KÖNYVELVONÓ

Jhumpa Lahiri – Amerre járok

Jhumpa Lahiri – Amerre járok

„Az előre nem látható elől nem lehet elmenekülni. Egyik napról a másikra élünk.” Egy szemlélődő vagyok a saját életemben. Kinyitok ajtókat, ablakokat, ezzel is huzatot idézve elő, de amikor már túl nagy a légáramlat, szaladok bezárkózni és hagyni, hogy a saját levegőmet szívja el valaki. De ki? Én volnék az a test, aki ki-belélegzik, mégsem vagyok tudatában ennek. Mindennap felkelek, elvégzem a napi rutinjaimat és várom, hogy az Élet végre meglátogasson engem is. Már volt a barátaimnál és mindenféle jót ajándékozott nekik. Az egyik barátnőm minap mesélte, hogy hosszú évek próbálkozása után gyermekáldás elébe néznek. Egy másik nem is olyan régen arról áradozott, hogy hamarosan férjhez megy...

bővebben
Monica Porter – A budai vár Vagányai

Monica Porter – A budai vár Vagányai

„Félelem és bátorság kéz a kézben jár […], és addig nem tudod, mire vagy képes, amíg próbára nem tesznek.”   1956 évéről számtalan könyvet olvastam már, amelyek különböző szemszögekből mutatták be az akkor történeteket, valamint az elkövetkezendő évek politikai és társadalmi berendezkedését. Ám gyermekszemszögből látva még eddig csak egy kötetet forgattam (Deme László: Orsi és a tankok), ahol szintén egy ártatlan, tiszta lélek szemszögén keresztül éltük át a borzalmakat. Jelen esetben a szerző gyermekként dezertált 1956-ban Ausztrián keresztül az Államokba családjával, majd később Angliában telepedett le, ahol most is él. Monica Porter – A budai vár Vagányai című ifjúsági regény...

bővebben
Philip K. Dick – Kamera által homályosan

Philip K. Dick – Kamera által homályosan

„Ez angyal, az én hitvesem Ő, ő széttöri láncom s kitárul a menny!”   Aldous Huxley - Az érzékelés kapui / Menny és pokol című esszéit már nagyon régen olvastam, de mind a mai napig érzem azt a hatást, amit kiváltottak bennem. Vajon az agy csak tényleg egy érszorító a valóságon, amely megszűri és átalakítja számunkra a környezetünkből érkező információt, elfedve annak igazi jelentését? Lehet tényleg a természeti népeknek volt igazuk, amikor különböző növényi szerek segítségével kívántak bepillantani a függönyön túlra vagy kerestek útmutatást? A modern ember persze abból az élményből is instant tablettát gyártott, feloldotta a misztériumot a laboratóriumi vegyszerekben. Hogy aztán...

bővebben
Sigríður Hagalín Björnsdóttir – DEUS

Sigríður Hagalín Björnsdóttir – DEUS

„Ezek csak random szavak. Nem értem őket. Nem csoda, feleli a férfi. Nem sokan értik a verseket. Akkor miért csinálja? Azért, mert a versek egy kicsit olyanok, mint a varázslatok. Jobbá és szebbé teszik a világot. Nem feltétlenül kell érteni, elég csak érezni őket.”   Miről is szól a Deus című regény? Teszem fel immáron sokadjára magamban ezt a kérdést. Mert a cím eredeti jelentése Isten, mester, védőszellem. Ám a történet annyira összetett, amennyire bonyolult maga az emberi lélek maga is. Milliónyi érzés, gondolat, kérdés cikázik át napi szinten bennünk, ahogyan egy mesterséges intelligenciának nevezett programban is. Ember alkotta szörny lenne csupán vagy a jövő záloga? Egy...

bővebben
Andreï Makine – Az örmény barát

Andreï Makine – Az örmény barát

„Rájöttem, hogy az életünk mindig a szakadék szélén tántorog, és hogy egy egyszerű mozdulattal segíthetünk a másik emberen, visszatarthatjuk a zuhanástól, megmenthetjük. Szinte játékból képesek voltunk arra, hogy felebarátaink számára istenné váljunk!”   Mindig rácsodálkozok arra a tényre, hogy egy kis terjedelmű alkotás mekkora hatalommal is bír. Elvégre a benne összetömörített adatok, igazságok, fájdalmak, emberi sorsok nem hagynak levegőhöz jutni. Szimplán, minden megbánás nélkül taszítanak a szakadék irányába. Hogy túléled-e? Ezt senki sem tudja, de igazán nem is lényeges, hiszen a szerző ilyenkor azt üzeni: „Fogadd el!”, „Ne hisztizzél, te választottad!”, „Itt csak a legerősebbek...

bővebben
Kalapos Éva Veronika – Ezek voltak az apák

Kalapos Éva Veronika – Ezek voltak az apák

„Amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban.”   Őszinte leszek, dühös vagyok, nem kicsit, hanem nagyon. Ennek két oka van, az egyik természetesen nem a könyv hibája, csak kiváltotta belőlem, mégpedig a gyerekkorom hasonlóságát mutatta meg, tükröt tartott elém, bár hála égnek csak bizonyos szegmenseiben egyezik a velem történtekkel. A másik okom viszont már teljes egészében a történethez köthető, ez pedig a befejezés elvarratlansága. Nehéz másképpen megfogalmazni, mivel olyan érzésem van, mintha a kötetet befejezetlenül hagyták volna. Ritkán akadok fenn ilyen apróságokon, de ez most borzasztóan kiborított. Őszintén szólva, fel vagyok háborodva… Kalapos Éva Veronika író,...

bővebben
Juli Zeh – Újév

Juli Zeh – Újév

„Ráncos a hegyek bőre, a ráncokban árnyékok laknak. Mintha az éjszaka ott várakozna a minden esti bevetésre. Hat körül a sötétség majd előkúszik a mélyedésekből, és meglepően rövid idő alatt betakarja a szigetet.”   Nem tudom, hogy ti miképpen vagytok ezzel a szemlélettel, miszerint vannak olyan könyvet, amelyeket pont a megfelelő időszakban veszünk kézbe. Illik a hangulatunkhoz, esetleg olyan témakörben mozog, amely nagyon is aktuális az életünkben, esetleg olyan fontos üzenetet ad át, amely megváltoztat bennünk valamit. Én nagyon hiszek ebben és most is csak megerősített hitemben eme kisregény olvasása. Juli Zeh – Újév című regényét a Typotex Szépirodalmi Olvasókör okán vásároltam...

bővebben
Mikó Csaba – A Gellért-hegy boszorkánya

Mikó Csaba – A Gellért-hegy boszorkánya

„[…] nem az a fontos, igaz-e a hír, vagy sem; hanem, hogy elég ijesztő-e. Mert ami ijesztő, az terjed.”   Eddig azt hittem, hogy szeretem a krimi műfaját és talán ez így is van, de a tini nyomozós történetek valahogy rendre untatnak, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem is tudom, hogy mit várhatok tőlük. Tudom, hogy ez nagyon furcsán hangozhat, de amíg egy felnőtteknek szóló kötettel mindenféle kényes és akár gyilkosággal is megfűszerezett események láncolatán át vezet utam, addig a fiataloknak szóló kiadványokkal olyan problémákra keressük a választ, ami engem sokszor csak fáraszt. Ezért nem is csoda, hogy félve vettem kézbe a mostani olvasmányomat, amely végül meg tudott győzni...

bővebben
Julie Otsuka – Buddha a padláson

Julie Otsuka – Buddha a padláson

„Még mindig látom a lábad nyomát a folyóparti sárban.”   Valószínűleg sajátos hiányosságomat fedem fel azzal, ha bevallom őszintén, hogy eddig igen kevés könyvet olvastam az 1900–as évek elején történő amerikai japán deportálásokról. Természetesen volt némi ismeretem és anno történelem órán is tanultunk pár mondatban róla, de különösebben nem foglalkoztatott az emberiség sötét múltjának eme periódusa. Azt valószínűleg le sem tagadhatnám, hogy az I. világháború nem különösebben köt le, én valahol elvesztem a II. világháború eseményeiben, főleg egy genocídium történelmi mozaikdarabjában, ahonnan valahogy nem lelem a kiutat. Annyi szörnyűségről olvasok így is, hogy sokszor alig tudom...

bővebben
Layla Martínez – Szú

Layla Martínez – Szú

„[…] nem könnyű elpusztítani, amit az ember magában, legbelül hordoz.”   Az otthon fogalma, számotokra mit jelent? Egy helység, ahol leéled az életed javát vagy ott vagy otthon, ahol a szeretteid élnek? Nehéz ezekre a kérdésekre őszintén felelni és talán az évek alatt változik is az erről kialakított nézőpont, ám bárhova is essen ez a fókusz, a szívünk és lelkünk egy darabkáját otthagyjuk. Layla Martínez (1987) spanyol származású író, újságíró, aki Szú című debütáló kisregényében egy részben igaz történetet elevenít meg a lapokon. A regény fókusza elsődlegesen a nőkre helyeződik, jobban mondva négy generáció asszonyaira. Hazánkban 2024-ben a Jelenkor Kiadónál jelent meg Várnai Gina...

bővebben