Juhani Karila – Csuka-átok

„Mi volt a Föld? Nem több mint egy csarnok, amelyben az ember egy pillanatnyit várakozott.” Őszintén szólva, nem is tudom mit gondoltam, amikor erre az utazásra vállalkoztam. Már csak azért sem, mert finn származású szerzőtől kerestem magamnak olvasnivalót, csak azt nem vettem számításba, hogy becsavarodhatok egy történet által, már pedig tagadhatatlan, hogy a könyv felénél járva igencsak elgondolkodtam, hogy nem–e velem van a gond. Őrült szereplők és annál is eszementebb események láncolatán át vezetett utam, de hogy elértem-e végcélomat, kiderül hamarosan. Juhani Karila finn származású író, újságíró. Novellás köteteivel egyre ismertebbé vált, míg a Csuka-átok című...

bővebben

Nagy-Miklós Péter – Anyák népe

„Egy gyerek nézőpontjából viszont a kis dolgok is nagynak számítanak […].” Kérem szépen, ezekért a történetekért vallom a mai napig is azt, hogy magyar szerzőtől olvasni nemcsak bátorság, hanem kötelesség is bizonyos mértékben. Megértem persze azon olvasókat is, akik azt vallják, hogy a hazai könyvek közül sok az „elcsúszott”, de amikor ilyen kincsekre bukkanunk, akkor szerintem eltörpülnek azon olvasási élmények, amelyek zsákutcába vezettek. Először is állítom, hogy ahogy nincs hibátlan ember, úgy tökéletes könyv sem létezik, ám akadnak olyan írások, amelyek első próbálkozásra is nagyot üthetnek, és erre itt a bizonyíték. Nagy-Miklós Péter a hazai rock zenei élet egyik különleges...

bővebben

Makiia Lucier – A pusztulás kora

„Néha az újrakezdés a legjobb megoldás.” Szeretem azon regényeket, amelyek hangulatilag nyomasztóan hatnak rám, ám mégis valamely könnyedebb műfajban íródtak. Ebben az esetben több kategóriát is felsorolhatnék, hiszen a fantasy-n kívül, ifjúsági és romantikus irányzat nyomait is felfedezni véltem, valamint folyamatosan jelen van a halál és a különböző bűntények sem ritkák. Itt megtalálhattam mindazon jellemzőket, amiért szívesen forgatok fantasy köteteket és bár nem a klasszikus stílust képviseli, mégis kikapcsolt és nem eresztett. Makiia Lucier újságíró, könyvtáros és nem utolsósorban író. Guamon szigetén született és nőtt fel, ami helyileg a Csendes-óceán legdélibb, a Mariana-szigetek...

bővebben

Philip K. Dick – A kozmosz bábjai

“ – A régi város még mindig itt van. – Itt ám. Nem semmisült meg. Eltemették a felszín alá. Rárakódott valami réteg. Valamiféle sötét köd. Valamiféle illuzió. Azok idejöttek, és minden bevontak ezzel a fekete köddel. De az igazi város még ott van alatta. És vissza lehet hozni.” Minap kedves barátommal heves vitát folytattam egy közös emlékünk kapcsán. Meg voltam győzödve a saját forgatókönyvem igazáról az események láncolatát illetően, míg ő igyekezett engem cáfolni. Agyamban élénk emlékképek vonultak fel, amelyek tovább erősítették a hitemet és bizalmamat saját memóriámban, egészen addig, amíg vitapartnerem cáfolhatatlan bizonyítékkal nem állt elő, amely logikailag és empirikusan...

bővebben

Karin Smirnoff – Elmentem az öcsémhez

„Azért festek, hogy megértsem a dolgokat. Csak ezért festek. Belefestem magam az emlékezet legbelső magvába.” Amikor ránézek erre a borítóra, amely Helmer Osslund – Tájkép őszi színekben című festményének egy részletét mutatja, arra gondolok, hogy bár a színek egy bizonyos melegséget árasztanak, mégis én magam legbelül megdermedek. Káosz és egységesség jellemzi a képet, ahogy magát a regényt is. Karin Smirnoff – elmentem az öcsémhez című első könyve, amely 2023-ban jelent meg a Scolar Kiadónak köszönhetően, egy olyan mélységbe csábít, amelyből nincs visszaút. Döntéseinknek súlya van, ahogy az életben is és pont ezért, mindenki a maga felelősségére vegye kézbe ezt a...

bővebben

Durian Sukegawa – Édes palacsinta

„Ha csak a valóságot nézzük, legszívesebben meghalnánk. Csak úgy győzhetjük le az akadályokat, hogy úgy élünk, mintha már felülemelkedtünk volna rajtuk.” Mi az élet? Tokue san szerint: ”a tapasztalatok összessége egy élet […].” Vajon igaza van, vagy csupán egy elzárt idős asszony őrült gondolatai? Bárhogyan is legyen, minden élőlény hozzátesz és kicsit el is vesz az életből, ki többet, míg mások kevesebbet, de az örök körforgás soha meg nem áll, fáradhatatlanul rója köreit, ki tudja meddig. A halálról igazán csak az tud hitelesen írni, aki maga is a közelében járt már vagy sokat gondolt rá. Hogy ebből melyik igaz jelen esetben a szerzőre, azt nem tudom, de egy keserédes történettel...

bővebben

Noah Hawley – Himnusz

“A St. George Hotel – Szent Györgyről kapta a nevét, aki legyőzte a sárkányt a mai Líbia területén található Küréné városában. A Krisztus utáni harmadik században történt. A sárkány előző év őszén érkezett, és itt telelt át. A falusiak naponta két bárányt áldoztak, hogy kiengeszteljék a hatalmas fenevadat. Ám a bárány nem volt elég. A sárkány emberáldozatot követelt. Áldozatot, akit a városiak választanak ki. Az elsőt, a népszerűtlen fiatal lányt közmegegyezéssel vetették a sárkány elé, majd egy erőszakos és ostoba fiú következett. Kialakult egy rendszer, amelynek keretében a gyerekekből óhatatlanul sárkányeledel lett, hogy a szülők mentsék a bőrüket. Előbb a szegényekből, majd a nemesi...

bővebben

Nicholas Binge – Felemelkedés

“A japán nyelvben létezik egy kifejezés arra, amikor az ember rádöbben a világegyetem hatalmas méretére, ez pedig a júgen. Ettől egyrészt tökéletesen jelentéktelennek érezzük magunkat, és eltölt bennünket az alázat. Rádöbbenünk, hogy milyen kicsik is vagyunk valójában. Ugyanakkor azt is megértjük, hogy hol a helyünk a kozmosz harmóniájában, és ettől belénk költözik a tökéletes béke és kiegyensúlyozottság érzése. Fent maradtál valaha éjszaka, hogy megcsodálhasd a csillagokat? Ha igen, akkor talán érezted, ahogy fokozatosan beszívárog a tudatodba a világegyetem feketesége, mint a víz. Ezúttal nem ez történt.” Az emberiség kultúrtörténetében egyetemes, mondhatni szakrális szimbólum a...

bővebben

Emma ZR – Hurrikán után

„Kitartás. Akarat. Fegyelem. Alázat. Nagy szavak, amelyek semmit nem érnek kimondva. A jelentésüket csak az ismeri, aki képes lenne meghalni azért, amit szeret. Képes lenne mindent feladni, akár önmagát is.” Nocsak-nocsak… ejnye kedves írónő… már megint függővéggel kínoztad az olvasóidat. Nem félsz, hogy előbb – utóbb megtorolják ezt az elbánást? Nos, tudom, hogy hiába háborodom fel, elvégre ezért is akarom majd elolvasni a következő részét ennek a sorozatnak, ugyanakkor valóban kiborító, hogy még a „kanyarban” sincsen a folytatás, de én már sóvárgok utána. Döbbenet, hogy milyen vágyakozóvá tud válni az ember, ha valami mélyen megérinti a lelkét. Emma ZR – Hurrikán után című könyve...

bővebben

Rojik Tamás – Holdezüst és éjsötét

„A jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a herceg a hercegnőt, a szegény legény a fele királyságot, a gonosz a büntetését, így van kitalálva, amióta világ, a világ.” Imádom az olyan történeteket, amelyek a mesékre jellemző motívumokat, fogalmakat tartalmaznak, és ez a mostani kötetre is igencsak jellemzőnek bizonyult. Számos klasszikus mesét fedezhetünk fel, amelyek gyermekkorunkban oly csodássá tették az estéket, amikor szüleink hangjára hajtottuk álomra fejünket. Hiszen ki nem akart sárkányok hátán repülni, megmenteni a hercegnőket vagy éppen a daliás hercegre várni? Én bár kislánynak születtem, mindig is harcolni akartam, ezért lovagnak képzeltem magam és a legmerészebb csatákban...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »