KÖNYVELVONÓ

Kalapos Éva Veronika – Ezek voltak az apák

Kalapos Éva Veronika – Ezek voltak az apák

„Amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban.”   Őszinte leszek, dühös vagyok, nem kicsit, hanem nagyon. Ennek két oka van, az egyik természetesen nem a könyv hibája, csak kiváltotta belőlem, mégpedig a gyerekkorom hasonlóságát mutatta meg, tükröt tartott elém, bár hála égnek csak bizonyos szegmenseiben egyezik a velem történtekkel. A másik okom viszont már teljes egészében a történethez köthető, ez pedig a befejezés elvarratlansága. Nehéz másképpen megfogalmazni, mivel olyan érzésem van, mintha a kötetet befejezetlenül hagyták volna. Ritkán akadok fenn ilyen apróságokon, de ez most borzasztóan kiborított. Őszintén szólva, fel vagyok háborodva… Kalapos Éva Veronika író,...

bővebben
Erdős Zsuzsanna – Király Anikó – Palacsinta éjfélkor

Erdős Zsuzsanna – Király Anikó – Palacsinta éjfélkor

„A kétkezi munka erősíti a jellemet.”   Tudsz főzni? Szereted a palacsintát? Te is inszomniában szenvedsz? Nos, ha bármelyikre is igennel feleltél, akkor a mostani regény neked íródott, bár kissé talán furcsán hangozhat mindez, hiszen az első két kérdés még passzolhat éppen egymáshoz, de az alvászavarnak mi köze az ételekhez és a könyvhöz, merülhet fel benned a nagyon is jogos kérdés. Erre pedig egyértelműen a történetben kell keresni a választ. De kezdjük az elején. Adott két különleges szerző, akik gondoltak egyet és megálmodták számunkra a Palacsinta éjfélkor című ifjúsági regényt. Eme kötet 2024-ben jelent meg a Menő Könyvek Kiadónál. A két főszakács, akarom írni szerző, pedig nem...

bővebben
Julie Otsuka – Buddha a padláson

Julie Otsuka – Buddha a padláson

„Még mindig látom a lábad nyomát a folyóparti sárban.”   Valószínűleg sajátos hiányosságomat fedem fel azzal, ha bevallom őszintén, hogy eddig igen kevés könyvet olvastam az 1900–as évek elején történő amerikai japán deportálásokról. Természetesen volt némi ismeretem és anno történelem órán is tanultunk pár mondatban róla, de különösebben nem foglalkoztatott az emberiség sötét múltjának eme periódusa. Azt valószínűleg le sem tagadhatnám, hogy az I. világháború nem különösebben köt le, én valahol elvesztem a II. világháború eseményeiben, főleg egy genocídium történelmi mozaikdarabjában, ahonnan valahogy nem lelem a kiutat. Annyi szörnyűségről olvasok így is, hogy sokszor alig tudom...

bővebben
Layla Martínez – Szú

Layla Martínez – Szú

„[…] nem könnyű elpusztítani, amit az ember magában, legbelül hordoz.”   Az otthon fogalma, számotokra mit jelent? Egy helység, ahol leéled az életed javát vagy ott vagy otthon, ahol a szeretteid élnek? Nehéz ezekre a kérdésekre őszintén felelni és talán az évek alatt változik is az erről kialakított nézőpont, ám bárhova is essen ez a fókusz, a szívünk és lelkünk egy darabkáját otthagyjuk. Layla Martínez (1987) spanyol származású író, újságíró, aki Szú című debütáló kisregényében egy részben igaz történetet elevenít meg a lapokon. A regény fókusza elsődlegesen a nőkre helyeződik, jobban mondva négy generáció asszonyaira. Hazánkban 2024-ben a Jelenkor Kiadónál jelent meg Várnai Gina...

bővebben
Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

„Jó kedvvel kell sütni. Akkor lesz igazán finom az étel, ha arra gondolsz, akinek szánod […].”   Elsőkönyves szerzőnek sosincs könnyű dolga, mert mindazonáltal, hogy az általa elképzelt világot, történetet papírra kell vetnie megfelelő stílusban, bizony még az üzenetet is jól érthetővé érdemes tennie, hogy minél több olvasó befogadhassa és a maga szemléletével tovább érlelhesse gondolataiban. De mi van abban az esetben, ha egy alig 224 oldalas regény sokkalta többről szól, mint karakterek cselekvéseinek és gondolatainak összessége? Gondolok itt mindjárt a Holokauszt transzgenerációs örökségére, különböző lelki betegségekre vagy éppen egy csodálatos szerelem kibontakozására. Nagy...

bővebben
Narine Abgarjan – A szín hallgatása

Narine Abgarjan – A szín hallgatása

„Minden, ami a lelkemben van – talizmán.”   Tudtad, hogy a legszebb emlékeink és a legfájdalmasabb pillanataink összessége mi magunk vagyunk a jelenünkben? Sejtetted valaha, hogy jövőnk szeretteink könnyeiből és véréből összegyúrt kegy csupán? Azért, hogy mi békével a lelkünkben, hittel a szívünkben és reménnyel a felkelő Nap oltárán minden egyes nap élvezhessük annak melegét, a múlt sötétebb időszakából való kikecmergés, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelem az áldozat érted, értem, minden gyermekért. Persze számunkra a saját korszakunk problémái és bajai a legfontosabbak, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és milyen sebeket hordoznak felmenőink. Elvégre nem...

bővebben
Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

„Ilyenek az emlékek is, könnyen elvesznek, ha valami megzavarja őket, mielőtt a raktárba kerülnének.”   Rövidsége ellenére a mostani regény nagyon tartalmasnak bizonyult, hiszen mindazon által, hogy egy anya-lánya kapcsolat töredékeit próbáljuk összefoltozni, megismerkedünk egy olasz család mindennapi életével is. Főszereplőnk egy 47 éves nő, aki demenciában szenvedő édesanyját ápolja a hétköznapokban. Mivel a viszonyuk koránt sem mondható felhőtlennek ezért számos alkalommal csupán a kötelességtudat hajtja és a vágy, hogy hátha kap némi magyarázatot a múlt nagy kérdéseire, amikor felmenője tiszta pillanatait éli meg. Ám a napok meséléssel telnek, egyik a másik után, ahogy egy...

bővebben
Elif Shafak – Muskátli

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.”     El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben
Turbuly Lilla – Kész cirkusz!

Turbuly Lilla – Kész cirkusz!

„Valahogy könnyebb elmondani a dolgokat egy idegennek. Nem kell félni, hogy valaki megsértődik, vagy máshogy érti, amit róla mondok, mint ahogy én gondolom.”   Gyermekkorunkban a cirkusz mindig valami varázslatos hellyé válik a sok fényével, a porondon megjelenő mester felkonferálásával és az egzotikus vadállatokkal. Hogy ez a bűvös hatás a levegőben repkedő vagy éppen kötélen táncoló emberektől vagy talán azoktól a betanított állatoktól van, amelyek követik idomáruk parancsait, nem tudom megállapítani, de az biztos, hogy gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt egy remek program. Turbuly Lilla mostani ifjúsági regényében megismerkedünk a cirkusz hátterével is, bepillantást engedve abba,...

bővebben
Mocsidzuki Mai – A Telihold kávézó

Mocsidzuki Mai – A Telihold kávézó

„[…] akiben nincs ambíció, az semmiféle szakmában sem lehet sikeres. Annak a sikere csak egyszeri mázli lesz – ha lesz egyáltalán. Abból, hogy valakinek a szemében látni az ambíciót, kiderül, mennyi kedvvel áll hozzá a munkához.”   Mit ne mondjak, nem gondoltam volna, hogy az idei évben ilyen sok ázsiai származású szerzőtől veszek kézbe könyvet. Sőt, megmerem kockáztatni, hogy a japán írók művei eddig a legjobbak az általam forgatott írások közül, pedig pár évvel ezelőtt még igencsak ódzkodtam, ha egy ilyen kiadvány került elém. Én jobban szerettem világ életemben a koreai vagy kínai alkotók munkáit, valahogy azok a regények jobban illeszkedtek hozzám, de úgy látszik, hogy én magam is...

bővebben