„[…] amit eszünk, azzá leszünk.” Mostanában szerencsés időszakomat élem, mert több olyan szerzőt ismerhettem meg, akik valamilyen formában levettek a lábamról. Többnyire nincs témához kötve, milyen tézisek szerint olvasok, egyszerűen, ami megfogó elsőre, ahhoz nyúlok a polcomon. A mostani kis könyv is hasonlóan került a figyelmem központjába, hiszen felé nyúltam és éreztem, hogy erre a történetre vagyok kíváncsi éppen. Ráadásul pont ideális választásnak bizonyult, hiszen a Napkút Kiadó prózáit többnyire szeretem és ezek között több kedvencemre is ráleltem. Molnár Lajos – Arcok Csudaballáról című kötete 2018-ban jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Ez a csepp kiadvány...
Maddie Grand – Gyöngyöm
Többnyire nem szokott gondot okozni, ha értékelést kell, hogy írjak egy olvasott könyvről, de vannak olyan történetek, amelyek kissé sokként érintenek és egyszerűen képtelen vagyok rögtön megírni az adott véleményezést. Így jártam ezzel a regénnyel is, amit elsősorban a szerző személye miatt vettem kézbe, hiszen számomra nagyon szimpatikus és másodszor pedig a borító vonzott magához. Maddie Grand – Gyöngyöm című regénye 2021-ben jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A fent említett borítót Ashley Redwood munkájának köszönhetünk. Az olvasó talán először hasonlóan fog érezni, mint tettem én is anno, miszerint ez egy habkönnyű romantikus lesz, de ne tévesszen meg senkit a külső kép...
Romhányi József – Doktor Bubó
„Ha a tudományra bízzuk magunkat, ütlegelés nélkül is pofonegyszerű megoldásokra jutunk.” Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan felnőtt, aki, ha meghallja vagy látja valahol Romhányi József szerző nevét, akkor széles vigyorral az arcán jókedve támad. Velem sem történt ez másképpen, hiszen amikor tavaly a Móra Kiadó jóvoltából ismételten megjelent Doktor Bubó című könyve, alig vártam, hogy kézbe vehessem. Ezt külön köszönöm a kiadónak és azt is, hogy egy saját példánnyal rendelkezhetem. Köszönöm szépen! A fent említett úriembert (1921. március 8. - 1983. május 7.) úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom, de ha mégis akad olyan delikvens, akinek nincsen legalább egy jó emléke...
Oszlányi Kincső – Két élet, egy út
„– A félelmeink értünk vannak. Az egyetlen lehetőség a fejlődésünkre. Keresd a félelmeidet és menj bele. Ki ne hagyd, mert addig koslat utánad, amíg bele nem halsz.” Sokszor eszembe jut, hogy vajon hol van a határa az emberi létezésnek? Vajon miért van a világban ilyen nagymértékű imparitás? Amióta kiemelkedtünk az állatok világából és öntudatunkra ébredtünk technikailag és társadalmilag is fejlődtünk, elvégre a barlangokból kijőve már városokban, falvakban élünk. A tűz, melyet anno „megszelídítettünk” a hétköznapi életünk elengedhetetlen segítőjévé vált, ahogy a természet adta többi elem is. Gondolkodásunk is fejlődött az hosszú évszázadok folyamán, de sajnos nem elég...
Tóth Erzsébet Fanni – Vibók Ildi – beszÉLJ!
„Az iskola egyébként pont olyan a gyerekeknek, mint a munkahely a felnőtteknek, csak éppen több benne a potenciál.” Érezted már úgy valaha, hogy a kezedben tartott könyv egy olyan alkotás, ami már olvasása előtt elhiteti veled, hogy különleges? Esetleg hallottál-e már olyan kötetről, amely nem csak neked szól, hanem az egész családnak? Nos, ezekre a kérdésekre, ha igennel tudtál felelni, akkor azon kevés szerencsések közé tartozol, akik átélhették eme csodát, de, ha egyikre is nem volt a válaszod, akkor se keseredj el, hiszen most pont egy olyan művet fogok bemutatni neked, ami különlegessé válhat a számodra is. De mielőtt ebbe mélyebben belemennék, szeretném...
Nur İçözü – Csingiz kalandjai a Nappal
„Mert a mindenki által tudott dolgok elveszítik a varázsukat.” Nem sűrűn olvasok török szerzőtől könyvet, sőt eddig összesen két ilyen regény került kezembe. Az eddigi tapasztalataim alapján sajnos úgy látom, hogy nem feltétlen az én zsánerem, bár valószínű sosem fogok elutasítani ezért egy kötetet sem, hiszen kitartó olvasó és tapasztaló vagyok. A mostani értékelésem egy ilyen különleges származású író alkotása. A könyvet pedig ezúton is köszönöm a Napkút Kiadónak. Az Isztambulban élő írónő Törökország egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő mesélője, aki immáron kilencvennél is több ifjúsági –és gyermekirodalmi könyvet álmodott meg az utókor számára. Nur İçözü -...
Riley Baker – A Happy End után
„Az emberek értelem nélkül élik az életüket. Komolyan vesznek lényegtelen dolgokat és átsiklanak az igazán lényeges pillanatok felett.” Ritkán veszek kézbe romantikus könyvet, pedig alapvetően semmi bajom nincs ezzel a témakörrel. De valahogy sokkal jobban vonzanak azon tematikájú kötetek, ahol a valós érzelmek funkcionálnak elsődlegesen és nem egy túlgondolt emocionális töltelék. Ennek tudatában cseppet félve álltam neki az olvasásnak, de bizony igen csak meglepett. Mielőtt erről részletesebben is írnék, szeretném megköszönni a Mogul Kiadónak, hogy olvashattam a regényt. Köszönöm szépen. Riley Baker - A Happy End után című alkotása immáron második kiadását ünnepelhette, amely...
Mohai V. Lajos – Rózsa utca, retrospektív
„A világ sohasem telik be a halálról szóló történetekkel.” Valamikor régen olvastam egy emberről, aki nagy mesélő hírében állt. Történetei elsődlegesen attól váltak egyedivé, ahogy előadta meséit és hangjával meg tudta bűvölni hallgatóságát. A mostani kötet szerzője hasonlóan képes magához láncolni azon kíváncsi lelkeket, akik nyitott szívvel és nagy érdeklődéssel állnak neki az olvasásnak. Bár emlékezni a legtöbb alkotó képes, de varázslattá tenni mindezt a szavak által, csak igen kevés szerzőnek adatik meg, de mielőtt ebbe részletesen is belemennék, szeretném megköszönni a költőnek, hogy olvashattam a könyvet. Nagyon szépen köszönöm. Mohai V. Lajos - Rózsa utca, retrospektív...
G. F. Lancer – Expulzió
„Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás.” Már számos formában találkoztam olyan ítélkezéssel, miszerint a katonai sci-fi műfajt csak igazán a férfi olvasók érthetik, hiszen ez egy különálló „világ”, már szinte iparág és a finomkodó női lélek nem érheti a túlzó durvaságokat. Ezt bizony helytelen sztereotípiának vélem, hiszen jómagam is több ilyen típusú könyvet vettem már kézbe és akadt köztük nagy kedvenc is az évek folyamán. A mostani regény is ennek a műfajnak egy csiszolatlan gyémántja, az már más kérdés, hogy vegyes érzéseket hagyott bennem. De...
Fábián István – Némulat
„Aki fontos, az se fontos, csak aki elmegy, az a pontos. Ami számít, az se számít. Torzónk jut a fel- támadásig.” Fábián István költő nevét valószínű nem kell bemutatnom lassan, de ha egy kifejezéssel kellene jellemeznem, akkor az örök megújuló nevet választanám. Persze ez a nézetem csak abból merítkezik, amit eddig megismertem munkásságából, legyen az a költészet vagy a grafika világa. Elsődlegesen nem ezért rajongok alkotói tevékenységéért, de mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy megajándékozott ezzel a példánnyal. Köszönöm szépen. Fábián István – Némulat című verseskötete 1990-ben jelent meg a Szépirodalomi Kiadó...