KÖNYVELVONÓ

Maddie Grand – Gyöngyöm

  Többnyire nem szokott gondot okozni, ha értékelést kell, hogy írjak egy olvasott könyvről, de vannak olyan történetek, amelyek kissé sokként érintenek és egyszerűen képtelen vagyok rögtön megírni az adott véleményezést. Így jártam ezzel a regénnyel is, amit elsősorban a szerző személye miatt vettem kézbe, hiszen számomra nagyon szimpatikus és másodszor pedig a borító vonzott magához. Maddie Grand – Gyöngyöm című regénye 2021-ben jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A fent említett borítót Ashley Redwood munkájának köszönhetünk. Az olvasó talán először hasonlóan fog érezni, mint tettem én is anno, miszerint ez egy habkönnyű romantikus lesz, de ne tévesszen meg senkit a külső kép...

bővebben

Oszlányi Kincső – Két élet, egy út

  „– A félelmeink értünk vannak. Az egyetlen lehetőség a fejlődésünkre. Keresd a félelmeidet és menj bele. Ki ne hagyd, mert addig koslat utánad, amíg bele nem halsz.”         Sokszor eszembe jut, hogy vajon hol van a határa az emberi létezésnek? Vajon miért van a világban ilyen nagymértékű imparitás? Amióta kiemelkedtünk az állatok világából és öntudatunkra ébredtünk technikailag és társadalmilag is fejlődtünk, elvégre a barlangokból kijőve már városokban, falvakban élünk. A tűz, melyet anno „megszelídítettünk” a hétköznapi életünk elengedhetetlen segítőjévé vált, ahogy a természet adta többi elem is. Gondolkodásunk is fejlődött az hosszú évszázadok folyamán, de sajnos nem elég...

bővebben

Dóka Péter – Az ellopott zsiráf

  „- Nem szabad egy gyereket megütni.”     Sokszor hangoztatom, hogy a mai ifjúságnak szóló regények mennyire színesek és érdekesek és hogy én mennyire tudtam volna értékelni anno, ha ilyen könyvek kerültek volna a kezeimbe. De most végre egy olyan kötettel találkoztam, amely első megjelenése a 90-s évek végére tehető, tehát ezzel bebizonyosodott, hogy fiataloknak szóló, remek alkotások már akkor is megjelentek, csak amilyen peches voltam, ritkán találtam rájuk. De, ahogy a mondás tartja: „jobb később, mint soha”, ezen az elven végre én is elolvashattam eme kalandos regényt és együtt izgulhattam a főszereplőkkel. Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. Elsődlegesen...

bővebben

Katherine Arden – Apró terek

  „Az ember (…) nem retteghet túl sokáig anélkül, hogy egy idő után nevetni vagy sírni ne kezdjen.”         Huh, egy mély sóhaj tört most fel bennem, pedig már több órája fejeztem be a könyvet. Kellett pár óra, amíg megemésztettem az olvasottakat, de igazán azért húztam az időt értékelés előtt, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen biztos az dolgomban. A legtöbb esetben hamar megszületik a döntésem, miszerint szerettem vagy éppen ellenkezőleg, nem kedveltem meg az adott történetet, de vannak bizonyos könyvek, amelyek kifognak rajtam és ez történt most is. Ennek apropóján elgondolkodtam, hogy azért vagyok bizonytalan, mert nem a korosztályomnak szól és mégis tetszett, vagy azért,...

bővebben

Octavia E. Butler – A magvető példázata

  “Az intelligencia nem más, mint folyamatos, egyéni alkalmazkodóképesség. Egyes intelligens fajok egyetlen nemzedéken belül alkalmazkodnak, mások nemzedékek alatt, szaporodási és halálozási kiválasztódás révén. Az intelligencia azonban sokat követel. Ha véletlenül vagy szándékosan tévútra terelődik, az mértéktelen szaporodáshoz vagy pusztuláshoz vezethet.”     A technológia fejlődése, a globalizáció, a történelmileg páratlan majd évszázados béke (legalábbis a világ nyugati felében) korábban nem látott létbiztonságot és kiszámíthatóságot teremtett az emberiség számára. Ez a töretlen progresszió azonban sajnos együtt jár a természeti erőforrások korlátlan kihasználásával, illetve...

bővebben

Ecsédi Orsolya – Sárkányugatás

  „Kockázat nélkül nincs győzelem!”     Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra vannak olyan szerzők, akikről váltig állítom, hogy tőlem a vasalásról is írhatnának könyvet, de bizony én el fogom olvasni és valószínű nagy kedvenc lesz. Nos, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy a mostani kötet szerzője a fent említett kategória számomra. Már alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem és kézbe vehessem a regényt. Ecsédi Orsolya írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, tartalmas és sírósan nevetős szórakozással, elvégre eddig több alkotását is volt szerencsém olvasni – igen bevallom, az összes történetét kézbe vettem és valamennyi nagy kedvencem évről évre. Nagyon szeretem...

bővebben

Kate Pankhurst – A szellemmalac esete

  Ki gondolta volna, hogy felnőtt fejjel szerelembe esem egy gyerekeknek szóló könyvbe. Mostanában sűrűn előfordul, hogy ifjúsági vagy gyermekirodalmi regényeket veszek kézbe, de ritkán mondhatom el magamról, hogy egy történet az első mondatától fogva leköt és tulajdonképpen az utolsó szóig fenntartja a figyelmemet. Nagyon sokra tartom a jó fordításokat, de manapság több olyan kötettel találkoztam, ami pont azért volt rossz élmény, mert magyartalannak éreztem a szöveget, ezzel szemben jelen esetben, Palásthy Ágnes munkáját dicséri ez a történet. A hölgy munkásságát régóta figyelemmel kísérem, hiszen nagyon szeretem a meséit is és más fordítását is olvastam már. Kate Pankhurst –...

bővebben

Ruff Orsolya – Volt egy ház

  „(…) a gyerekek kérdéseire a felnőttek nem válaszolnak mindig egyenesen. Nem azért, mert rosszat akarnak, egyszerűen csak azt gondolják, hogy az ő problémájukat egy gyerek úgysem értheti meg” Az első gondolatom, miután becsuktam az utolsó oldalt: Köszönöm! Hálás vagyok azért, hogy a XX.század végén születtem, egy olyan korszakban, ahol nem a mindennapi rettegés határozta meg a gyermekkoromat. Egy olyan ország gyermeke vagyok, ahol bár sok a probléma és igazságtalanság a mai napig is, mégis azt kell, hogy írjam szabad vagyok és dönthetek a sorsomról. Ez egy olyan adomány, amit természetesnek veszünk, ezért a legtöbbünk nem is ad hálát érte, pedig kellene.   Ennek a könyvnek...

bővebben

Riley Baker – A Happy End után

„Az emberek értelem nélkül élik az életüket. Komolyan vesznek lényegtelen dolgokat és átsiklanak az igazán lényeges pillanatok felett.”       Ritkán veszek kézbe romantikus könyvet, pedig alapvetően semmi bajom nincs ezzel a témakörrel. De valahogy sokkal jobban vonzanak azon tematikájú kötetek, ahol a valós érzelmek funkcionálnak elsődlegesen és nem egy túlgondolt emocionális töltelék. Ennek tudatában cseppet félve álltam neki az olvasásnak, de bizony igen csak meglepett. Mielőtt erről részletesebben is írnék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a regényt. Köszönöm szépen. Riley Baker - A Happy End után című alkotása immáron második kiadását ünnepelhette, amely...

bővebben

Bosnyák Viktória – Fókuszban a kókusz

  „– Olvastam egyszer egy jó könyvet. Három kedves nyanyáról szólt, meg a házisárkányukról. – Ez most, hogy jön ide? (…) – A ködről jutott eszembe. – Mert olyan ködösen emlékszel rá?”       Az idei évem ifjúsági irodalom terén nagyon változatosnak mondható, ugyanis, ha csak tehetem, minden könyvet elolvasok a Merítés–díj listáiról, hogy átfogó képet kapjak az alkotásokról. Ennek viszont meg van az a hátránya is, hogy több olyan kötetet is kézbe veszek, ami még nem érett meg -véleményem szerint- a kiadásra, de pont ezért nagyon tudom becsülni azon történeteket, amelyek humorba csomagolva a magyar nyelv bravúros szavait csűri-csavarja és a végeredmény igazán érdekes. A...

bővebben