Vámos Miklós – Szív és Lélek

„Nincs szebb könyv a szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.” Már oly sokszor említettem, hogy igazán jó mesét írni nem is olyan könnyű, mint azt a legtöbben hiszik. Sokszor hallom más alkotóktól, hogy a mesék világa határtalan, ezért bármit is ír az adott szerző, annak van helye a gyermekirodalmi szférában. Végül is van benne igazság abból a tekintetből, hogy még a legrosszabb történetre is akad olyan olvasó, akinek tetszik és ezzel nincs is semmi probléma, ám a meseírókat legalább olyan szinten kell tisztelni és elismerni, mint egy prózában...

bővebben

V. E. Schwab – Gallant

„Az otthonunkat magunk választjuk.” Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....

bővebben

Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron

„Talán nem kéne ennyire figyelnem arra, hogy mi a véleményük rólam másoknak.” Nem is tudom, hogy mit írjak ezzel a történettel kapcsolatban, mert az egy dolog, hogy én is elfáradtam – akárcsak Bence – ettől a sok veszélytől és kalandozástól, ugyanakkor pedig valahogy ebben a részben nem éreztem otthon magam. Igen tudom, hogy furcsán hangzik, de kicsit kiestem abból a bizonyos komfortérzésből, pedig egy rossz szavam sem lehet. Izgultam, harcoltam, nevettem és bizony még a könnyeim is szabadságra mentek. Utoljára ezt a legelső résznél produkáltam és pont ezért furcsa bennem ez a kettősség. „Szerintem otthon kellett volna maradnunk.” Diana Soto – Kitka Bence Madagaszkáron című ifjúsági...

bővebben

Náray Tamás – Szerintem

„A hasonlítás az öröm tolvaja.” Újabban azon elmélkedem, hogy milyen országban is élek tulajdonképpen. Némiképpen van fogalmam az eltérő társadalmi rétegek uralkodó trendjeiről, átlagban vett, vélt vagy valós politikai nézeteiről, de jómagam is burokban élek és nagyon megválogatom, hogy kit engedek be. Az is igaz, hogy emberekkel foglalkozom munkámat tekintve, mégsem vagyok kénytelen azt a „mételyt” beengedni, akiknek az utcán kénytelen vagyok elviselni otromba viselkedését vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő beszédét. Persze ehhez már többnyire ki se kell mozdulnom sajnos, hiszen a Facebook ontja magából az álintelligencia iskoláját végzett fotelhuszárok aktuális aranyköpéseit....

bővebben

Babarczy Eszter – Apám meghal

„Néha el kell veszíteni valamit, hogy megnyerhess valami mást.” Ezt a könyvet a Merítés-díj Olvasókör januári kibeszélőjének alkalmából választottam most, bár alapvetően is a radaromon volt. Tavaly már volt szerencsém egy témakörében igen csak hasonló kötethez, szintén a fent említett esemény okán (Bánki Éva – Apjalánya), ahol egy nagyon személyes légkörben teremtettük meg múltunk és jelenünk vonalvezetésén át a regény üzenetét, vallomását. Valami hasonlóra számítok most is, bár ahogy nincs két egyforma történet, úgy beszélgetés sem. A kötet mindazonáltal valami olyan letargiába rántott kezdetben, amit nem igazán éreztem komfortosnak, ezért csak kétszeri nekifutásra tudtam...

bővebben

Mikó Csaba – A Lebegő Ház

„Ha az ember híres lesz, akkor mindenkinek lesz róla egy története.” Mostanában egyre kevésbé vagyok elégedett a fiatalabbaknak szóló nyomozós történetekkel, mert vagy nagyon laposnak találom őket, vagy tele vannak pontatlanságokkal. Pedig nagyon sok potenciál van ebben a műfajban a korosztályt tekintve, hiszen még csak most kezd divatba jönni, úgy vélem. Mikó Csaba – A lebegő ház című ifjúsági regénye 2024-ben jelent meg a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Orbán Orsolya álmodta meg a számunkra. Történetünk pár nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lili nagyon boldog, hogy a Mítoszvadász csapat nyomozója lehet, ám édesapja egy...

bővebben

Bánki Éva – Apjalánya

„Hiszen mindig lehet olyan törvényeket hozni, amelyek a kirekesztést elfojtják, de olyan szabályt még senki sem talált ki, aminek nyomán az emberek hinnének egymásban." Mit adhat számodra az az emlék, amelyben édesapád homlokát ráncolva néz előre és szemei valahol a messzeségbe kémlelnek? Vajon foglalkoznod kell-e a felmenőid könnyeivel, amelyeket letűnt korok fakasztanak arcukon? Esetleg fontos-e megértened, hogy szüleid hibáinak és jó döntéseinek összessége vagy jelenleg? „Hiszen nem biztos, hogy az ember a történelem főszereplője. Meglehet, az ember uralma a természet fölött csak valami tévedés, Isten eredetileg nem is ilyen világot akart… csak kicsúszott a kezéből a teremtés,...

bővebben

Vadadi Adrienn – Az Örökkön Örökké Fa

Valószínűleg nem tudjátok még, de megosztok veletek egy titkot. Ennek a könyvnek varázsereje van, mégpedig az, hogy bármilyen kemény szívet képes megrepeszteni és a szemek tengeréből cseppeket előhívni. Ezek az apró könnycseppek végül vidáman gyülekeznek a szemtenger szélén, még kicsit szédelegve a peremen, majd minden bátorságot összegyűjtve a mélybe hullanak, hogy megismerjék a végtelent. Ritkán fordul elő velem, hogy nem találom a megfelelő szavakat és még annál is szórványosabban alakul úgy, hogy egy utazókönyvet rögtön a magaménak akarok tudni és feltenni a polcomra, már pedig ebben az esetben ezt érzem. Vadadi Adrienn írónő nevét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen...

bővebben

Gaura Ágnes – Veszélyes versenyszellem

„– Az erdő a legnagyobb kincs ezen a világon […]. Tiszta levegőt ad. A fák lombjai gondoskodnak arról, hogy ne jusson messzire annak a tűznek a füstje, amit a gondtalan ember rak.” Nagyon szeretem a meséket és talán írnom sem kell, hogy kimondottan rajongok az olyan történetekért, amelyek valós történelmi személyekről vagy éppen eseményekről is szólnak. Gaura Ágnes mesekönyve ötvözi ezt a két – általam is kedvelt – elemet, mivel ezúttal Eger várában járhatunk, és bizony találkozhatunk történelmünk egyik nagy alakjával, Dobó Istvánnal is. Ám mielőtt részletesebben is írnék erről a különleges kötetről, szeretném itt is megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. A...

bővebben

Mike Buda – A fény árnyékában

„Tizenegy évesen tudatosult bennem, hogy édesapám skizofrén.” A fenti idézettel kezdődik eme regény, amely kezdetben egy fiatal fiú narratíváján keresztül vezeti be olvasóját egy két világban mozgó történetbe. Mike Buda elsőkönyves szerző, aki álmodott egy merész koncepciót, hozzáadott egy nagyon is valós és rendkívül szerteágazó betegséget, ezt meghintette egy adag dark fantasy körítéssel és némi gondolkodnivalóval egyaránt. Ha ezt a sok összetevőt megkeverjük, akkor valóban A fény árnyékában című regényt vettük kézbe, amely 2025-ben jelent meg a Holnap Magazinnál. Én a szerző megkeresésére olvashattam el a könyvet, amelyet itt is szeretnék megköszönni. „Minden kornak, korszaknak...

bővebben

« Régebbi bejegyzések