„Furcsa, de amikor azt hisszük, hogy nincs jövőnk, rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, viszont amikor az egész élet előttünk áll, akkor ez az erő elhagy bennünket.” Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök -, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet...

A kendőzetlen igazság – Interjú Koncz Mars János íróval
Úgy látszik, hogy az idei évben csupa olyan szerzővel ismerkedhetem meg, akik valamilyen formában alakítanak a világról vagy éppen az emberi pszichológiáról kialakult nézőpontomon. Hiszen sokan vagyunk és sokfélék, de nemcsak a természetben rejtőznek ragadozók. Ezt a témakört is járta körbe Koncz „Mars” János – Buborékember című pszichokrimije is. Ez a regény egy interneten „vadászó” ragadozóról mesél, aki bizony rendre visszaél az áldozatai naiv jóhiszeműségével. Mivel nagyon megfogó volt számomra a történet és több kérdés is felmerült bennem olvasásom folyamán, így kaptam az alkalmon és interjúra hívtam Koncz Mars János szerzőt. A vele készült beszélgetést olvashatjátok most! ...
Kemendy Júlia Csenge – Az időlátók balladája
„[…] ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de amit erőltetni akarsz, az biztosan nem fog menni.” Oh, te jó ég! Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután befejeztem a kötet olvasását. Tudtam, hogy jól ír a szerző, elvégre nem az első olvasásom volt tőle, hiszen idén –nem is olyan régen – volt szerencsém kézbe venni Az Anyacsalogató Hadművelet című meseregényét, amit akkor kedvencemmé is fogadtam és azóta is többször eszembe jutott már. Tehát ezek után, amikor abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy az írónő felkért előolvasójának, kapva kaptam az alkalmon, és mint gyermek az új játékát, alig vártam, hogy olvashassam új regényét. Ezért először itt is szeretném...
Mátyás B. Ferenc – Időhámozás
„nem szenvedek mégis magyar vagyok olyan ki használja eszét ha kiröhögsz veled röhögök míg eltakar végleg a kulturális szemét –„ Régóta keresem azon szerzőket, akik munkásságuk által új kapukat nyitnak meg előttem. Legyen az egy olyan műfaj, amely még ismeretlen a számomra, vagy egy olyan költőiség, amelynek üzenetével feltöltekezhetem. Sok alkotás megfordul kezeimben és számos műfajból próbálok merítkezni, de még mindig akad – szerencsére – olyan alkotó, aki képes megszólítani, felemelni. Amikor először veszek kézbe egy ismeretlen költő munkáját, elfog egy bizonyos izgalom, hiszen nagyon szeretném szeretni és nyitott...
Regős Mátyás – Lóri és a kihalt állatok
„Mindenki a maga fészkét építi.” Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal. Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat...
Adam Kline – Szökés Cilinderből
Nem is olyan régen egy kedves barátom lepett meg ezzel a kötettel, amely már címében is megmutatta egyediségét. Ez a történet már csak azért is eltér az átlag ifjúsági regényektől, mert nem az embert helyezi középpontjába, hanem bizony itt az állatok kapták a legfontosabb szerepet. De mitől lesz egy regény különleges? Talán attól, hogy olyan világban játszódik, ahova elvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, sőt meg merem kockáztatni, hogy szürreális érzést kelt a maga nemében. Persze ebben az esetben a fantázia legkülönlegesebb bugyrába csöppenünk két bátor szerencse nyuszi és egy csapat ádáz macsek miatt. Aztán fontos a cselekmény is, hiszen nem szeretünk unatkozni. Hogy itt mi...
Josza Buszon – 120 haiku
„Tó és a folyó egymásba feledkeztek zápor idején” Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja,...
Győri László – A kis ebihal
„Csak az ember változik, lesz jóvá, gonosszá, lesz csecsemőből bankár, munkanélküli, hajléktalan.” Kicsit úgy érzem, hogy eltévelyegtem, ami eme kötetet illeti, ugyanis meg voltam győződve róla, hogy valami mesét fogok olvasni. Igen, talán naivságomat azzal is magyarázhatom, hogy a borító megtévesztett, de talán nem lennék teljesen őszinte, ugyanis vágytam valószínű mélyen ott belül erre a formációra. Miután megállapítottam tévedésemet, már felengedett bennem egy bizonyos feszültség, és elmerülhettem egy igen csak szokatlan vallomásban. Győri László szerző munkássága már ismerős volt a számomra, elvégre még 2020-ban volt szerencsém kézbe venni Éjszakai híd című...
Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák
„Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.” Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....
Avar Judit – Kőberótt
„Múltak szépítése Felemelő önámítás A történtek bevallása Illendő magatartás” Mostanában kicsit félve kísérletezem a kortárs költészet terén, mert az utóbbi időben többször nehezen tudtam befogadni egy adott szerző gondolatiságát és nem feltétlenül a mű hibájaként róttam fel ezt az élményt. Nem mindig vagyok befogadó lelkileg, de ha már megveszem a könyveket, szeretném ütemesen feldolgozni, átélni mondanivalójukat. Most is úgy álltam neki az olvasásnak, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom, legfeljebb félreteszem és később egy letisztultabb időszakomban visszatérek hozzá. Ami még érdekes a mostani olvasásomnál, hogy tulajdonképpen egy új kiadót is most ismertem meg, mert bár régebben...