KÖNYVELVONÓ

Nur İçözü – Csingiz kalandjai a Nappal

  „Mert a mindenki által tudott dolgok elveszítik a varázsukat.”     Nem sűrűn olvasok török szerzőtől könyvet, sőt eddig összesen két ilyen regény került kezembe. Az eddigi tapasztalataim alapján sajnos úgy látom, hogy nem feltétlen az én zsánerem, bár valószínű sosem fogok elutasítani ezért egy kötetet sem, hiszen kitartó olvasó és tapasztaló vagyok. A mostani értékelésem egy ilyen különleges származású író alkotása. A könyvet pedig ezúton is köszönöm a Napkút Kiadónak. Az Isztambulban élő írónő Törökország egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő mesélője, aki immáron kilencvennél is több ifjúsági –és gyermekirodalmi könyvet álmodott meg az utókor számára.  Nur İçözü -...

bővebben
Tanulóévek a befejezéshez – Interjú Kállay Kotász Zoltán szerzővel

Tanulóévek a befejezéshez – Interjú Kállay Kotász Zoltán szerzővel

  Fotó: Tóth Csilla Ilona     Számos verset és haikut volt szerencsém olvasni az elmúlt egy évben és bár mindegyik a maga nemében különleges, mégis most először találkoztam ennyire egyedi és eltérő szerkezeti felépítésű kötettel, mint amit Kállay Kotász Zoltán - Társasutazás Közép-Mámor földjére című könyve kapcsán tapasztaltam. Így vettem a bátorságot és felkértem az alkotót egy interjúra, amit legnagyobb örömömre elfogadott. A költészetről, haikukról és számos más érdekességről kérdeztem a költőt! Kezdjünk is hozzá! Köszönöm szépen, hogy elfogadta a felkérésemet. Kérem, meséljen magáról! Hogyan vált Önből író, költő? Szerencsésnek érzem magam, mert gyerekkoromban olyan felnőttek...

bővebben

Ágoston Tamás – A visszaalvás művészete

  „Szeretem a felhőket. A madarakat. A csillagokat. Szeretek mindent, ami könnyű. Én nehéz vagyok. Nem hibáztatok senkit ezért. A könnyűség adomány, mint a szél, amely a tenyeremből eszik.”       Vannak bizonyos könyvek, amelyek elemi erővel csapódnak az olvasó lelkébe, és nem eresztik még hosszú idő után sem, pedig az idő koptatná az emlékeket. De mielőtt ebbe részletesen belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen. Ágoston Tamás nevével bevallom most találkoztam először, mégis régi ismerősként köszöntöttem olvasásom folyamán. A szerző mondanivalóját olyan erős, mély jelentéssel fűszerezte meg, hogy a legtaglózás...

bővebben

Rettig Attila – Emila bolygóközi kalandjai

  „Ha végtelen az űr, akkor nincs is eleje meg vége? Mindennek van eleje meg vége, még a leghatalmasabb dolgoknak is, a házunknak, a városunknak, az országunknak, a bolygónknak, mindennek.”     Minden mesének van egy bizonyos tanulsága, melyet többnyire az adott olvasónak kell felfedeznie és minden alkotónak van egy szándéka, melyet a regényén keresztül üzen. Ennek a történetnek is megvan a maga célja és üzenete, de mielőtt belemennék ebbe, szeretném megköszönni az írónak, hogy előolvashattam a könyvét. Köszönöm. Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai című regénye az idei év egyik őszi újdonsága, mely a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg. Először a borítómustrával...

bővebben

„Állandó keresés jellemző rám, a kifejezés formáinak a legszabadabb kutatása. Mindig egy belső keresés dönti el, éppen melyik műfajnál kötök ki, hogy az adott elképzelésem milyen formát kér.” – Interjú Tamás Dénes íróval

  Fotó: Vetró Barnabás Szeretem azon könyveket, melyek képesek kimozdítani a komfortzónámból, pedig nagyon széles témakörben olvasok. A költészet világa még mindig olyan számomra, mint egy lakatlan sziget, felfedezésre vár. Számos kötettel a hátam mögött is úgy érzem, hogy tud meglepetést okozni ez az irodalmi műfaj. Ezt az emocionális újdonságot tapasztaltam Tamás Dénes – Rémegyszerű versek könyve kapcsán is. Versekről, társadalomról és természetesen a könyvről is szó esik. Tartsatok velünk!   Először is köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Kérlek, mutatkozz be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogyan is lettél vers és irodalom szerető alkotó? Én is köszönöm az...

bővebben

Sütő Csaba András – jönnek a házak

      Őszintén szólva cseppet meg vagyok zavarodva, ugyanis sokféle verseskötettel találkoztam már, de a mostani értékelésem alanya bizony eltér az eddigiektől. Mielőtt részletesen kifejteném ezt, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak a könyvet. Köszönöm. Mint fent említettem, elmondhatom magamról azt, hogy az utóbbi pár évben abban a szerencsében volt részem, hogy több hazai és külföldi költő munkáját vehettem kézbe. A legtöbb esetben ismeretlen szerzőkről van szó, akikkel akkor találkoztam először és függetlenül attól, hogy milyen vélemény alakult ki bennem alkotásaikról, mégis örömmel tölt el ez a gondolat és tudat, mert minden alkotó után úgy éreztem, hogy több lettem....

bővebben

” Azt szerettem volna elérni, hogy aki elolvassa a könyvet, legalább egy picikét nézze más szemmel az őt körülvevő világot.” – Interjú Molnár Réka írónővel

  Sokszor úgy érzem, hogy a véletlen egy olyan elv szerint működik, amit az emberi értelem még nem tudott igazán beazonosítani és pont ezért vagy hiszünk benne, vagy elutasítjuk. Én az előbbi vagyok, bár tény, inkább az élet különleges rendezési elvének látom, sem mint egy irányíthatatlan jelenségnek. Ennek a rendezői létnek köszönhetem valószínűleg, hogy egy igencsak kalandos úton érkezett meg hozzám a mostani interjú alanyom regénye is. Nagyon különleges könyvet vehettem kézbe, ami azóta is töretlenül a felszínre tör bennem. Nagyon örülök, hogy beszélgethettem Molnár Réka írónővel. Kérlek, tartsatok velünk!   Köszönöm, hogy elvállalta az interjú felkérésemet. Kérem, mutatkozzon...

bővebben

Szalai Zsolt – Gyökeres ház

  „ Találni, válogatni, letisztítani csak azt lehet, ami kész. A kirakós játék végén a több tucat egyforma bögre mozaikjaiból csálé lesz a készlet.”           Sokszor azt gondoljuk, hogy egy adott épület csak egy tárgy, ahol éljük a szürke hétköznapokat, de sosem változik semmi, maximum csak általunk. Én mégis úgy gondolom, hogy egy ház is él, akár az ember, tele emlékekkel. Ez a verseskötet ennek a tiszteletére íródott, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm. „Lesöpörtük a padlást. A csatos üvegeket meg a literes borospalackokat félretettük, a nem tudom, mire lesz jó favonalzót, ónémet tükröt is. Egy...

bővebben

„A család mindig leképezi kicsiben a társadalmat, kicsi színtér is elég egy társadalomkritikára.” – Interjú Csongor Andrea írónővel

  Fotó: Toldi Katalin       Sok különleges történettel találkoztam már életem folyamán, de olyannal igen kevésszer, mely olyan érzékeny témákat érint, amelyek napjainkban is kiemelkedőek, de sajnos ritkán olvashatunk róluk. Idei évem egyik legmeghatározóbb köteteként tartom számon Csongor Andrea – Mozaik című kisregényét. Számos kérdés merült fel bennem a könyv befejezése után, melyekről egy interjú keretén belül megkérdeztem az írónőt. A regényről és más érdekességekről olvashattok most! Kezdjünk is hozzá!   Először is köszönöm, hogy elfogadta a felkérésemet. Kérem, mutatkozzon be a kedves olvasóknak pár mondatban! Hogyan vált Önből író?  Én köszönöm, a figyelem egy nagyon...

bővebben

Tamás Dénes – Rémegyszerű versek

  "eltelt a mai nap a holnapi nap is eltelik ez a hét is ez a hónap is ez az év és az elkövetkezendő is telnek a percek az órák az évek az évtizedek miközben nyüszög szűköl ordít ki belőlem az örökkévalóság"    Hogy őszinte legyek nem kicsit érzek döbbenetet és némiképpen zavart, mert bármennyire is furcsa ez a verseskötet, mégis értettem minden versszakát, sorát, szavát. Persze ironikusan fel is foghatom úgy, már a kötet címe is figyelmeztet, hogy mire számíthatok: Rémegyszerű versek. Alapvetően el is mosolyodnék ettől, de most komoly maradok, hiszen a tartalmától nagyon depresszív lettem. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Napkút Kiadónak, hogy ismételten...

bővebben