Kállay Kotász Zoltán – A meztelen csillagász

„Az vagy, ami megesett veled. Elfogadod és magadévá teszed az eseményeket, aztán pedig… magad ellen már nem fordulsz. Így állunk. Gyűjteménye a történetnek, se több, se kevesebb, nézete a teljes egésznek… Mit látsz belőle? Magadat eltelve, vagy a teljes egészet?” A halálról és az elmúlásról számtalan formában olvastam már költeményeket, de az emlékezésről és az élőkhöz szóló, talán imaként is értelmezhető sorokat még nem forgattam vagy igencsak elenyésző alkalmakkor. Ha létezik fájdalom, amelyet a költő megél szerettei elvesztésével, egykor szoros baráti kötelékei lazulásával, mint amikor egy szikla elindul a lejtőn és végül akaratlanul is letörnek darabkák róla. Ezen lelkek közül...

bővebben

Gunnar Gunnarsson – Advent

„Hogy mi a kávé, csak az tudja, aki ivott már ilyen italt harmincfokos hidegben, a felföldön, hegyek és orkán erejű szelek között, egy föld alatti lyukban.” Nagyon szeretem az egyedi hangvételű, egyszerű történeteket. A hétköznapokból merítkező, talán egy eldugott falú mindennapjairól mesélőt vagy olyan személyekről szólót, akik nem tűnnek ki igazán semmivel sem társaik közül, mégis valamilyen szinten kiemelkednek. És szintén nagyon kedvelem Patat Bence műfordításait, mert a szerzők eredeti üzenetét átemelve a magyar nyelv csodálatos mondataiba olyan regényeket, ismeretterjesztő könyveket olvashatok általa, amelyektől úgy érzem, csak többé válok. Gunnar Gunnarsson (1889-1975)...

bővebben

Cal Flyn – Az elhagyatottság szigetei

„A nap felkel, majd lenyugszik, felkel, majd lenyugszik, végigkergeti az árnyékokat a padlón, az asztalon, a falakon. Az egyik oldalon lévő ablakokat eső, a másikon lévőket sós vízpermet mossa. Napok telnek el. Hetek. Hónapok. Évek.” Egy rózsaszín színű borító vajon mire emlékezteti az embert? Talán egy idilli pillanat kiragadására vagy csupán egy kellemes, kissé talán melankolikus életképre? Nos, valószínű, hogy amikor erre a borítóra esik a tekintetünk nem arra fogunk gondolni, hogy a könyv olyan tematikákat boncolgat, amelyek a pusztulásról, az emberi faj rombolásának tetemeiről ad ismertetést vagy éppen a múlt hibáinak következményeivel szembesít, tehát olyan információkkal...

bővebben

Madarász Éva – Tiszavirágok

„Tudtam, hogy előbb-utóbb ráérzel. Arra, amire én is, nagyjából ennyi idősen: hogy a természet a legjobb dolog, ami körülvehet bennünket.” Nem is tudom, hogy igazán mire számítottam, amikor kézbe vettem ezt az ifjúsági regényt. Már olvasás előtt is hallottam róla, hogy kalandos és fontos témája a környezetszennyezés, de valahogy másra számítottam. Hiszen erről a témáról ugyan nem lehet eleget beszélni, olvasni, hallani, ám ha ez ráadásul egy igazi kalandos történettel párosul, emészthető formában elképesztő fordulatokkal tarkítva, akkor szinte mi magunk is környezetvédőkké válunk. Madarász Éva írónőtől még 2021-ben volt szerencsém kézbe venni Hullámvasút című alkotását, amelyet...

bővebben

Sofi Oksanen – Ugyanaz a folyó

„Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, mert az már nem ugyanaz a folyó.” Bevallom őszintén, hogy célzottan nők elleni erőszak témakörében kerestem olvasnivalót, mivel nagyon aktuális a tematika életemben és más okból is esedékessé vált. Így evidens volt, hogy egy olyan művet vegyek kézbe, amely nem fikció (bár azok között is akad bőven olyan írás, amely megtépázza a lelket), ezért maradtam az olyan alkotásoknál, amelyek tényfeltárók, netán egy jelenkorunkban is fontos eseményen alapszanak. Mivel a valóságból nem nehéz merítkezni, - sajnos - egyre többször és sürgetőbben érint mindenkit ez a még mindig tabuként kezelt, egyáltalán nemcsak a nőket érintő, tragédia és bűn. Így esett...

bővebben

Nagy Kriszta Léna – A kerítés túloldala

„Jó kedvvel kell sütni. Akkor lesz igazán finom az étel, ha arra gondolsz, akinek szánod […].” Elsőkönyves szerzőnek sosincs könnyű dolga, mert mindazonáltal, hogy az általa elképzelt világot, történetet papírra kell vetnie megfelelő stílusban, bizony még az üzenetet is jól érthetővé érdemes tennie, hogy minél több olvasó befogadhassa és a maga szemléletével tovább érlelhesse gondolataiban. De mi van abban az esetben, ha egy alig 224 oldalas regény sokkalta többről szól, mint karakterek cselekvéseinek és gondolatainak összessége? Gondolok itt mindjárt a Holokauszt transzgenerációs örökségére, különböző lelki betegségekre vagy éppen egy csodálatos szerelem kibontakozására. Nagy...

bővebben

Narine Abgarjan – A szín hallgatása

„Minden, ami a lelkemben van – talizmán.” Tudtad, hogy a legszebb emlékeink és a legfájdalmasabb pillanataink összessége mi magunk vagyunk a jelenünkben? Sejtetted valaha, hogy jövőnk szeretteink könnyeiből és véréből összegyúrt kegy csupán? Azért, hogy mi békével a lelkünkben, hittel a szívünkben és reménnyel a felkelő Nap oltárán minden egyes nap élvezhessük annak melegét, a múlt sötétebb időszakából való kikecmergés, a túlélésért folytatott mindennapi küzdelem az áldozat érted, értem, minden gyermekért. Persze számunkra a saját korszakunk problémái és bajai a legfontosabbak, de sosem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk és milyen sebeket hordoznak felmenőink. Elvégre nem...

bővebben

Almási Kitti – Bátran élni

„[…] nagy különbség, hogy hiánymotivált vagy növekedésmotivált úton járunk.” Bátornak lenni nem is olyan egyszerű, pedig gyermekként mindannyian elképzeltük már magunkat hősöknek, akik hol sárkányokkal hadakoztak, vagy gonosz harcosokkal kardoztak, hol pedig a szülőkkel küzdöttek a lefekvés előtti időszakokban. Emlékszem, hogy heti szinten kellett nagyszüleim elől elbújnom, mert valami általam jó ötletnek gondolt kalandot éltem meg, ami számukra viszont hajmeresztővé vált. Ráadásul azt is megkaptam, hogy egy kislány nem viselkedik így, pedig én mindent elkövettem, hogy megfeleljek, de valahogy rendre kicsúsztam a megszabott határok közül. Azóta persze eltelt jó pár év, őket már csak...

bővebben

Feldmár András – Szabadság, szerelem

„[…] a jelentése, értelme annak, amit mondok, az azoknak a cselekedeteknek az összege, amelyeket létrehoznak a szavaim.” Őszintén szólva nem is tudom, hogy mi kapcsán került kezembe ez a kötet, de már ha így esett, akkor úgy döntöttem, hogy sort kerítek az elolvasására. Persze évek óta várakozott a polcomon, hiszen még valamikor 2020 tavaszán vásároltam meg. Feldmár András neve számomra sem volt ismeretlen, de eddig csupán három alkotását olvastam, és ezek közül is a Szabadíts meg a gonosztól című írását tartom a legmeghatározóbb élményemnek, hiszen 2019-ben megváltást hozott a számomra és rögtön a kedvenc könyveim közé tettem. Azóta eltelt pár év, de nem éreztem...

bővebben

Erich Scheurmann – A Papalagi

„A hamis élet helye és a sok papír tette olyanná a Papalagit, amilyenné vált: gyenge, tévelygő ember, aki azt szereti, ami nem valódi, viszont azt, ami valódi, többé nem ismeri fel, és azt, ami a Hold képmása csak, magának a Holdnak véli, és a teleírt kendőket pedig magának az életnek.” A „fehér” és a „barbároknak” titulált emberek között látszólag óriási eltérés van mind életvitel, mind gondolkodás terén. Míg az előbbi túlgondolkodik és teremt, addig az utóbbi megéli a jelent és együtt él a természet csodáival. Durván szólva az emberiség történelmi periódusaira kitekintve is elmondható, hogy Papalagi (az idegen) mindig hódítani szeretett területeket, népeket. Tenyerüket ráhelyezték...

bővebben

« Régebbi bejegyzések