Rita Santos – Pánik

„A veszély túlbecsülése és a saját képességeid alábecsülése a tökéletes recept a félelemre és a szorongásra.” Őszintén szólva az elsődlegesen indokom, amiért kézbe vettem ezt a könyvet, az a reakció, miszerint néha szorongásra utaló tüneteket produkálok bizonyos események előtt. Hosszú évek óta küzdök ezzel a problémával, de az utóbbi évekbe egyre nagyobb teret voltam kénytelen engedni neki és most már nagyon megnehezíti a mindennapi életemet. Mivel a hosszútávú terveim, valamint, a jövőmre és felelősségeimre való tekintettel, úgy éreztem és tulajdonképpen jelen pillanatban is azt gondolom, hogy fel kell vennem a kesztyűt ebben a küzdelemben is, mert le kívánok számolni vele....

bővebben

Kácsor Zsolt – Pokoljárás Bipoláriában

„Mindig vannak kifogások, magyarázkodások, nekilendülések, próbálkozások, ideig-óráig tartó menekülések, de önmagam elől elmenekülni nem tudok.” Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen formában kitárulkozzon a világnak és felmerje vállalni gyengeségét. Bátorság kell önmagunknak lenni, megélni és megértetni, hogy az a folyamat, amelyen átesünk, vagy amelyben éppen benne élünk, nekünk legalább olyan félelmetes és nehéz, mint ahogy mások tekintenek reá és ezzel megbélyegezve azt is, aki benne szenved. Első kőrben Belső Nóra: Depresszió című könyvének egy részlete jutott eszembe, ahol a következőt olvastam: „A depresszióban szürke minden. Az ég, a fák, a szoba fala. Szürkék az...

bővebben

Farkas Anett – A 33-as beteg

„Olvasni szerettem. Mindenféle könyvet. Amikor olvastam, úgy éreztem, egy másik, jobb világba kerülök.” Határozottan állíthatom, hogy szeretem a meglepetéseket, különösen akkor, ha szkeptikus vagyok egy adott témában. Igen, felvállalom, hogy a krimi műfaja tekintetében nagyon magas elvárásokat támasztok az adott történettel, írókkal szemben, hiszen nem elég, hogy izgalmasnak és rejtélyesnek kell lennie, de komoly pszichológiai kritériumokat is keresek rendre a karakterek vonatkozásában. Sosem elégíti ki elvárásaimat csak az, hogy megoldódik egy adott bűntény, mert tudni akarom a háttér információkat is, minden egyes részletre figyelve. Ennek az igényességnek talán az az alapja, hogy...

bővebben

Csáth Géza – Ópium

“Csendes szobában, ahol puha kis szőnyegekben meghal minden zaj, és színes üveg szórja szét a kicsiny üveg pisla lángját, feküdjetek hanyatt. Hunyjátok le a szemeiteket. És az apró ópiumpipa elvezet oda, ahol azért élünk, hogy éljünk, és semmi másért. Hiszen ez az egyetlen célja a létnek. Hiszen a szűkmarkú Isten is csak azért ajándékozott minden nyomorult féregnek egy-egy pillanatot ebből az életből, hogy éljen, folytassa az életét, hogy új életet okozzon. Az új féregnek pedig ismét kijut egy pillanat. A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak – egy órát.” Képzeljük el magunknak a következő életutat: nyolc éves korunkban...

bővebben

Charlotte McConaghy – Egykor farkasok éltek ezen a tájon

„– Ami valóban veszélyes […], az a félelem indokolatlan terjesztése.” Már felsorolni sem tudom, hogy hányszor kezdtem egy adott írásomat azzal a bevezetővel, miszerint az olvasás számomra felemelő és egyben gyógyító is. Az előbbit természetesen sűrűbben érzem, mint az utóbbit, de mindkettő részese az életemnek. A gyógyítás nemcsak az önsegítő vagy pszichológiai könyvek által érezhető, hanem az olyan fikcióknak is köszönhető, amelyek valamilyen rendkívüli módon, szinte észrevétlenül érik el hatásukat. Minden kötet változtat az ember lelkén, ez tagadhatatlan, de nem mindegy, hogy az olvasó hasznosítja is a kapott ismereteket, vagy hagyja elenyészni. Azt mondják, hogy a tudás hatalom,...

bővebben

Charlotte McConaghy – Az utolsó vándorlás

„Nem tisztességes dolog szeretni képes, ám maradni képtelen teremtménynek lenni.” Talán kicsit furcsán hangozhat, hogy rögtön az értékelésem elején egy kis „játékra” invitállak, de úgy gondolom a hangolódáshoz elengedhetetlen. Kérlek, hogy helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed és lazulj el! Majd képzelj el egy világot, amelyben szívesen élnél. Töltsd meg élettel, színekkel, illatokkal. Érezd a képzelet világát szó szerint! Engedd meg magadnak azt a pár perces jó érzést, hogy belesimulsz ebbe a közegbe! Talán a Nap melege ölel körül, vagy éppen a szellő simogatja arcodat. Lehet sok állat vesz körül vagy éppen egy csodálatos tengerparton fekszel. Bárhogyan legyél is,...

bővebben

Lukács Liza – Lenyelt vágyak

„A segíteni akarás nem egyenlő azzal, hogy azonosulok a másik gondjával-bajával. A segítés, a támogatás épp ott kezdődik, hogy kívül maradok, így képes vagyok támasznyújtásra, tudok más nézőpontból tekinteni a helyzetre. Nyugodt maradok, erős maradok, önmagam maradok. Ha átveszem a másik lelkiállapotát, ha empátia helyett egyfajta kompániát vállalok, akkor könnyen előfordulhat, hogy érzelmileg alkalmatlanná válok a segítésre.” Hosszú évek óta küzdök túlsúllyal, talán immáron tíz éve is megvan már, hogy évről évre egyre csak gyarapodnak a kilóim. Ennek a folyamatnak persze nehezítő alapzata volt egy majd hét évig tartó nőgyógyászati betegség is, ahol a kezelés folyamataként...

bővebben

Cso Namdzsu – Született 1982-ben

„(…) milyen megosztó az emberek között a házimunka. Vannak, akik semmibe veszik, mintha csak szórakoznának otthon, mások felmagasztalják, létfenntartó munkának tekintik. Viszont senki sem próbálja kiszámolni a pénzbeli értékét, talán mert abban a pillanatban, hogy árcédulát kapna, fizetni kellene érte.” Hogy őszinte legyek nagyon mérges és talán még annál is jobban szomorú vagyok, hogy egy ilyen könyvnek az alapjai – amiről éppen értékelést kívánok írni – valóságosak és sajnos a mai modern világban is megállják a helyüket. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam. Köszönöm. Cso Namdzsu írónő 1978-ban született Szöul, Dél-Koreában....

bővebben