhéten a kiadó standjánál ezt a csepp kötetet. Semmit sem tudtam róla, csak egy erős meggyőződés szállta meg lelkemet, hogy kell és jó lesz. Hogy igazam lett? Nos, ezt mindjárt kiderítheted! Mervi Heikkilä finn származású írónő, aki először gyermekeknek szóló verseivel robbant be a köztudatba. A későbbiek folyamán pedig áttért az ifjúsági kalandregényekre,...