KÖNYVELVONÓ

Kyoichi Katayama – Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén

  „Furcsa, de amikor azt hisszük, hogy nincs jövőnk, rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, viszont amikor az egész élet előttünk áll, akkor ez az erő elhagy bennünket.”         Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök -, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet...

bővebben

Kemendy Júlia Csenge – Az időlátók balladája

  „[…] ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de amit erőltetni akarsz, az biztosan nem fog menni.”       Oh, te jó ég! Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután befejeztem a kötet olvasását. Tudtam, hogy jól ír a szerző, elvégre nem az első olvasásom volt tőle, hiszen idén –nem is olyan régen – volt szerencsém kézbe venni Az ​Anyacsalogató Hadművelet című meseregényét, amit akkor kedvencemmé is fogadtam és azóta is többször eszembe jutott már. Tehát ezek után, amikor abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy az írónő felkért előolvasójának, kapva kaptam az alkalmon, és mint gyermek az új játékát, alig vártam, hogy olvashassam új regényét. Ezért először itt is szeretném...

bővebben

Mátyás B. Ferenc – Időhámozás

  „nem szenvedek mégis magyar vagyok olyan ki használja eszét ha kiröhögsz veled röhögök míg eltakar végleg a kulturális szemét –„                   Régóta keresem azon szerzőket, akik munkásságuk által új kapukat nyitnak meg előttem. Legyen az egy olyan műfaj, amely még ismeretlen a számomra, vagy egy olyan költőiség, amelynek üzenetével feltöltekezhetem. Sok alkotás megfordul kezeimben és számos műfajból próbálok merítkezni, de még mindig akad – szerencsére – olyan alkotó, aki képes megszólítani, felemelni. Amikor először veszek kézbe egy ismeretlen költő munkáját, elfog egy bizonyos izgalom, hiszen nagyon szeretném szeretni és nyitott...

bővebben

Regős Mátyás – Lóri és a kihalt állatok

  „Mindenki a maga fészkét építi.”       Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal. Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat...

bővebben

Josza Buszon – 120 haiku

  „Tó és a folyó egymásba feledkeztek zápor idején”         Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja,...

bővebben

Győri László – A kis ebihal

  „Csak az ember változik, lesz jóvá, gonosszá, lesz csecsemőből bankár, munkanélküli, hajléktalan.”         Kicsit úgy érzem, hogy eltévelyegtem, ami eme kötetet illeti, ugyanis meg voltam győződve róla, hogy valami mesét fogok olvasni. Igen, talán naivságomat azzal is magyarázhatom, hogy a borító megtévesztett, de talán nem lennék teljesen őszinte, ugyanis vágytam valószínű mélyen ott belül erre a formációra. Miután megállapítottam tévedésemet, már felengedett bennem egy bizonyos feszültség, és elmerülhettem egy igen csak szokatlan vallomásban. Győri László szerző munkássága már ismerős volt a számomra, elvégre még 2020-ban volt szerencsém kézbe venni Éjszakai híd című...

bővebben

Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák

  „Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.”           Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....

bővebben

Holden Rose – A lapátos fickó

  „El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.”           Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a...

bővebben

Nógrádi Gábor – Alattunk a kincs

  „Gyakran harc dúl az ember lelkében. Az önzés és az önzetlenség, a rosszaság és a jóság, az ördög és az angyal birkózik ilyenkor egymással.”       Egyszerűen imádom a magyar ifjúsági szerzőket, legalábbis akkor mindenképpen, ha ilyen történeteket álmodnak meg a számunkra, de természetesen nem rohanok ennyire előre.   Nógrádi Gábor szerző nevét remélem, hogy nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis akad olyan egyén, aki még nem találkozott eme csodás és sokrétű író nevével, akkor csak annyit szeretnék elmesélni róla, hogy Magyarország egyik legtermékenyebb szerzőjéről írok most. 1947.június.22-én született, Nyíregyházán. A hamarosan 74. életévét betöltő alkotó számos kiadványt...

bővebben

Tarja Kauppinen – A rendszer ellensége

  „A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.”           Néha úgy érzem, hogy hiába rajongok egy-egy szerzőért, valamiért rendre kifogom azt az időszakot, amikor nem passzolunk az adott kötettel, pedig a történet érdekes és alapvetően kedvemre is való lenne, mégsem sikerül az első találkozás. Ezért aztán, néhány hét elteltével ismételten kézbe veszem az adott művet, abban a reményben, hogy most már közös úton fogunk járni és többnyire jó a megérzésem. Így jártam a mostani regénnyel is, amelyet már hosszú hónapok óta alig vártam, hogy olvashassam, és amikor erre előolvasóként lehetőséget kaptam, majd kibújtam a bőrömből örömömben, de aztán a fent leírtakkal találkoztam és...

bővebben