KÖNYVELVONÓ

Andri Snær Magnason – Időről és vízről

Andri Snær Magnason – Időről és vízről

„Egyszer minden eltűnik, nem menekül, elmúlik, vége lesz, vesztébe zuhan. Életed is csak mindhiába suhan, mintha meg se történt volna legvégül.”       Pár évvel ezelőtt egy akkori kedves „barátnőm” mesélt egy könyvről, amely elsőre behatárolhatatlan műfajilag, de szerinte kiemelkedő belső tartalmát tekintve. Először nem értettem bevallom őszintén, hogy mi különleges lehet egy olyan tematikát felölelő könyvben, amely ismételten felhívja a figyelmet, egy aktuális környezeti katasztrófára. Mint kiderült ennek a kötetnek elsődleges témaköre a klímaváltozás, valamint az emberiség által okozott károk bemutatása különböző oldalakról. Be kell, hogy valljam nem voltam lenyűgözve az...

bővebben
B. Habarics Kitty – A rettenetes rumlipók

B. Habarics Kitty – A rettenetes rumlipók

„Szívem teljen szeretettel, így induljon el a reggel! Gyere, öleljük meg egymást, s feltöltődik szívünk, meglásd!” Kimondottan szeretem az olyan meséket, ahol a főszerepet valamely állatka nyeri el magának. Így esett a választásom pár hónapja erre a kis kötetre, hiszen egy nyuszi családot ismerhetünk meg. Habarics Kittyszerző immáron második kötetét vehettem kézbe, hiszen még valamikor2021 tavaszán olvastam Az évszakok című mesekönyvét, amit rögtön a szívembe is zártam. Az írónő egy sajátos felhanggal szólítja meg kis olvasóit, ezért a mesék mindenkinek remek szórakozást ígérnek az első oldalaktól. Ha az írónő munkásságára vagy kíváncsi, akkor javaslom, hogy tekintsd meg honlapját vagy...

bővebben
Tova Friedman – Malcolm Brabant – Auschwitz lánya

Tova Friedman – Malcolm Brabant – Auschwitz lánya

„Az emberi fajon belül sokfélék vagyunk, de több dolog köt össze minket, mint ami elválaszt.”   Néha úgy érzem, hogy túlvállalom magam érzelmileg olvasásaim folyamán. Nem a darabszámot figyelembe véve, mindinkább a témaköröket nézve. Évről évre egyre nagyobb számban nyúlok valamely tabunak számító vagy éppen emberi sorsokat feldolgozó kiadványok után. Tudatosan építem és keresem, mind az áldozatok, mind az elkövetők tekintetében a lelki okokat, a traumák feldolgozásának folyamatát, valamint azt az affektív torzulást, amely - létrejön parancsra vagy pusztán a hatalom megízlelésével - arra sarkallja az adott személyt, hogy bántalmazza a nála védtelenebbet. Ezért szinte borítékolható...

bővebben
Jandácsik Pál – Állatok maszkabálja

Jandácsik Pál – Állatok maszkabálja

  „Ha őszinte lenne a világ (…), akkor nem tartana a társadalmunk itt.”         Pár nappal ezelőtt volt szerencsém kézbe venni, H. G. Wells – Dr. Moreau szigete című klasszikus horror kötetét, amely az emberi és állati ösztönök közötti evolúciós kérdések kényes témakörét feszegette. Akkor felmerült bennem egy abszurdnak tűnő gondolat, miszerint milyen lenne, ha a két faj felcserélhetné szerepkörét az életben? Ez a kósza gondolat aztán feledésbe is merült, mígnem úgy hozta az élet szarkasztikus humora, hogy a kérdésem válaszra talált következő olvasmányomban. Néha elképedek, hogy milyen alattomos módon tanít a sors, de ugyanakkor ennyi panaszom legyen csak az...

bővebben
Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó?

Karyl McBride – Lehetek valaha elég jó?

  „A tapasztalataim és a jellemem ajándék. […] Az életem a sajátom, és vállalom a felelősséget tetteimért.”       Hosszú idő óta keresem, kutatom azon önfejlesztő, pszichológiai könyveket, amelyek a családon belüli transzgenerációs traumával, azon belül is az anya-lánya kapcsolattal foglalkoznak. Ennek a kutatásnak természetesen személyes okai vannak, de számos más külső tényező miatt is érdekel ez az alapvetően is súlyos témakör. Személyes érintettségem miatt a mostani kiadványt öngyógyítás célzatával vettem kézbe, de nagyon jó alapot szolgált – utólag megtudva – a fent említett vizsgálatomhoz is. Ez az olvasásom elsődlegesen egy lelki analízis, ezért jelen esetben...

bővebben
Ágoston Tamás – A repülés kezdetei

Ágoston Tamás – A repülés kezdetei

„Templom vagyok, de nincs bennem feszület. Kert vagyok, de nincs bennem fa. Óra vagyok, de nincs bennem idő. Tenger vagyok, de nincs bennem mélység. Ember vagyok, de nincs bennem egyensúly. Minden embernek van egy mondata, melyet élete folyamán megért.”           Pár napja egy érdekes beszélgetésben volt részem. Egy nagyon kedves távoli ismerősömmel úgy alakult, hogy pár órás kis délutáni eszmecserét tudtunk folytatni egy kellemes kávé mellett. Már legalább két óra is eltelt a „találkozóból”, mikor szóba került a klasszikus és kortárs költészet színessége, előnyei és hátrányai egyaránt, megemlítve egy-egy példaként szolgáló alkotót vagy művet, amelyek olvasmányainkból merítkezve kerültek...

bővebben
H. G. Wells – Dr. Moreau szigete

H. G. Wells – Dr. Moreau szigete

  „A fájdalom nem más, mint beépített orvosi tanácsadónk, amely figyelmeztet és ösztönöz.”             Azt szokták mondani, hogy két féle olvasó létezik: az egyik szereti a klasszikus irodalmat, a másik ódzkodik tőle. Szerintem én valahol a kettő között helyezkedem el, mert bár a könyvtáram szép számban gyarapodott - az elmúlt évekre visszatekintve - ilyen típusú könyvekkel, mégis úgy gondolom, hogy sokkal kevesebbet veszek kézbe, mint szeretném. Ennek nagyon egyszerű oka van, mégpedig az aggódás. Talán hétköznapi dilemmával küzdök és jó érzés lenne, ha mások megerősítenének abban, miszerint szorongásom alapja nem is olyan ritka. Feszengek minden alkalommal, hogy vajon mennyire leszek...

bővebben
María Gainza – Látóideg

María Gainza – Látóideg

„Nincs nyomasztóbb egy eltitkolt családi legendánál. Erre az alapkőre épülnek a családok, innen ered a szülők és a gyerekek közötti kapcsolatban a zárt klán érzés, amiért senki sem foglalkozik személyesen a másikkal.”           A minap egy igen érdekes álomban volt részem. Ugyan teljesen minden részlete már nincs meg, mégis szeretném megosztani veletek. Egy hideg, ám verőfényes napsütéses reggelen kissé zaklatottan „ébredtem”, hiszen befészkelte magát a szívembe egy érzés. Tudtam, hogy aznap rengeteg dolgom van, mégsem bírtam szabadulni tőle. Végül úgy döntöttem, hogy engedek – tőlem szokatlan módon – ennek a mély, és kissé agresszív sugallatnak és elmegyek a Szépművészeti Múzeumba. A...

bővebben
Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

Kiss Judit Ágnes – Egy nőalak szürke kontúrja

„Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb.”         Évről-évre egyre több olyan kiadvány jelenik meg a hazai könyves piacon, amely a családon belüli erőszak és azon belül is a pedofília témaköröket veszi górcső alá. Eme két tematika súlyos önmagában is, de együtt nagyon megrázó, talán úgy is fogalmazhatnék, hogy felfoghatatlan az áldozatok vonatkozásában. A gyermekvédelmi és jogi intézmények malma lassan őröl és sok esetben a családon belüli abúzus egy ismétlődő, folyamatos, a hétköznapi élethez hozzátartozó folyamattá válik a bántalmazó és áldozata között. Egy ilyen család...

bővebben
Tillmann Pentele – Eleven viadukt

Tillmann Pentele – Eleven viadukt

  „Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.”       Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes...

bővebben