„Egy fecske nem tavasz, Egy fűszál nem mező, Egy vízcsepp nem patak, Egy sír nem temető.”   Valószínű, ahogy egyre több novellás kötetet veszek kézbe, úgy tágítom a lelkemet is ezekhez a típusú írásokhoz. Rövid, tömör történetekhez eddig ritkán volt kedvem, de az idegenkedésem mind inkább a kötet végső értékelésének dilemmájához vezethető vissza. Nehéz olyan művet találni, amelyben a novellák egységesen tetszettek volna és a könyv mondanivalóját is értékelni vágyva, nem hagyni, hogy egy-egy kevésbé jól sikerült írás elvegye a gyűjtemény együttes fényét, értékét. Persze nyilván nem én vagyok az egyetlen, aki, feltételezem, hogy hasonló gondolatokat fogalmaz meg, amikor egy ilyen...