„Minden nap egy újabb megoldandó feladat, kihívás. A kérdés az, hogy le tudjuk-e győzni önmagunkat, vagy gyengék módjára a lustaság és önsajnálat karjába menekülünk.” Az utóbbi években egyre divatosabbá váltak a művész és balett táncosokról szóló könyvek, amelyek közül a legfelkapottabb még mindig az utóbbi. Nem is csoda, hiszen ez egy rendkívül zárt világ, amiről csak néha lebben fel az élet függönye. Akinek van személyes vagy akár közeli rokona, barátja révén közvetett tapasztalata, annak nem kell mesélnem erről a kissé rideg világról. A külső szemlélő számára mindig is egy „távoli” szépség lesz, amely az előadások sikerétől függően válik igazán élettel...
Tőzsér Árpád – Lélekvándor
„Várakozunk. Megszoktuk. Mindig várunk valamit. A gyermek a fenőttkort, a felnőtt a megúnt kormány bukását […]” Valószínű nem fogok meglepetést okozni azzal a ténnyel, miszerint ezt a verseskötetet is többször vettem már kézbe, mégis csak most írok róla értékelést. Ennek lényegesen egyszerű oka van, mégpedig a tény, hogy egy kortárs szerző szavai mögött meghúzódó valós tartalmat egy olvasás alapján nem lehet megfelelően leszűrni, vagy csak nekem okozott nehézséget. Azt gondolom, hogy nem bűn ugyanazt a művet többször is átolvasni, gondolkodni a verseket megihlető gondolatiságon, esetleg utána nézni egy – egy műnek vagy alkotójának. Ezt tettem jelen esetben én is, hiszen sok...
Pedro Manas – Telihold klub
Mindig is vonzódtam a misztikus varázslényekhez, hiszen már gyermekként nagy rajongója voltam a sárkányoknak, tündéknek és más izgalmas élőlényeknek a fantázia birodalmában. Az egyetlen, akivel nem tudtam mit kezdeni sokáig, az a boszorkány volt. Természetesen engem is a Jancsi és Juliska meséje ringatott sokszor álomba, bár félelem helyet dühös voltam. És tulajdonképpen minden alkalommal ezt éreztem, amikor a fent említett hölgyeményekkel találkoztam valamilyen formában. Felnőtt fejjel kissé másképpen látom már őket, hiszen a boszik iránti megvetésem nagy rajongássá változott. A történelmi hiedelmek, mondák és történetek sok gyalázatos eseményt szültek és valahogy úgy...
Fábián István – Ebgondolat
„Mert minden ember egyenlő, és egyenlő jogokkal születik…” Az utóbbi hónapokban elkalandoztam a kortárs költészet világában. Olvastam sok kiváló és kevésbé kedvelt művet, megismertem bizonyos szinten szerzőiket, de egy sem akadt ezen a színes palettán, akiről elmondhattam volna, hogy a szívemhez közel került igazán. Tudom, hogy elfogultnak hangzik ez a pár sor, de hiszem, hogy minden olvasni szerető léleknek van legalább egy olyan kedvenc alkotója, akiről ezt elmondhatja. Számomra Fábián István költő és grafikus az a személy, akitől bármit szívesen kézbe veszek. De mielőtt részletesebben is belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy olvashattam a könyvét. Hálásan...
Jan Kuntur – Budapest, te újraélesztettél
„Vár csigaháza a Holló-kő a sárga szoknyája aljára palóc keresztszemessel hímzett babafalu felett” Őszintén szólva cseppet zavarban vagyok, ugyanis ezt a kötetet vagy négyszer olvastam szinte egymás után. Ennek a többszöri olvasásnak az az oka, hogy bár hatalmas lelkesedéssel álltam neki az olvasásnak, rendre mindig más értelmet kapott az adott szöveg. Gondoltam először arra, hogy az én hangulatomtól függhet ez a változatosság, de végül arra jutottam, hogy a kötetben kell keresni erre a kérdésre a választ. Jan Kuntur permi születésű orosz költő, aki ebben a könyvében kis hazánkat vette górcső alá. Hogy mi vesz rá egy más nemzetiségű alkotót arra, hogy hazánkról írjon? Nos, erre a...
Fodor Gergő – A Tragédia Gyermekei
Valószínűleg nem fogok meglepetést okozni senkinek sem azzal a ténnyel, hogy fennen hangoztatom a vallási töltetű regényekkel nagyon óvatosan bánok, de hozzá kell tennem, hogy jó okkal. Szatíra formájában persze olvastam már több kiváló regényt is, de bohózatokat ritkán veszek kézbe. A mostani regény első pár oldalától a hideg rázott, de mielőtt ebbe mélyebben is belemennék, szeretném megköszönni a Morningstar Publishing Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet! Fodor Gergő – A Tragédia Gyermekei című kötete 2022 májusi megjelenéseinek egyike lesz, amely egyben debütáló regényként is vonul be a magyar irodalom színes forgatagába. Ugyanis a fent említett kiadó...
Kemendy Júlia Csenge – Az Anyacsalogató Hadművelet
„-A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek megszületik. (…) Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi sem fog az öletekbe hullani.” Nem is olyan régen fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, de ahányszor csak eszembe jut egy-egy mozzanata, máris széles mosoly terül el arcomon és a lelkem ezer színben pompázik. Mert igenis felnőtt fejjel is képes vagyok meglátni a mesék mögött húzódó szándékot –legyen az jó, vagy éppen rossz- és pont ezért, nagyon tudom értékelni őket. Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet című kötete 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában....
D. Somogyi Eszter – A kegyelem érintése
„– Nem is gondolná az ember, hogy van az a szint, amikor az alkoholelvonásba bele lehet halni […].” Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nem szeretek vallásos témában olvasni, és kimondottan kerülöm átlagban azon könyveket, amelyek a kereszténységet veszik alapul. Mielőtt valaki felháborodna, nem bántok senkit sem a hitéért, de nagyon kétkedve állok neki ilyenkor az olvasáshoz, hiszen több esetben hittérítési szándékot vélek felfedezni és ezt nem szeretem. A mostani kötetre is nehezen vettem rá magam, hogy kézbe vegyem, mert már a fülszövegből is felsejlett a fent említett témakör, de mivel úgy tudtam azért ennél lényegesebb több húzódik meg a hátterében, ezért olvasni...
Jurij Ritheu – Amikor a bálnák elmennek
„A legnagyobb boldogság mindig fájdalomból születik.” Ezt a könyvet valamikor tavaly sikerült a polcom lakójává tennem, amikor egy könyvszekeres garázdálkodásom alkalmával a kezembe vettem. Elsőre a kötet időtálló jó állapota, majdan az az enyhe púderes illata és végül egy bizonyos hívóerő arra késztetett, hogy egy számomra –akkor- ismeretlen szerző alkotását megvegyem. Sajnos egy időre elkeveredett az olvasatlan köteteim tengerében, de végül pár napja ráleltem és végül úgy döntöttem, hogy ideje kézbe vennem. Mielőtt olvasni kezdtem, természetesen kicsit utánanéztem az írónak – de ez tőlem már megszokott -, hiszen szeretek új alkotókkal és életútjukkal ismerkedni. Ezek a kutatások...
Philippe Nessmann – Irány a Mars!
Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is...
