KÖNYVELVONÓ

Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó

Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó

„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó.”   Bevallom őszintén, hogy célzottan nők elleni erőszak témakörében kerestem olvasnivalót, mivel nagyon aktuális a tematika életemben és más okból is esedékessé vált. Így evidens volt, hogy egy olyan művet vegyek kézbe, amely nem fikció (bár azok között is akad bőven olyan írás, amely megtépázza a lelket), ezért maradtam az olyan alkotásoknál, amelyek tényfeltárók, netán egy jelenkorunkban is fontos eseményen alapszanak. Mivel a valóságból nem nehéz merítkezni, - sajnos - egyre többször és sürgetőbben érint mindenkit ez a még mindig tabuként kezelt, egyáltalán nemcsak a nőket érintő, tragédia és bűn. Így esett...

bővebben
Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

„Jó kedvvel kell sütni. Akkor lesz igazán finom az étel, ha arra gondolsz, akinek szánod […].”   Elsőkönyves szerzőnek sosincs könnyű dolga, mert mindazonáltal, hogy az általa elképzelt világot, történetet papírra kell vetnie megfelelő stílusban, bizony még az üzenetet is jól érthetővé érdemes tennie, hogy minél több olvasó befogadhassa és a maga szemléletével tovább érlelhesse gondolataiban. De mi van abban az esetben, ha egy alig 224 oldalas regény sokkalta többről szól, mint karakterek cselekvéseinek és gondolatainak összessége? Gondolok itt mindjárt a Holokauszt transzgenerációs örökségére, különböző lelki betegségekre vagy éppen egy csodálatos szerelem kibontakozására. Nagy...

bővebben
Narine Abgarjan – A szín hallgatása

Narine Abgarjan – A szín hallgatása

„Minden, ami a lelkemben van – talizmán.”   Tudtad, hogy a legszebb emlékeink és a legfájdalmasabb pillanataink összessége mi magunk vagyunk a jelenünkben? Sejtetted valaha, hogy jövőnk szeretteink könnyeiből és véréből összegyúrt kegy csupán? Azért, hogy mi békével a lelkünkben, hittel a szívünkben és reménnyel a felkelő Nap oltárán minden egyes nap élvezhessük annak melegét, a múlt sötétebb időszakából való kikecmergés, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelem az áldozat érted, értem, minden gyermekért. Persze számunkra a saját korszakunk problémái és bajai a legfontosabbak, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és milyen sebeket hordoznak felmenőink. Elvégre nem...

bővebben
Almási Kitti – Bátran élni

Almási Kitti – Bátran élni

„[…] nagy különbség, hogy hiánymotivált vagy növekedésmotivált úton járunk.”   Bátornak lenni nem is olyan egyszerű, pedig gyermekként mindannyian elképzeltük már magunkat hősöknek, akik hol sárkányokkal hadakoztak, vagy gonosz harcosokkal kardoztak, hol pedig a szülőkkel küzdöttek a lefekvés előtti időszakokban. Emlékszem, hogy heti szinten kellett nagyszüleim elől elbújnom, mert valami általam jó ötletnek gondolt kalandot éltem meg, ami számukra viszont hajmeresztővé vált. Ráadásul azt is megkaptam, hogy egy kislány nem viselkedik így, pedig én mindent elkövettem, hogy megfeleljek, de valahogy rendre kicsúsztam a megszabott határok közül. Azóta persze eltelt jó pár év, őket már csak...

bővebben
Feldmár András – Szabadság, szerelem

Feldmár András – Szabadság, szerelem

„[…] a jelentése, értelme annak, amit mondok, az azoknak a cselekedeteknek az összege, amelyeket létrehoznak a szavaim.”     Őszintén szólva nem is tudom, hogy mi kapcsán került kezembe ez a kötet, de már ha így esett, akkor úgy döntöttem, hogy sort kerítek az elolvasására. Persze évek óta várakozott a polcomon, hiszen még valamikor 2020 tavaszán vásároltam meg. Feldmár András neve számomra sem volt ismeretlen, de eddig csupán három alkotását olvastam, és ezek közül is a Szabadíts meg a gonosztól című írását tartom a legmeghatározóbb élményemnek, hiszen 2019-ben megváltást hozott a számomra és rögtön a kedvenc könyveim közé tettem. Azóta eltelt pár év, de nem éreztem...

bővebben
Erich Scheurmann – A Papalagi

Erich Scheurmann – A Papalagi

„A hamis élet helye és a sok papír tette olyanná a Papalagit, amilyenné vált: gyenge, tévelygő ember, aki azt szereti, ami nem valódi, viszont azt, ami valódi, többé nem ismeri fel, és azt, ami a Hold képmása csak, magának a Holdnak véli, és a teleírt kendőket pedig magának az életnek.”   A „fehér” és a „barbároknak” titulált emberek között látszólag óriási eltérés van mind életvitel, mind gondolkodás terén. Míg az előbbi túlgondolkodik és teremt, addig az utóbbi megéli a jelent és együtt él a természet csodáival. Durván szólva az emberiség történelmi periódusaira kitekintve is elmondható, hogy Papalagi (az idegen) mindig hódítani szeretett területeket, népeket. Tenyerüket ráhelyezték...

bővebben
Adam Kay – Ez fájni fog

Adam Kay – Ez fájni fog

„[…] az ilyen egyenességtől nem leszel igazán kedves doki. Az, hogy bízzanak benned, sokkalta fontosabb annál, hogy kedveljenek […].”   És milyen igaz a fenti idézet, főleg azokban a szakmában, ahol a mindennapok szerves része, hogy emberi életek forognak kockán. Orvosnak lenni manapság nem olyan elismerés, mint hajdanán, pedig azt gondolhatnánk, hogy tisztelet és megbecsülés övezi azon személyeket, akik életüket erre a csodálatos, de annál több lemondással járó életpályára áldozzák. Igen, ez egy egész életre szóló elköteleződés, ahol sosem leszel igazán szabad. A magánélet fogalma ugyan létezik, de a hivatással töltött idő szinte háromszorosa a családdal töltött periódusnak. Ezért...

bővebben
Léhmann Ágnes – Bőrdzsekis Beethoven

Léhmann Ágnes – Bőrdzsekis Beethoven

„(…) 8 és 35 év között változtak az időtartamok. Évek… Ha minden, ennyi időre börtönbe dugott bűnöző kártyát dobálni, életet menteni vagy zongorázni tanulna, már máshol tartana a világ (…).”   Érdekes, hogy mennyire sokan használják fel kreatív oldalukat, amikor valami különlegessel szeretnének megmutatkozni az irodalmi berkeken belül. Gondolok itt mindjárt a mostani könyvre, amely a zene, a rajz, valamint az írás hármasát kívánta egybe forrasztani. Hogy milyen módon sikerült, erről mindjárt részletesebben is írok. Léhmann Ágnes alkotó a fent említett művészeti stílusokat és ágakat formálta egy kötetbe, amely 5 nagy fejezetre osztva, ezeken belül pedig 25 rövid történetre bontva adja...

bővebben
Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.”   A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben
Jón Kalman Stefánsson – Versek

Jón Kalman Stefánsson – Versek

„hiszen milyen keveset tudunk, milyen sokat remélünk, talán jobb is így, mert néha csak az remélhet, aki tudatlan”   Nagyon sokra tartom azokat az embereket, akik bár ifjonti tűztől égve elhagyják idejekorán az iskolai közeget, ám idővel – némi tapasztalattal gazdagodva – ismét tanulásra adják fejüket. Felnőttként, munka és sokszor család mellett már igen nehéz a tanulást menedzselni, de hisznek egy jobb jövőben, ehhez pedig elengedhetetlen a kívánt tudás elsajátítása. Ezekhez a kitartó és különleges személyekhez sorolhatom mostantól Jón Kalman Stefánsson szerző nevét is, hiszen a kötet végén, egy pár oldalon mesél életéről, amelyből megtudhattam többek között a fent leírtakat is....

bővebben