Gyerekkorom óta szerettem olvasni, szinte minden témában faltam a könyveket, még akkor is, ha nem egészen az én korosztályomnak szólt az adott írás. Valahogy azonban ez a szenvedély egykettőre elpárolgott, amikor az iskolai kötelező olvasmányokra került a sor. Egyik irodalomtörténeti csúcsteljesítmény nagyobb kínlódás volt a számomra, mint a másik, nagyon kevés kivétellel. Persze nem volt más választásom, mint végigküzdeni magam mindegyiken az utolsó oldalig, mert a fél osztály minimum hasonló gondokkal küszködött és az olvasónaplómra pályázott. Emlékszem az olvasástól vallásosan tartózkodó bátyámnak életre szóló betűundort okozott az Egri csillagokkal töltött...

bővebben