Durian Sukegawa – Édes palacsinta

„Ha csak a valóságot nézzük, legszívesebben meghalnánk. Csak úgy győzhetjük le az akadályokat, hogy úgy élünk, mintha már felülemelkedtünk volna rajtuk.” Mi az élet? Tokue san szerint: ”a tapasztalatok összessége egy élet […].” Vajon igaza van, vagy csupán egy elzárt idős asszony őrült gondolatai? Bárhogyan is legyen, minden élőlény hozzátesz és kicsit el is vesz az életből, ki többet, míg mások kevesebbet, de az örök körforgás soha meg nem áll, fáradhatatlanul rója köreit, ki tudja meddig. A halálról igazán csak az tud hitelesen írni, aki maga is a közelében járt már vagy sokat gondolt rá. Hogy ebből melyik igaz jelen esetben a szerzőre, azt nem tudom, de egy keserédes történettel...

bővebben

Lazy Sheep – A sors vörös fonala 1.

„Azt szokták mondani, hogy ha nincs veszekedés, nincsen szent béke […]” Hiszel a reinkarnációban? El tudod fogadni, hogy egy ember sorsa bizonyos szinten előre meg van írva? Mit gondolsz arról a tényről, miszerint mindenkinek van egy lélektársa valahol a világban, és ha elszakítják őket, akkor a következő újjászületéskor újra írhatják a közös életüket? Nagyon érdekes kérdéseket feszeget a mostani sorozat indító regény, ugyanis már a prológusban olyan mély és erős érzelmekkel, valamit eseményekkel találkozunk, amelyek eleve megadják az olvasás alaphangulatát, legalábbis kezdetben. Lazy Sheep thai származású szerző, aki The Red Thread című sorozatával sorban hódítja meg a BL...

bővebben

M. Z. Chapelle – Papírhajók napkeletről

„Egyszer valaki azt mondta, nem az a titok, amiről senki sem tud, hanem amiről mindenki tud, csak nem beszélnek róla.” Köztudott, hogy ahány nép található a Földön, annyi féle szokást és kultúrát ismerhet meg az ember, de bizonyos dolgok nem változnak. Ilyen változatlanság a bullying, vagyis az iskolai bántalmazás témaköre is. Ez a fajta negatív diszkrimináció, mert igen is annak számít mértéktől függetlenül, minden társadalomban egyre „divatosabb”. A színfalak mögött meghúzódó hierarchikus rendszer a legerősebb felek nyerészkedésén alapszik, akik az általuk gyengébbnek titulált személyeken élik ki elfojtott indulataikat a verbális bántalmazástól kezdve a komolyabb, súlyosabb testi...

bővebben

Kyoichi Katayama – Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén

„Furcsa, de amikor azt hisszük, hogy nincs jövőnk, rájövünk, hogy sokkal erősebbek vagyunk, viszont amikor az egész élet előttünk áll, akkor ez az erő elhagy bennünket.” Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a keleti népek kultúráját. Hallgatom zenéiket, nézem sorozataikat, olvasom könyveiket. Azt el kell ismernem, hogy a japán társadalom cseppet távolabb áll tőlem, de elsőlegesen saját hiányosságomnak rovom fel ezt a tényt, sem mint annak az eshetőségnek, hogy érdektelen lennék e tekintetben. Amikor előolvasói lehetőséget kaptam a Művelt Nép Kiadó jóvoltából, - amit ezúton itt is köszönök -, nagyot dobbant a szívem, hiszen egy olyan történet...

bővebben

Rachel Abbott – Idegen gyerek

Imádtam az egész könyvet, fantasztikus volt. Az elejétől kezdve borsózott a hátam, főként az élethű ábrázolásoktól. A könyv egy nagyon durva autóbalesettel kezdődik, ahol az egyik főszereplőnk elveszíti a feleségét és az autóban ülő kislányát, aki pedig úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Ez után pár évvel az özvegy újra családot alapít, gyönyörű feleség, kisbaba, a rémálom pedig egy idegen gyerek hirtelen felbukkanásával elkezdődik. Eddig a részig rettentő izgalmas a sztori, és utána is, de egy kis ellaposodás azért van benne. Tulajdonképpen a közepén ismerhetjük meg a felbukkanó lány személyiségét, motivációit. Nagyon nyomasztó volt, amikor az ő életének a morzsáit...

bővebben

Helen Fields – Tökéletes maradványok

Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, bár hozzá kell tennem mindig nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem olvasni. Nagyon - nagyon szeretem ezt a műfajt, és jó is volt a könyv, de azért közel sem mondanám lebilincselőnek és izgalmasnak. A szereplők nagyon jók, tetszenek a karakterkidolgozások, különösen az elkövető személye. Valahogy pontosan így képzelek el egy ilyen embert. Egyáltalán nem lóg ki a sorból, van néhány furcsasága, de abszolút beleillik a normál emberek világába. Ahogyan elköveti a bűncselekményeket az számomra kissé sablonos volt. Olyasmi volt túlmisztifikálva, ami egyébként nem vall olyan, hú de hatalmas IQ-ra. Viszont maga a karakter tényleg tök jó volt. A...

bővebben