„Egyszer majd valóra válik, hogy az Ember, bármelyik bolygón is éljen az univerzumban, azokat az értékeket fogja előnyben részesíteni, amelyekkel sem a környezetére, sem saját társadalmára nem jelent veszélyt.” Milyen igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős”! Most ezt átkonvertálom erre a könyvre, hiszen alig 90 oldal, de bizony a tartalma igen csak ütősre sikeredett. Természetesen nem az oldalak mennyisége határozza meg egy kötet belső tartalmának minőségét, mégis sokan elkövetjük azt a hibát, hogy a túl rövid regényeket lenézzük. Nos, kár lenne előre ítélkezni és nagyon örülök, hogy egy ilyen ellentétes példával szolgálhatok én is. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen...
Czikora Ildikó – Ha majd nem leszek…
„Mert aki szeret, nem feled soha, ez áll a sírokon, ezt vallják oly sokan.” Az élet útjai kifürkészhetetlenek tartja a mondás és én magam is ezt vallom, hiszen ezt a könyvet többször is láttam különböző fórumokon, sőt egyszer meg is akartam rendelni, de aztán valamiért elmaradt. És most a Mogul Kiadó jóvoltából mégis olvashattam, amit itt is szeretnék megköszönni! Nektek hála egy hatalmas „utat” tettem meg a szerzővel kézen fogva és bár most már csak magam vagyok a gondolataimmal, sokat kaptam. Köszönöm! Czikora Ildikó - Ha majd nem leszek… című verseskötete egy gyászmunka egy éves időszakát öleli fel. Az alkotó kapcsolata édesanyjával a szereteten és őszinteségen...
Duló Károly – Amrita Sher-Gil el nem hangzott párbeszédek tükrében
„A művész míg alkot, addig harmóniában él önmagával és lelki céljaival, de mihelyt prófétává válik, amint gyakorlati tanítószerepet vállal, szervez és irányít, akaratlanul is ellentmondásokba keveredik önmagával.” Számomra a művészetek világa egy misztikummal vegyes gyönyörűség. És bár némiképpen szerencsés módon részese lehetek a nagy egésznek, mégis csak apró kis pont vagyok a palettán. Hiszen ennek a kifejezésformának a színeiben megmutatkozik minden érzelem és nagyjainak köszönhetően az utókor örökségét gyarapítják. Hogy miképpen bánunk ezen művekkel és az élő művészekkel az a jelenkori társadalom dicsőssége vagy szégyene. Ennek a kötetnek nagyon fontos szerep jutott...
Basil Bunting – Kamo no Chomei – Yoshishige no Yasutane – A fűkunyhóból
„A szavakban meg nem jelenő többletérzés, a formákban észre nem vehető látvány. (…) Ezek lényegi természete magától alakul ki. Hasonlít ez ahhoz például, amikor ősszel az alkonyi égen sem színek, sem hangok nincsenek. És még ha nem is jut eszünkbe semmi, miközben kell lennie valahol kiváltó oknak, egyszer csak kicsordul a könnyünk.” Azt hiszem, hogy mindannyiunk életében vannak azok az élmények, melyek elemeiben rázzák meg a lelkivilágunkat. A mostani értékelésem egy olyan könyvről szól, mely elsőre unalmasnak tűnhet, vagy akár túl bonyolultnak, de ha figyelmesen olvassuk a sorokat, megértjük, hogy a világ változásai nem külsőleg, hanem belsőleg lassúak, de erről kicsit később....
Halmosi Sándor – Napszálkák
„Ha kimondod, felhasítja a látszat vékony bársonyát. Ha nem mondod ki, belülről horzsol” Különleges verseskötetként tartom számon a mostani értékelésem alanyát, ugyanis valamiért már ahogy kézbe vettem éreztem egy erős vonzást, hogy olvasnom kell. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném itt is megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Igazán érdekes élményt kaptam általatok. Ha a külsőt nézem, akkor egy koszosfehér háttéren néhány elszórt szót látok, melyek nyilván az elengedhetetlen cím, alkotói név és a kiadó. Számomra kicsit kevésnek tűnt elsőre, de megértettem olvasás után, hogy ez a puritán felfogás az egész kötetre jellemző. A...
Fábián István – Fölsértett ég
Ha azt írom, hogy egyszere szerettem és gyűlöltem ezt a kötetet, akkor csak a felszínét kapargatom mindannak, amit ez a verseskötet kiváltott bennem. Hogy miért írom ezen sorokat, hamarosan kitérek erre is, de először is szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt és megismerkedhettem egy új alkotóval. Fábián István könyve nem átlagos már méretét tekintve sem, de kivételesen nem az oldalszámok nagysága, mint inkább a kötet méretarányára utalok éppen. Egy A4-es lapnak megfelelő, fehér ceruzarajzzal díszített borítót láthatunk, mely enyhén szólva is groteszk látványt nyújt, mégis számomra nagyon megkapó. És, hogy a rajzoknál maradjak beleszerettem...
Nagy Lea – Kőhullás
„Múlhatna ezen is.” Ezzel a kötettel a kapcsolatom igen érdekes, ugyanis már jó ideje nézegettem a polcomon, de valamiért mindig úgy éreztem, hogy később, még nem érzem azt a bizonyos hívó erőt. Aztán ahogy lenni szokott nálam, pár napja lekaptam a polcomról és elkezdtem olvasni. De mindez nem jöhetett volna létra, ha nem kapom meg recenzióként. Ezt szeretném a Napkút Kiadónak itt is megköszönni, hiszen nélkületek nem tudom mikor került volna kezeimbe ez a kötet. Az első, ami igen megfogó volt a számomra, az a borító. Rólam köztudott, hogy nagy rajongója vagyok a művészeteknek és kimondottan szeretem a groteszk bármely formáját. A mostani kép egy cseppet erotikus töltettel...
Martin Kay – Titkok útvesztője
„Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!” Már sokszor kifejtettem, hogy mennyire vonzódom az egyedi témájú könyvekhez. Legyen az fantasy, western, vagy bármely más kategória, ha valami megfog benne, hűséges olvasója és követője leszek. Így jártam ezzel a sorozattal is. Az első kötetet nagyon megkedveltem, mert egy teljesen új, egyedi világképet adott a számomra. És mivel függővéges volt (nem morogtam érte kicsit sem) nagyon vártam, hogy mikor jelenik meg a második része. És most végre megkaptam, amire vágytam. Ezért először is szeretném megköszönni a Twister Média Kiadónak és a Szerzőnek, hogy előolvasóként kézbe vehettem a kötetet. Azt hiszem nem is én lennék, ha nem a...
Andrej Nikolaidis – Kilenc
Bevallom töredelmesen hosszú ideig nem volt hangulatom ehhez a regényhez, mert megijesztett a prológus hangulata és nehezen rázódtam bele. Ugyanakkor, ha meg van a megfelelő hangulat, máris érdekessé válnak a sorok és belemerülhettem a történetbe. Bár nem felhőtlen az olvasási élményem, mégis örülök, hogy kézbe vehettem. Szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt és recenzióként megismerkedettem egy új alkotóval. Andrej Nikolaidis: Kilenc című regénye megosztó lesz az olvasók körében, ugyanis nem csak hangulatában, de témáját tekintve sem hétköznapi. A kötet egy enyhén cinikus újságíróról szól, aki kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy...
Nádasdy Nikolits Andrea – Márti könyve
Nem a méret a lényeg, tartja a mondás és sok esetben igazat is kell, hogy adjak. Ilyen ez a kötet is, hiszen alig 128 oldal, de tartalmilag felöleli két teljes generáció életét és főbb eseményeit. Ezúton is szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak a bizalmat és hogy recenzióként olvashattam a könyvet. Fantasztikus érzelmi viharba keveredtem általa, de erről később. A könyv külseje volt számomra az első, mely arra késztetett, hogy elolvassam. A borítón a kötet szerzője és gyermeke látható. Bár mondhatnánk, hogy semmi különös nincs benne, ha jobban ránéztek, akkor ti is láthatjátok azt a hihetetlen gyengédséget, mely a hölgy arcáról sugárzik gyermeke felé. A kicsi pedig egy igazi kis...