KÖNYVELVONÓ

Révész Emese – Simi és a rendetlen betűk

    Az első és legfontosabb, hogy úgy alkotok véleményt erről a könyvről, hogy nem vagyok diszlexiás és tanári diplomával sem rendelkezem. Viszont közel féléve, tanulás nehézségekkel küzdő gyermekeket tanítok nyelvre, és reáltantárgyakra magántanárként. Ezért némi tapasztalatot gyűjtöttem a háttérben meghúzódó „gondról”. Azt vettem észre, hogy a gyerekek rövid ideig mutatnak érdeklődést a tanulás iránt, sokszor elkalandoznak a gondolataik. Ha nehézséggel találják szembe magukat –erős frusztráció hatására- kiborulnak. Akár támadóan, akár hisztivel és sírással, de elmenekülnek a feladat elől. A tanulóim változó korosztályba tartoznak, de mindenkiről elmondhatók a fenti tünetek és...

bővebben

Czernák Eszter – Sári és Berci otthon

  Az idei évem szokásomhoz hívem az ismereteim szélesítésével, a gondolkodásom nagyobb területre való rálátásával szeretném tölteni, ezért magam felé támasztott kihívással színesítettem, melynek egyike olyan mesekönyvek keresése, olvasása és ajánlása, mely a gyermekek fejlődését segíti elő valamilyen formában. Számos mese, foglalkoztatókönyv ad tanácsot különböző formában, hogyan neveljük gyermekeinket, vagy a csemetére vonatkozó feladatokkal van ellátva. Viszont eddig kevés, olyan mesekönyvet olvashattam, ahol a kicsik és nagyok, tehát a gyerkőcök és a szüleik is legalább olyan kacagtatóan, de hasznos életszemlélettel, könnyedén, játékosan okítanak. A legnagyobb örömömre Czernák...

bővebben

Dániel András – A kuflik és a pofavágóverseny

    Már megint jól megcsináltam! Ugyanis ez a kötet, egy sorozat tizenkettedik része. A szerencsém csak annyi, hogy nem kötődik össze. Külön is olvashatóak. Ezt a kötetet egy fontos lista alapján választottam olvasásra. Mint látható, egy nagyon egyedi figurákról szólnak a történetek. A borító érdekes, talán kicsit morbid hatást kelt. A könyv illusztrációi is illeszkednek a történethez, és a maguk módján nagyon tetszetősek. A kuflik egy kis "család" formájában élnek a földbe ásott mélyedésekben. Formájukat és nemüket tekintve látványosan eltérnek, de néhol számomra azonosíthatatlanok. A két történet eltér egymástól, viszont a címadó mese a második a sorrendben. Számomra az első...

bővebben

Harcos Bálint – Dorka és az elgurult gomb

    Mikor megveszünk egy könyvet, sokszor borító alapján választunk, vagy kecsegtető fülszöveget olvasunk, esetleg mind a kettő. Megszagoljuk, mennyei az illata, hisz legyen új vagy régi, mindkét típusnak megvan a maga aromája, illatburka - ki mihez vonzódik jobban - és megcsodáljuk olvasás előtt. Alapvetően mindig azt keressük, ami izgalmas, pörgős, tele eseményekkel, vagy meghökkentő. De, amennyiben nem azt kapjuk, ami már a fejünkben kialakult, félretesszük és negatívan értékeljük. Hogy miért ezzel kezdtem az értékelésemet? Nagyon egyszerű a válasz. Tömeg értékként vesszük meg az adott kötetet, előre képzeljük, pedig nem tudjuk, hogy milyen lesz, és valamilyen szinten...

bővebben

Vadadi Adrienn – Lea mindent jobban tud

    Mostanában sok mesét olvasok, teszem ezt tiszta szívvel, érdeklődő, de nyitott lélekkel. Mikor rátaláltam Vadadi Andrienn: Lea mindent jobban tud című mesekönyvére nagyon megörültem, hisz pár napja fejeztem be az írónő egyik frissen megjelent ifjúsági kötetét és rögtön a kedvencemmé avattam. Az írástechnika nagyon minőségi volt számomra, elvégre, ha egy felnőtt lelket is le tud kötni, érdeklődést tud kiváltani, az csak is olyan író tudja elérni, aki bármely korosztálynak szívesen mesél, legyen az gyermek, vagy idősebb olvasó.   A történet, ahogy a címe is mutatja egy óvodás kislány, Lea mindennapjairól mesél. A döntéseiről, a pajtásaival való kapcsolatáról, illetve a...

bővebben

Vadadi Adrienn – Miénk a színpad!

    Már egy éve is van annak, hogy elmerültem az ifjúsági irodalom mélységeiben, és jobbnál jobb történetekkel ismerkedhetek meg. Olyan érzés ez egy felnőtt léleknek, mint mikor újra éli gyermekkora egy - egy tovatűnő pillanatát. Biztosan ismeritek ezt az érzést, mikor az olvasott karakter, vagy esemény deja vu érzéssel párosul! Most is ezen érzés fogott el, mely kitartott a kötet végéig. Bár még mindig nem tudom hova tenni, de az biztos, okkal történt mindez. Ugyan dráma tagozatos nem voltam, de az irodalom igen csak közel állt hozzám, nincs is ezen min meglepődni, elvégre, ezáltal szerettem bele az olvasás varázsába is.  Tehát eme történet alapja egy művészeti iskola, dráma...

bővebben

Beszélgetés egy álmodozó, kalandvágyó lélekkel – Interjú a Visszhangország szerzőjével

  Fotót készítette: Vörös Dóra Rebeka   Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy olvashattam Wéber Anikó: Visszhangország című mesekönyvét.Nem első találkozásom volt az írónő munkásságával, de eddig egy kivétellel nem hozzám szóltak, nem nekem íródtak. Visszhangország viszont egy kellemes meglepetés volt gyermeki énemnek, és fantasztikus érzés volt belemerülni, izgulni a kis karakterekkel. Erről és még sok más témáról kérdeztem az írónőt! Vágjunk is bele!   Pár szóban bemutatkoznál a kedves olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad és a munkásságodról?   Író, újságíró és pedagógus vagyok. Miután lediplomáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, egy budapesti általános iskolában...

bővebben

Wéber Anikó – Visszhangország

    "És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…" Wéber Anikó nevével nem először találkozok, hisz már volt szerencsém olvasni tőle. Sajnos azon történetek nem hozzám szóltak, nem én voltam a célközönsége. Eme könyvét egy fontos lista miatt vettem meg. Az első pár oldal nem győzött meg, azt hittem egy újabb csalódással gazdagodom. Tévedtem, még pedig nem sokszor jelentem ezt a szót ki ilyen büszkén. Jó érzéssel tölt el, hogy végre kellemeset csalódtam. Ez a mese gyönyörű. Valós problémákat csomagol a képzeletvilág adta díszpapírjába, és a legszebb masnival díszíti, ami jelen esetben a könyvben található illusztrációkat...

bővebben