Kotász Rita – Elmétlenkedések

„Mi a fontosabb? Amit el tudsz érni, vagy Amit nyújthatnál?” Ez egy kis terjedelmű könyv. Egy macska van a borítóján. Tetszik? Igen a cica nekem is nagyon aranyosnak tűnik, de én a kötetre céloztam. Nem válaszolsz, elmerengsz, pedig egy egyszerű kérdést tettem fel. Nos, amíg töprengsz, addig megosztom veled, amit én gondolok róla és aztán ismét felteszem ezt a kérdést. Figyelj jól mostan! Mostanában egyre jobban vágyom arra, hogy eltűnődjek létezésemről és mulandóságomról, hiszen már megéltem negyven esztendőt ebben a világban és úgy érzem, hogy valami más lett bennem. Eddig sem a gondtalan életek mezején jártam, bár való igaz, hogy sok nőtársamhoz képest látszatra kevesebbet...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A meztelen csillagász

„Az vagy, ami megesett veled. Elfogadod és magadévá teszed az eseményeket, aztán pedig… magad ellen már nem fordulsz. Így állunk. Gyűjteménye a történetnek, se több, se kevesebb, nézete a teljes egésznek… Mit látsz belőle? Magadat eltelve, vagy a teljes egészet?” A halálról és az elmúlásról számtalan formában olvastam már költeményeket, de az emlékezésről és az élőkhöz szóló, talán imaként is értelmezhető sorokat még nem forgattam vagy igencsak elenyésző alkalmakkor. Ha létezik fájdalom, amelyet a költő megél szerettei elvesztésével, egykor szoros baráti kötelékei lazulásával, mint amikor egy szikla elindul a lejtőn és végül akaratlanul is letörnek darabkák róla. Ezen lelkek közül...

bővebben

Léhmann Ágnes – Bőrdzsekis Beethoven

„(…) 8 és 35 év között változtak az időtartamok. Évek… Ha minden, ennyi időre börtönbe dugott bűnöző kártyát dobálni, életet menteni vagy zongorázni tanulna, már máshol tartana a világ (…).” Érdekes, hogy mennyire sokan használják fel kreatív oldalukat, amikor valami különlegessel szeretnének megmutatkozni az irodalmi berkeken belül. Gondolok itt mindjárt a mostani könyvre, amely a zene, a rajz, valamint az írás hármasát kívánta egybe forrasztani. Hogy milyen módon sikerült, erről mindjárt részletesebben is írok. Léhmann Ágnes alkotó a fent említett művészeti stílusokat és ágakat formálta egy kötetbe, amely 5 nagy fejezetre osztva, ezeken belül pedig 25 rövid történetre bontva adja...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

„Mesterhármas: elképzeltem, megéltem, nem bántam meg.” Ha „csak” egy jót akarok nevetni vagy éppen abszurditásra vágyom, akkor biztos, hogy kézbe kapok egy Kállay Kotász Zoltán kötetet és belemerülök. Így tettem a minap is, hiszen magával rántott a Hétköznap – pedig mondtam neki, hogy hagyjon végre békén – de ennek is beszélhetek. Visszatérve a mondandómra, jelen esetben egy verseskötetre esett a választásom, ezen is belül egy (ál)haiku kötetre. Tudom, hogy sokan nem kedvelitek a haikukat, pedig nagyon frappáns életigazságokra lelhetnétek általuk, csak nyitottabban kellene kitárni szívetek ablakát. A szerző lassan évről évre megörvendezteti olvasóit aktuális alkotásaival, amelyek –...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A tulipánfa túlzásai

„Fecskék cikkannak fejed felett – összeseprik gondolataid.” Verset olvasni mindig különleges élmény, legalábbis a számomra mindenképpen. Évek óta hódolok ennek a különleges műfajnak és nagyon lelkes rajongóként keresem azon könyveket és szerzőjüket, akik képesek elérni szívemhez, lelkemhez. Érdekes módon a kortárs költészet szabadsága sok embert zavar, különösen azok nem szívesen forgatnak ilyen típusú alkotásokat, akik nagyjaink (például Ady Endre vagy Petőfi Sándor) munkásságán nőttek fel. Ezek a szabad verselések kötetlenül pimaszkodhatnak olvasójukkal és talán pont ezért is gondolom úgy, hogy egy igazi vers szerető lélek immáron jó nyomozó és pszichológus is a maga nemében,...

bővebben

Nagy-Miklós Péter – Anyák népe

„Egy gyerek nézőpontjából viszont a kis dolgok is nagynak számítanak […].” Kérem szépen, ezekért a történetekért vallom a mai napig is azt, hogy magyar szerzőtől olvasni nemcsak bátorság, hanem kötelesség is bizonyos mértékben. Megértem persze azon olvasókat is, akik azt vallják, hogy a hazai könyvek közül sok az „elcsúszott”, de amikor ilyen kincsekre bukkanunk, akkor szerintem eltörpülnek azon olvasási élmények, amelyek zsákutcába vezettek. Először is állítom, hogy ahogy nincs hibátlan ember, úgy tökéletes könyv sem létezik, ám akadnak olyan írások, amelyek első próbálkozásra is nagyot üthetnek, és erre itt a bizonyíték. Nagy-Miklós Péter a hazai rock zenei élet egyik különleges...

bővebben

Kiss Ottó – Ég Bolt

„Vajon ki szereti jobban a virágot? Aki öntözi, hogy sokáig éljen, vagy aki vázába teszi, hogy gyönyörködjön benne?” Őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy melyik könyvét szeretem jobban a szerzőnek. A kortárs verselés szabadságával élve olyan határtalanságba repíti az olvasót, ahonnan nem igazán kívánkozik vissza senki. Hétköznapi életünk gyermekszemmel majd később kamasz gondolatokkal és érvelésekkel sokkal színesebb és bizony komorabb is egyetemben. Kiss Ottó – Ég Bolt című verseskötete 2023-ban jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A könyv illusztrációit Paulovkin Boglárka álmodta meg a számunkra. Most már minden más, hiszen felnőttebben látom a világot. A színek és a...

bővebben

Adaobi Tricia Nwaubani – A baobab árnyékában

„– Mindig lehet találni alkalmat arra, hogy hálát adjunk […]. A világon minden okkal történik.” Valahogy sosem szerettem naplókat olvasni és ebbe beletartoztak az ebben a formában íródott könyvek is, mivel mindig olyan érzésem támadt, hogy valami olyasmiről lesz tudomásom, amely megváltoztat lelkileg. Nos, a mostani esetre nagyon is igaznak bizonyultak a fent leírtak, mert bár nagyon érdekelt a kötet tartalma, már sosem leszek újra a régi önmagam. Ez a kijelentésem nem a drámai hatásvadászat céljából született, mind inkább abból a tényből, melynek köszönhetően még kiábrándultabban szemlélem a fejletlenebb földrészeken élők kilátástalanságát. Szomorúan veszem tudomásul, hogy a világ...

bővebben

Kiss Ottó – Csillagszedő Márió

„Van olyan reggel, ami nem hoz holnapot?” Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy család, talán kicsit átlagos, de pont ettől is különleges, ahol apa és anya sokat voltak távol, ám nagypapával jól el lehetett mulatni az időt. Persze ez az intervallum nem egy személy volt, mégis úgy gondoltam rá, mert sokszor hallottam ezt a kifejezést, hogy „öreg barátom az idő”, pedig ezt csak személyekre használjuk, úgy gondoltam. Nagypapa szerint az idő vénséges volt már, ezt onnan tudja, hogy ő még csak öreg és már gyerekkora óta ismeri. Én ezt ugyan nem teljesen értem, de amit Papi mond, az úgy is van, ezt biztosan állíthatom. A napokat szeretjük mind a ketten, mert együtt mókázni igazán...

bővebben

Barnabás Varga – Az erdő rejtekén

„[…] az összehasonlítás az ego művészete.” Nagyon szeretem a fákat, az ősi letisztult bölcseket, akik egyedül és együttesen is védenek akaratlanul is, amiért végtelen hálás vagyok. Ezek az óriások annyi ajándékot adnak számunkra, hogy elkényeztetnek minket, ám ahogy fogadjuk, vagy éppen követeljük ezeket, az már elkeserít. Ezért amikor elolvastam a fülszövegét a mostani regénynek, kétszeresen is felcsillant a szemem. Először is a fent már említettek okán, hiszen egy erdőben játszódik a cselekmény, illetve a szerző miatt is, hiszen volt már szerencsém korábbi alkotásaihoz. Varga Barnabás író nevével először 2022 telén találkoztam, amikor kézbe vettem Egydollárosok a falon című...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »