KÖNYVELVONÓ

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és az Úrikornisok

    Nem is olyan régen hoztam ennek a könyvnek az első részéről az értékelésemet, melyet kisebb morgolódástól eltekintve szerettem és jól szórakoztam rajta. Mivel megjelent a második része a sorozatnak, kapva kaptam az alkalmon és beszereztem. Először vizsgáljuk meg a külső borítót, ahogy már megszoktátok tőlem. A külső képen két olyan teremtmény látható, akikről elmondható, hogy cseppet sincsenek jóban, mégis úgy feszítenek a képen, mintha minden rendben lenne. Először furcsállottam, de aztán a kötet végére megértettem a célzást. És ha már a külcsínről írok, az illusztrációk még mindig a szívem csücskei, nagyon bájosak és imádom nézegetni őket. Ami a belső tartalmat illeti nagy...

bővebben

Vadadi Adrienn: Matricás Laci Londonban / Stickers Laci in London

    A Pagony Kiadó Most angolul olvasok! sorozatát egy remek kezdeményezésnek tartom, miszerint a gyermekek játékosan, szórakoztatva tanulják meg a szavakat, mondatokat. Elsődlegesen fókuszálva arra, hogy tíz éves kor alatt nem nyelvtanulásról beszélünk, hanem nyelvelsajátításról. A kettő közti eltérés főképpen abban látható, hogy nem a hagyományos nyelvtani nehézségű szövegeket követi a kötet, hanem egy sajátos "játszva" tanulásét, mely hasznosítja a gyermekek korai, nagyon fogékony felfogó készségét. A sorozat harmadik része ez a könyv, mely Vadadi Adrienn már jól ismert Matricás Laci szériájának egy újabb darabja. A különleges kiadói szándék ott is megmutatkozik, hogy minden...

bővebben

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és a barbárbál

    Nem először fordul elő, hogy valamilyen formában vámpírokról szóló történettel találkozom. Ezek a teremtmények Stephenie Meyer: Twilight sorozata óta finoman szólva is átalakultak a legnagyobb bánatomra. Mióta csillognak, „vegetáriánusok” és sorolhatnám, azóta boldog-boldogtalan szeretne egy ilyen „lovagot” magának, vagy válna önmaga is az éjszaka lényévé. Úgy gondolom újat teremteni nem szégyen, sőt kimondottan szeretem, de mikor egy „létező” lényt varázslunk cukivá, attól szabályosan rosszul vagyok. Számomra az igazi vámpírok még mindig félelmetesek, erőszakosak és igen ettől is rajongok értük olyan nagyon. A mostani kötetünk is ezen érdekes lényekről szól, bár itt az...

bővebben

Natasha Lester – Mr. Fitzgerald csókja

  „Vajon lehetséges volt, hogy az ember túlságosan törődjön másokkal?”   Az első kellemes meglepetésem a borító kapcsán érkezett, ugyanis szokatlanul megtetszett ez a kissé borús és rejtélyes színekkel harmonizáló kép, mely hűen kapcsolódik a belső tartalomhoz. Meglepődve vettem tudomásul, mikor elkezdtem olvasni a történetet, hogy nem egy történelmi krimit olvasok, hanem egy történelmi fikciót, romantikus töltéssel. Persze, ha már elkezdtem, félbe nem hagyok könyvet és végül is nem bántam meg az olvasást. Mielőtt ismertetném veletek a könyv tartalmát és véleményemet, szeretnék megosztani egy gondolatmenetet, mely az olvasásom folyamán többször eszembe jutott. Még pedig a nők léte a...

bővebben

Caroline Bernard – Frida Kahlo és az élet színei

 „– Minden egyes csillag egy-egy boldog pillanat. (…)”     A művészet szerteágazó és csodálatos. A művészi kifejeződés a világ felé egy aranytoll az író kezében. Igen az író is egy művész, akinek csak a képzelete szabhat gátat és bármit képes olvasója elé tárni. Legyen az az élet árnyékolt oldala, vagy két ember között egy elválaszthatatlan kötelék, akár a halál eljövetelének borús pillanata. Mindent elénk tud tárni és már csak rajtunk múlik, hogy mit értékelünk és képzelünk általa. Először is szeretném megköszönni a Kossuth Kiadónak ezt a remek történetet, mert nélkületek nem valószínű, hogy olvastam volna. Köszönöm, mert általatok kaptam egy új kedvenc írót és egy nem hibátlan, de annál...

bővebben

Afonso Cruz – Időtlen napló

  Számos olyan könyv jelenik meg, amit igazán nem tudunk behatárolni témakörileg. Persze van egy adott témája, de nem tartozik egyik kimondott fő tematika alá sem. Az ilyen alkotások többnyire idegen érzettel párosulnak, hiszen nincs egy kerete ahová helyezhetnénk, kicsit talán a „hontalan” érzést jelentheti. A mostani értékelésem is egy ilyen kötetről szól. Az időtlen napló egy fiatal kis lélek mindennapjait meséli el, illetve ha pontos akarok lenni, akkor nagyjából egy év egy-egy napjának apró meglátásait, pillanatnyi érzéseit és eseményeit ismerhetjük meg. Ahogy a fülszövegből is megtudhatjuk, nem egy átlagos naplóról van szó, leginkább impressziókkal, a társadalmi és természeti...

bővebben

Eoin Dempsey – Fehér rózsa

  „Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket égetnek.”   Először is szeretném azzal kezdeni az értékelésemet, hogy köszönetet mondjak egy kedves olvasni szerető molytársamnak, mert nélküle mostanában nem tudtam volna elolvasni és bizony egy nagyszerű élményről maradtam volna le. Köszönöm. Nem csinálok titkot belőle, hogy nagyon különc és egyéni nézetekkel tekintek a világra.  Az igazságérzetem a plafont verdesi és ki is állok mindazért, amit vallok. Hogy jobban értsétek miről is írok: sokszor olyan állatokat és növényeket szeretek, melyeket az átlagember megvett, vagy rá sem néz. Egyet kivéve, a címet adó virág számomra a szívem csücske és mikor megláttam, hogy miről szól a...

bővebben

Nguyễn Ngọc Thuần – Csukott szemmel nyiss ablakot

  "A nevetés megfényesíti az arcot. Aki nevet, az kedvesnek látszik."     Ez a borító olyan gyönyörű, ti is így gondoljátok? Megláttam és azonnal tudtam, hogy érdekel. Ezúton szeretném megköszönni a kiadónak, hogy megjelentették, mert egy újabb csodálatos történettel lettem gazdagabb. Sokszor úgy gondolom, hogy a gyermekszemszögből íródott történetek jobban hatnak az emberi lélekre. Hiszen ők még tiszták, nem rontották meg az élet nehézségei. Persze rengeteg gyermek szenved az élet különböző igazságtalanságai miatt, mégis úgy érzem, hogy az ő szemükkel látjuk az igazat és valót. Nguyễn Ngọc Thuần: Csukott ​szemmel nyiss ablakot című könyve egy vietnámi kisfiú szemszögéből meséli el az...

bővebben
Ocean Vuong – Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

Ocean Vuong – Röpke pillanat csak földi ragyogásunk

    Hogy őszinte legyek nagyon megrázott ennek a könyvnek a tartalma. Nem is egészen azt kaptam, mint vártam borítója alapján, elvégre, ha ránézünk, egy cseppet giccses képet látunk. A színek és a formák egyaránt dominánsak, kicsit túlzsúfolt hatást keltenek. Amit talán csillagoknak szánt az alkotó egy esti égbolton, azok inkább hópelyhek benyomását keltik. Akár apró kiragadott mozzanatok a történetből. Feltételezem, hogy a zöld szín egy növény levelére utal. Erre lett fehér színnel a cím rányomtatva, beterítve majdnem az egész borítót és végül naranccsal az író neve. Fullasztó, tömény, mégis szemet gyönyörködtető, és mint olvasás után rájöttem, túlzó jellege ellenére hűen...

bővebben

Sally Rooney – Normális emberek

    Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos érzés és rögtön követi egy kérdés: miszerint ugyan ki és mi számít normálisnak? Ha azt nézem, hogy normális az, ki a társadalomban megtalálja a helyét és együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően teljesíti az életszakaszok kihívásait és úgy távozik az élők sorából, hogy legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak. Ha ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni. Elvégre mindenki az...

bővebben