KÖNYVELVONÓ

Kerstin Ekman – Farkasvér

Kerstin Ekman – Farkasvér

„Ha az ember egyszer elkezd írni, nehéz abbahagyni. Az írásnak megvan a maga törvénye.”   A fenti idézet még rám is hatással van, úgy látszik, mivel egy ideje gyógyírként hat fájó lelkemre az írás. De ez csodálatos időtöltés nemcsak számomra hatásos, hanem számos szerzőre is, akik különleges történeteikkel másoknak is nagy örömet okozhatnak. Ráadásul a természet és ember kapcsolata még mindig kiaknázatlan terület, hiszen a próza világában járva, bár megannyi regényt olvashatunk a témában, mégsem unható meg soha. Talán vonzódom is az ilyesfajta könyvekhez, ezt nem tudom biztosan, de azt mindenképpen határozottan állíthatom, hogy a farkasokról szóló kötetekért rajongok. Kerstin Ekman...

bővebben
Merethe Lindstrøm: – Csenddé vált napok

Merethe Lindstrøm: – Csenddé vált napok

„Muszáj valakinek elmondanom, milyen érzés ez, miért annyira nehéz együtt élni valakivel, aki hirtelen elnémult. Nem csak olyan, mintha ő már nem lenne ott. Olyan, mintha te magad sem lennél jelen.”     Gondolataim hangosan üvöltenek egy elnémult házban. Csend, amelyre oly sokszor vágyom, és amely néha rám omlik akaratlanul is. A ki nem mondott szavak összessége, a meg nem élt életek értelme és a halál előhírnöke. Merethe Lindstrøm – Csenddé vált napok című regénye egy idős házaspár életébe enged betekintést, ahol a gyermekek elköltözésével beáll egy bizonyos állandóság és mintha az idő sem akarna megfelelően telni már. Megszokottá vált mozdulatok és elfelejtett emlékek között...

bővebben

Fredrik Backman – A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

„ Ha egy csillag kialszik, nagyon sok időbe telik, mire tudomást szerzünk róla, ugyanannyiba, mint amennyi idő alatt az utolsó fénysugara eljut a Földig.”     Minden évben a születésnapomon azt a kis sajátos „játékot” élvezhetem Párommal karöltve, hogy elmegyünk egy könyvesboltba és kiválaszthatok két kötetet, amit akkor a legközelebb érzek a szívemhez. Idén sem volt ez másképpen, így az egyik szerencsés választás Fredrik Backman egyik újra kiadott regényére esett. Amikor először megláttam a borítót elfogott egy nagyon erős hiányérzet, amelyet először nem tudtam hova tenni, de később, amikor elolvastam az utolsó lapot is, megértettem. Tulajdonképpen a borító a maga gyönyörűségében olyan,...

bővebben

Márai Sándor – A gyertyák csonkig égnek

  “Minden nagy szenvedély reménytelen, máskülönben nem szenvedély, hanem alku, okos egyezség, langyos érdekek cserebéje.”     Revíziómat egy bibliai méretű főbűn bevallásával fogom kezdeni: a közelmúltig nem olvastam az írótól semmit és nem is igazán érdekelt Márai. Persze rengeteget hallottam róla, Márai így, Márai úgy, hiszen volt ő szamizdat irodalom és az átkosban a kultúrális ellenállás szimbóluma is többek között. Annyira emlegette mindenki egy időben a környezetemben különböző platformokon, hogy teljesen érdeklődését vesztettem iránta, megcsömörlöttem anélkül, hogy egyetlen írását is olvastam volna. A vezeklést nemrégiben az Eszter hagyatékával kezdtem, irodalmi zarándokutam...

bővebben