„[…] ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de amit erőltetni akarsz, az biztosan nem fog menni.” Oh, te jó ég! Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután befejeztem a kötet olvasását. Tudtam, hogy jól ír a szerző, elvégre nem az első olvasásom volt tőle, hiszen idén –nem is olyan régen – volt szerencsém kézbe venni Az Anyacsalogató Hadművelet című meseregényét, amit akkor kedvencemmé is fogadtam és azóta is többször eszembe jutott már. Tehát ezek után, amikor abban a megtiszteltetésben lett részem, hogy az írónő felkért előolvasójának, kapva kaptam az alkalmon, és mint gyermek az új játékát, alig vártam, hogy olvashassam új regényét. Ezért először itt is szeretném...
Mátyás B. Ferenc – Időhámozás
„nem szenvedek mégis magyar vagyok olyan ki használja eszét ha kiröhögsz veled röhögök míg eltakar végleg a kulturális szemét –„ Régóta keresem azon szerzőket, akik munkásságuk által új kapukat nyitnak meg előttem. Legyen az egy olyan műfaj, amely még ismeretlen a számomra, vagy egy olyan költőiség, amelynek üzenetével feltöltekezhetem. Sok alkotás megfordul kezeimben és számos műfajból próbálok merítkezni, de még mindig akad – szerencsére – olyan alkotó, aki képes megszólítani, felemelni. Amikor először veszek kézbe egy ismeretlen költő munkáját, elfog egy bizonyos izgalom, hiszen nagyon szeretném szeretni és nyitott...
Regős Mátyás – Lóri és a kihalt állatok
„Mindenki a maga fészkét építi.” Évek óta olvasok ifjúsági regényeket, legyenek azok a régmúlt időkből – azok a „híres” pöttyös és csíkos könyvek – vagy a mai oly kedvelt kortárs szerzőktől. Ezek a regények többnyire megnyugtatnak, elgondolkodtatnak, néha megnevetettnek. De még egyszer sem fordult elő, hogy szorongással olvastam volna bármelyik fent említett kiadványt. A mostani esetben viszont elmondhatom, hogy többször is összeszorult a gyomrom és nem feltétlenül az izgalom hevében. Minden történet általában üzen valamit az olvasójának, de jelen esetben ez a felfedezésem nem töltött el boldogsággal. Regős Mátyás elsőkönyves szerző, aki a Regényes természet irodalmi pályázat...
Győri László – A kis ebihal
„Csak az ember változik, lesz jóvá, gonosszá, lesz csecsemőből bankár, munkanélküli, hajléktalan.” Kicsit úgy érzem, hogy eltévelyegtem, ami eme kötetet illeti, ugyanis meg voltam győződve róla, hogy valami mesét fogok olvasni. Igen, talán naivságomat azzal is magyarázhatom, hogy a borító megtévesztett, de talán nem lennék teljesen őszinte, ugyanis vágytam valószínű mélyen ott belül erre a formációra. Miután megállapítottam tévedésemet, már felengedett bennem egy bizonyos feszültség, és elmerülhettem egy igen csak szokatlan vallomásban. Győri László szerző munkássága már ismerős volt a számomra, elvégre még 2020-ban volt szerencsém kézbe venni Éjszakai híd című...
Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák
„Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.” Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....
Avar Judit – Kőberótt
„Múltak szépítése Felemelő önámítás A történtek bevallása Illendő magatartás” Mostanában kicsit félve kísérletezem a kortárs költészet terén, mert az utóbbi időben többször nehezen tudtam befogadni egy adott szerző gondolatiságát és nem feltétlenül a mű hibájaként róttam fel ezt az élményt. Nem mindig vagyok befogadó lelkileg, de ha már megveszem a könyveket, szeretném ütemesen feldolgozni, átélni mondanivalójukat. Most is úgy álltam neki az olvasásnak, hogy lesz, ami lesz, megpróbálom, legfeljebb félreteszem és később egy letisztultabb időszakomban visszatérek hozzá. Ami még érdekes a mostani olvasásomnál, hogy tulajdonképpen egy új kiadót is most ismertem meg, mert bár régebben...
Holden Rose – A lapátos fickó
„El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.” Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a...
Nógrádi Gábor – Alattunk a kincs
„Gyakran harc dúl az ember lelkében. Az önzés és az önzetlenség, a rosszaság és a jóság, az ördög és az angyal birkózik ilyenkor egymással.” Egyszerűen imádom a magyar ifjúsági szerzőket, legalábbis akkor mindenképpen, ha ilyen történeteket álmodnak meg a számunkra, de természetesen nem rohanok ennyire előre. Nógrádi Gábor szerző nevét remélem, hogy nem kell bemutatnom senkinek, de ha mégis akad olyan egyén, aki még nem találkozott eme csodás és sokrétű író nevével, akkor csak annyit szeretnék elmesélni róla, hogy Magyarország egyik legtermékenyebb szerzőjéről írok most. 1947.június.22-én született, Nyíregyházán. A hamarosan 74. életévét betöltő alkotó számos kiadványt...
Tarja Kauppinen – A rendszer ellensége
„A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.” Néha úgy érzem, hogy hiába rajongok egy-egy szerzőért, valamiért rendre kifogom azt az időszakot, amikor nem passzolunk az adott kötettel, pedig a történet érdekes és alapvetően kedvemre is való lenne, mégsem sikerül az első találkozás. Ezért aztán, néhány hét elteltével ismételten kézbe veszem az adott művet, abban a reményben, hogy most már közös úton fogunk járni és többnyire jó a megérzésem. Így jártam a mostani regénnyel is, amelyet már hosszú hónapok óta alig vártam, hogy olvashassam, és amikor erre előolvasóként lehetőséget kaptam, majd kibújtam a bőrömből örömömben, de aztán a fent leírtakkal találkoztam és...
Koncz „Mars” János – Buborékember
A mostani értékelésem azt gondolom, hogy elég személyes hangvételt fog tükrözni, bár azt előre ki szeretném jelenteni, hogy nem a saját élményeimből táplálkozom most elsődlegesen. Évek óta hallom, látom, és valamilyen formában tapasztalom annak tényét, miszerint bizonyos szerzők és kiadók nem viselik jól, ha kritika, netalán negatív, de mégis építő véleményezés alakul ki munkásságukról. Azt tudni kell, hogy többnyire nem foglalkozom a kötekedő felhangú felkeresésekkel, mert a felesleges vitákat nem kedvelem, ellenben vannak olyan torz és beteg megmozdulások, amiket már jómagam sem tudok szó nélkül elengedni. Az elmúlt két év tekintetében kirobbant a hazai szűk könyves piacon is egy...
