Ákody Zsuzsa – Lélekrablók

„Mert a boldogság nem mindig eget rengető érzés, amelyet feldobottság és szapora pulzus jellemez, a boldogság lehet visszafogott is, csendes, szelíd, majdhogynem szerény. Amikor azonban ránk talál, épp úgy betölti testünket-lelkünket, mint az a másik fajta, a szapora pulzussal járó.” Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg azt a sok gondolatot, ami éppen bennem örvénylik. Talán kezdeném azzal az általam igaznak vélt hittel, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje, hiszen olyanok, mint a jó bor, idővel a legjobbkor kerülnek kezembe. A mostani regénnyel is így jártam, mert bár lassan több éve is meg van annak, hogy megvásároltam, mégsem vágytam arra, hogy kézbe vegyem. Ám most eljött az...

bővebben

Békésy Pál – Meseutazók

„Megtörölte a szemét, mert meg is hatódott meg örült is. Ilyen ez, amikor boldogok vagyunk, akkor látszunk a legszomorúbbnak.” A mesék csodálatosak és egy meseszerető léleknek nincs is izgalmasabb, mint amikor átlépheti a Képzelet Birodalmának határát, kalandozhat és bármilyen lehetetlen is egy adott küldetés vagy szerepkör, csak a csillagos ég szabhat határt neki. Ám minden meséhez szükség van egy jó nagy adag képzelőerőre, amely nem adatik meg csak úgy. Ezt már gyermekkorban gondozni érdemes, amikor még a felnőttek segítenek ebben. Egy idő után majd az iskola és a könyvek támogatnak, hogy felnőttként élvezhessük ennek gyümölcsét, és később továbbadhassuk eme örökséget...

bővebben

Vámos Miklós – Teendők halálom után

„Néha maradnak örök titkok az életben. Következésképp a regényekben is.” Idén úgy döntöttem, hogy több hazai szerzőt is tüzetesebben szeretnék megismerni, hisz számos kiváló alkotót rejt kis országunk is. A közismertebb szerzőktől az elsőkönyves írókig mindenkire nyitott lélekkel állok, hiszen nem egy kellemes meglepetést kaptam mind a két esetben. Talán 2024 is tartogat számomra új kedvenceket vagy olyan ígéretes stílusú regényeket, amelyeket örömmel teszek fel polcomra. Vámos Miklós írótól már volt szerencsém kézbe venni tavaly megjelent Visz a vonat című novellás kötetét, amely akkor nagyon kellemes meglepetéssel szolgált. Ugyan olvastam, hogy a könyvben régebben már publikált...

bővebben

Simó Edmund – Lila lánggal ég a rét

„Hazám az, ahol otthonom fészek, szívem sárgarigódal.” Az idő a legdrágább kincsünk, amellyel egy ember rendelkezik élete folyamán. Nem kézzel fogható, de az elpazarlása mindig visszaüt, ahogy haladunk előre utunkon. A lélek mindig olyanná válik, ahogy az időnket forgatjuk, hiszen ki hazardírozik vele, carpe diem, tehát a mának él, és van, aki óvatosan csipeget, alig él. A középút nem adatik meg mindenkinek, ráadásul ahányan élünk eme Földön, annyi változatra lelhetünk éppen. Az irodalom örökéletű, és bizonyos szegmense, a költészet egy gyönyörű rét. Tele szebbnél szebb virágokkal, feketékkel és színesekkel. Lehet tarka, lehet matt vagy szivárványszínű, mindig az dönti el, hogy...

bővebben

Manger Adrienn – A magány a garzonban lakik

„[…] a világ folyamatosan változik, a legtöbb részére nincs ráhatásunk. Az egyetlen dolog, amibe érdemes invesztálnunk, az a család.” Hétköznapi életünkben a napi rutinon kívül nem sok mindenre emlékszünk. A legtöbben szinte átrohanjuk a nappalokat, néha ugyan elmegyünk szórakozni esténként, de a mentális egészségünkre vajmi kevés időt fordítunk. A XXI. századi életfilozófia trendekbe állítja a fontossági sorrendet, tehát ha introvertált vagy, akkor csak a kötelező körökön veszel részt, hisz meg kell élni valamiből, de csak a képernyőn keresztül bámulod a sok ismerős és idegen képeit. Ha az extrovertáltak színes táborához tartozol, akkor pedig a sokaság pörgése és követelményei...

bővebben

Debreczeni József – Hideg krematórium

„A szemekben pucérra vetkezik a reménytelenség.” Sokszor hallom olvasni szerető ismerőseimtől, hogy csak bizonyos műfajú könyveket hajlandóak kézbe venni, hiszen a szórakozás számukra csak a megszokott kategóriákon belül biztosított. Ugyanakkor a legtöbb esetben a horror kérdéskörét vagy messze elkerülik, vagy nagyon is sokat válogatnak azon kiadványokból, amelyek a várt borzongással kecsegtetnek. Lehet, hogy velem van a gond, de számomra egyik műfaj sem adja meg igazán azt a libabőr érzését – legyen szó pszicho-thriller vagy a fent említett horror bármely szegmenségről -, csak és kizárólag azon kötetektől tudok megijedni, amelyet az élet írt valamilyen formában. A valóság a...

bővebben

Emma ZR – Hurrikán

„[…] egy ember annyit ér, amennyit a szava.” Úgy látszik, hogy az idei évem csupa meglepetéssel fog szolgálni, hiszen immáron ez a második olyan alkalom, amikor kissé félve álltam neki az olvasásnak, ám hála égnek nagyon kellemesen csalódtam. Mint már többen sejtitek, az erotikus műfajba tartozó történeteket többnyire csak abban az esetben „fogyasztom”, ha valamely másik – általam kedvelt – zsánerrel keveredve íródott. Gondolok itt mindjárt az erotikus fantasy kötetekre, amelyeknek megvan az az eshetőségük, hogy sokkal többről fog szólni az adott történet, mint két személy „násztánca”. Persze itt is adódhatnak eshetőségek, amikor pont ennek az ellentétjét tapasztalom, de mégis...

bővebben

Simon Rita – Holló szerelme

„– Az atyai szív azt is megérzi, amit a szem nem lát.” Azon szerencsések közé tartozom, akik felnőtt fejjel is elmondhatják magukról, hogy határtalan képzelettel rendelkeznek és pont ezért a nagy meserajongók táborát erősítem. Legyen akár népmese, amely a klasszikus hagyományőrző karaktereket vonultatja fel - például tündérek, manók – vagy éppen modern világunk újdonságaiból merítkezik – például. anime – igazán széles a paletta. A mesék szólhatnak gyermekeknek, felnőtteknek, oly mindegy is, csupán a fantázia szab határt nekik. Ezért nagy örömmel fogadtam, amikor a Smaragd Kiadó felajánlott egy példányt ebből a kötetből. Köszönöm a lehetőséget itt is. Ugyanakkor nem minden...

bővebben

Csernus Imre – Én és te

„Mert vállalni saját magunkat, azt hitnek hívják. És a hit energiája brutális.” Csernus doki könyveit hosszú évekig nagy örömmel –fájdalommal – forgattam, de minden esetben szinte ittam szavait és hittem abban, hogy bár néhol „arcoskodó” volt a stílusa és talán túl lazán beszélt (obszcén nyelvezet), de még mindig hiteles volt a számomra és bár sokszor tenyerelt bele ugyan a lelkembe, de tudtam, hogy ezzel az adott témakörrel akkor nekem még tennivalóm akadt. Aztán a Covid időszakában megjelent Főnix című kötete, amely elsődlegesen egy átsegítés lett volna a nem várt, új helyzettel szemben, ám azt tapasztaltam, hogy egy olyan férfi ad tanácsot hétköznapi embereknek, aki megteremtette...

bővebben

Bendl Vera – Majdnem negyven

„Azt mondta, a szabadság sokszor veszteséggel kezdődik. (…) aki nem vesztett még semmit, nem is lehet szabad.” Hosszú idő óta először vásároltam meg egy könyvet azért, mert megtetszett a címe, bár ez így teljesen nem valós. A valódi indokom abban rejlett, hogy én is a küszöbén állok a címben megnevezett bűvös számnak és reméltem, hogy egy olyan hiteles, mai – XXI. századi – nő vívódásait követhetem nyomon, aki akár én magam is lehetnék. Bár Katalintól számos tényező elválaszt, mégis reméltem, hogy a gondolataim visszatükröződnek, akár csak kis szegmensében is a történetben. A remény hal meg utoljára, tartja a mondás, de én ezt már a kötet felénél elengedtem… Bendl Vera írónő...

bővebben

« Régebbi bejegyzések

Újabb bejegyzések »