Erich Scheurmann – A Papalagi

„A hamis élet helye és a sok papír tette olyanná a Papalagit, amilyenné vált: gyenge, tévelygő ember, aki azt szereti, ami nem valódi, viszont azt, ami valódi, többé nem ismeri fel, és azt, ami a Hold képmása csak, magának a Holdnak véli, és a teleírt kendőket pedig magának az életnek.” A „fehér” és a „barbároknak” titulált emberek között látszólag óriási eltérés van mind életvitel, mind gondolkodás terén. Míg az előbbi túlgondolkodik és teremt, addig az utóbbi megéli a jelent és együtt él a természet csodáival. Durván szólva az emberiség történelmi periódusaira kitekintve is elmondható, hogy Papalagi (az idegen) mindig hódítani szeretett területeket, népeket. Tenyerüket ráhelyezték...

bővebben

Anonyma – Egy nő Berlinben

„Vannak dolgok, amiket csak akkor tudunk elfelejteni, ha kimondjuk őket.” Nagyon nehéz bármit is írnom jelen pillanatban, mert őszintén szólva üvölteni tudnék, de ezzel csak maximum a saját fájdalmamon tudok némiképpen enyhíteni. Nem hiába mondják azt, hogy a legjobb könyveket, történeteket a való élet írja, ám könnyből és fájdalomból merítkezni, fullasztó és kínzó ennyi év távlatából is. Kegyetlenségről, fájdalomról, könnyekről és ki nem mondott bűnökről mesél ez a kötet, ám a XXI. században élve is együtt dobban a női szív a sorstársakért, mert a nemi erőszak, adódjon múltban vagy jelenben, a Könnyek folyójához vezet, amely a Némaság völgyéből indul és a Semmi tengerébe folyik....

bővebben

Heinz Kahlau – Heinz Kahlau versei

„Minden problémát mi sem oldhatunk meg. Minden problémát a halál old meg csupán, és az is csak az egyénekét. Az egyetlen tényleges remény, mindenkié, továbbra is ez: Élni.” Vajon kik vagyunk és hová tartunk életünk folyamán? Teszem fel immáron sokadszorra ezt a kérdést. De mily meglepő, most sem kapok egyértelmű feleletet. A természet mindig változik, főleg általunk, de, hogy ez pozitív lenne? Kétlem. Az ember, az evolúció csodája és talán a legnagyobb tévedése is. Hiszen minden, amihez hozzáérünk, porrá válik. Telnek az évek, évtizedek és századok, de mi nem változunk. A természet jól kibabrált velünk, elvégre mindent megad a számunkra, de nem becsüljük meg igazán. Az idő porszemei...

bővebben

Karl Löwith – Kelet és Nyugat

Aki ismer, vagy régebb óta olvassa értékeléseimet tudja, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját, történelmét. Olvasom a róluk írt könyveket, nézem filmjeiket, sorozataikat és hallgatom zenéiket. Ez a lelkesedésem nagyon korán kezdődött, még egészen kicsi koromban és máig nem hűlt ki szívemben a rajongás. Ezért mikor ezt a kötetet megláttam nagyon megörültem és sokáig csak csodáltam. De először is szeretném megköszönni a Gondolat Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Nagyon hálás vagyok érte. Ahogy már meg szokhattátok a borítóval szeretném kezdeni az értékelésemet. Ha ránéztek ti is láthatjátok, hogy a külső képen egy rajz látható. Erős, de nem túlzó...

bővebben

Caroline Bernard – Frida Kahlo és az élet színei

„– Minden egyes csillag egy-egy boldog pillanat. (…)” A művészet szerteágazó és csodálatos. A művészi kifejeződés a világ felé egy aranytoll az író kezében. Igen az író is egy művész, akinek csak a képzelete szabhat gátat és bármit képes olvasója elé tárni. Legyen az az élet árnyékolt oldala, vagy két ember között egy elválaszthatatlan kötelék, akár a halál eljövetelének borús pillanata. Mindent elénk tud tárni és már csak rajtunk múlik, hogy mit értékelünk és képzelünk általa. Először is szeretném megköszönni a Kossuth Kiadónak ezt a remek történetet, mert nélkületek nem valószínű, hogy olvastam volna. Köszönöm, mert általatok kaptam egy új kedvenc írót és egy nem hibátlan, de annál...

bővebben