Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

„Mesterhármas: elképzeltem, megéltem, nem bántam meg.” Ha „csak” egy jót akarok nevetni vagy éppen abszurditásra vágyom, akkor biztos, hogy kézbe kapok egy Kállay Kotász Zoltán kötetet és belemerülök. Így tettem a minap is, hiszen magával rántott a Hétköznap – pedig mondtam neki, hogy hagyjon végre békén – de ennek is beszélhetek. Visszatérve a mondandómra, jelen esetben egy verseskötetre esett a választásom, ezen is belül egy (ál)haiku kötetre. Tudom, hogy sokan nem kedvelitek a haikukat, pedig nagyon frappáns életigazságokra lelhetnétek általuk, csak nyitottabban kellene kitárni szívetek ablakát. A szerző lassan évről évre megörvendezteti olvasóit aktuális alkotásaival, amelyek –...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A tulipánfa túlzásai

„Fecskék cikkannak fejed felett – összeseprik gondolataid.” Verset olvasni mindig különleges élmény, legalábbis a számomra mindenképpen. Évek óta hódolok ennek a különleges műfajnak és nagyon lelkes rajongóként keresem azon könyveket és szerzőjüket, akik képesek elérni szívemhez, lelkemhez. Érdekes módon a kortárs költészet szabadsága sok embert zavar, különösen azok nem szívesen forgatnak ilyen típusú alkotásokat, akik nagyjaink (például Ady Endre vagy Petőfi Sándor) munkásságán nőttek fel. Ezek a szabad verselések kötetlenül pimaszkodhatnak olvasójukkal és talán pont ezért is gondolom úgy, hogy egy igazi vers szerető lélek immáron jó nyomozó és pszichológus is a maga nemében,...

bővebben

Adamek Katalin – Emigrációm története

„Az irodalmi tollforgatók alapvetően két nagy csoportra oszthatók: egyik felüknél jobbára a képzelet uralkodik, a másik részüknél a valóság képe dominál.” Mindig nagy érdeklődést és tiszteletet érzek az olyan szerzők irányában, akik életük folyamán valami meghökkentő vagy éppen különleges dolgot hajtottak végre. Hogy mire gondolok pontosan? Nos, fogalmazhatnék úgy is, hogy a bátorságot nagyon tudom méltatni bárkiről is legyen szó. Számomra a mostani kötet írónője egy a fent már említett kiemelkedő lelkekből, elvégre fantasztikus utazásokon vett részt, tanulságos eseményeken át ívelt élete útja és még idős korában is merész lépésre szánta el magát. Mi ez, ha nem egyedi, szabad...

bővebben

„Az élet értelme a szeretet” – Interjú Tillmann Pentele szerzővel

Kép: Tóth Csilla Ilona Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Erre ez a pár sor az ékes bizonyíték: „Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.” Évek óta nagy rajongója vagyok a haiku költészet csodás világának, ahol pár sorban olyan pillanatképeket rögzítenek a szerzők, amelyeket mi, hétköznapi szemléletű emberek valószínűleg sosem vennénk észre. Sokszor rácsodálkoznak a természet adta szépségekre, az emberi érzelmek ezerszínű ragyogására vagy éppen...

bővebben

Ágoston Tamás – A repülés kezdetei

„Templom vagyok, de nincs bennem feszület. Kert vagyok, de nincs bennem fa. Óra vagyok, de nincs bennem idő. Tenger vagyok, de nincs bennem mélység. Ember vagyok, de nincs bennem egyensúly. Minden embernek van egy mondata, melyet élete folyamán megért.” Pár napja egy érdekes beszélgetésben volt részem. Egy nagyon kedves távoli ismerősömmel úgy alakult, hogy pár órás kis délutáni eszmecserét tudtunk folytatni egy kellemes kávé mellett. Már legalább két óra is eltelt a „találkozóból”, mikor szóba került a klasszikus és kortárs költészet színessége, előnyei és hátrányai egyaránt, megemlítve egy-egy példaként szolgáló alkotót vagy művet, amelyek olvasmányainkból merítkezve kerültek...

bővebben

Tillmann Pentele – Eleven viadukt

„Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.” Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes...

bővebben

Kemendy Júlia Csenge – A Bertibátorító Hadművelet

„– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]” A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Poroló

„A csillagok előtt minek szégyenkeznék?” Mindannyiunknak van egy bizonyos transzgenerációs öröksége. Kinek tele szép emlékekkel, de sokunknak törött üvegekkel, sírással, sötétséggel. Az idő otthagyja nyomát az emberi lelkeken, de a családi album felnyitásával minden emlék – legyen bármilyen halovány is – új köntöst kap, és ismét életre kél. Újra halljuk nagyanyánk zsörtölődését a konyhából, nagyapánk pipájának illatát érezzük orrunkban. Édesanyánk meleg ölelő karjait véljük magunkon tudni, míg édesapánk fütyörészése hallatszik át a falakon. Emlékek, amelyek akaratlanul is felszínre törnek, és bár nem mind szép vagy fényes, mint egy letisztított üveggolyó, mégis, csak a...

bővebben

Adamek Katalin – Borzongások

„Olvasóemberként mindenem a könyv […]” Évek óta – pontosabban amióta a Covid járvány az életünk része – nem utazok sehova, csak lakóvárosomban intézem ügyes-bajos dolgaimat. Ez a fajta elzárkózás nem volt előtte jellemző rám, de valahogy belekövültem a saját életembe. Nagyjából két hónapja érzem, hogy mennem kell, hiszen sosem voltam híve az otthon ülésnek, mégis erre kényszerültem. Pont ezért még a nyári Könyvfesztivál alkalmával figyeltem fel erre a kötetre, amely már a borítójával is magához hívott. Adamek Katalin egy különlegesen szerencsés életkártyát húzott lélek, akinek megadatott, hogy először munkájából adódóan, később pedig már magáncélból beutazza...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A messziről jött macska

„A jó gyógyító mindig belehal kicsit a gyógyításba.” Az utóbbi években azt vettem észre, hogy megváltozott a költészet bizonyos szinten, bár ez nem feltétlenül a mondanivalóság terén történt, mégis a nagy hangzatos szavak és mondatok ideje kissé megkopott, míg az új irányzat egy könnyedebb, némiképpen szórakoztatóbb olvashatóságot eredményezett. Bár azt mindenképpen hozzá kell, hogy fűzzem, a légies hangvétel ne tévesszen meg senkit, hiszen a legtöbb esetben a háttérben meghúzódó szándékot nagyon is komolynak vélem. A mostani szerzőnk eddig új arculatát mutatta meg számunkra, elvégre Kállay Kotász Zoltán költő számomra egyet jelent a hazai minőségi haiku költészetének egyik...

bővebben

« Régebbi bejegyzések