KÖNYVELVONÓ

Ferenc K. Zoltán – Az ördög evangéliuma

  „Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a rá mérendő csapásra, könyörtelenül kiélni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni… Nincs ennél édesebb dolog a világon!”  (Joszif Sztálin)   Ez a kötet számomra egy kis kitekintés a múltunkra, melyet sok seb és igazságtalanság jellemez, mégis fontos foglalkozni vele, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Bár szeretem az ilyen témájú könyveket, de nagyon megválogatom, hogy mit és milyen mértékben olvasok és ez a történelmi fikciókra is vonatkozik. Viszont amikor kaptam a felkérést, hogy olvassam el a regényt, úgy éreztem, hogy a korszakról, melyben játszódik – bár sokat hallottam róla - szinte semmit sem tudok a tanultakon kívül, így...

bővebben

Rachel Abbott – Idegen gyerek

  Imádtam az egész könyvet, fantasztikus volt. Az elejétől kezdve borsózott a hátam, főként az élethű ábrázolásoktól. A könyv egy nagyon durva autóbalesettel kezdődik, ahol az egyik főszereplőnk elveszíti a feleségét és az autóban ülő kislányát, aki pedig úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Ez után pár évvel az özvegy újra családot alapít, gyönyörű feleség, kisbaba, a rémálom pedig egy idegen gyerek hirtelen felbukkanásával elkezdődik. Eddig a részig rettentő izgalmas a sztori, és utána is, de egy kis ellaposodás azért van benne. Tulajdonképpen a közepén ismerhetjük meg a felbukkanó lány személyiségét, motivációit. Nagyon nyomasztó volt, amikor az ő életének a morzsáit...

bővebben

Helen Fields – Tökéletes maradványok

    Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, bár hozzá kell tennem mindig nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem olvasni. Nagyon - nagyon szeretem ezt a műfajt, és jó is volt a könyv, de azért közel sem mondanám lebilincselőnek és izgalmasnak. A szereplők nagyon jók, tetszenek a karakterkidolgozások, különösen az elkövető személye. Valahogy pontosan így képzelek el egy ilyen embert. Egyáltalán nem lóg ki a sorból, van néhány furcsasága, de abszolút beleillik a normál emberek világába. Ahogyan elköveti a bűncselekményeket az számomra kissé sablonos volt. Olyasmi volt túlmisztifikálva, ami egyébként nem vall olyan, hú de hatalmas IQ-ra. Viszont maga a karakter tényleg tök jó volt. A...

bővebben

Taylor Smith – A bosszú parancsára

  „A háborúból senki nem tér haza nyomasztó és démonokat szülő emlékek nélkül.”     Azt hiszem ez az olvasási élményem nagyon tanulságos volt a számomra, mert nem csak megleckéztetett, de fel is töltött. De először is szeretném megköszönni, hogy olvashattam, mivel utazókönyvként került hozzám. Köszönöm. Az első, amit mindig szemrevételezek, az a borító. Ebben az esetben a sötét színek dominálnak, egy megrepedezett bőrű kéz és egy lánc látható, ami első ránézésre egy egyszerű „iparosmunkának” tűnt. Most már más érzések kavarognak bennem, ha ránézek, hiszen bár olvasásom után tudom, hogy hűen letükrözi a könyv fő mozzanatait, mégis úgy érzem, hogy nem a legszebb munka. Ellenben még...

bővebben

Mason Murray – Visszatérő végzet

  „Nemcsak a félelmeinkkel kell szembenéznünk időnként, hanem a saját gondolatainkkal is (…)”   Oh, te jó ég! És azt hiszem még ehhez hasonló, válogatott kiáltások fogják elhagyni a számat, mivel nem olyan régen fejeztem be ezt a könyvet és még teljesen a hatása alatt vagyok. Már nem először fordul elő, hogy egy olyan történetet értékelek, ami nagyon megrázott valamilyen formában és miközben ezeket a sorokat fogalmazom tudatosul igazán bennem, hogy mennyire jó is volt az adott kötet, de ne siessünk ennyire előre! Ezt az élményt nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak elsődlegesen, hiszen ha nem kapok egy recenziós példányt, valószínű nem mostanában olvasom el ezt a regényt. Köszönöm!...

bővebben

Mason Murray – Megszállottság

  „Megszületünk, mint ahogy kiserken egy rügy. Először még kicsik és sérülékenyek vagyunk, aztán szép lassan növekedni kezdünk, kialakul a végleges formánk. Közben persze csupán egy vagyunk a milliárdnyi közül, mint ahogy egy levél is csak egyetlen, a lombot alkotó sok ezer közül. Élünk, amíg élünk, jól vagy rosszul, ahogy és ameddig a Sors vagy az Isten rendeli. Ha nem tépi le a levelet a vihar, vagy egy pajkos gyermek, hogy a neki addig otthont adó ágból mondjuk, íjat készítsen, vagy nem támadja meg hernyó, esetleg alattomos gomba, akkor eléri azt a kort így ősz derekán, amikor elveszti korábbi önmagát. Töpörödik, szárad és sárgul. Elgyengül a kapcsolata az életet adó ággal. Végül...

bővebben

Mason Murray – Idegenek közöttünk

  „Egyszer majd valóra válik, hogy az Ember, bármelyik bolygón is éljen az univerzumban, azokat az értékeket fogja előnyben részesíteni, amelyekkel sem a környezetére, sem saját társadalmára nem jelent veszélyt.” Milyen igaz a mondás, miszerint „kicsi a bors, de erős”! Most ezt átkonvertálom erre a könyvre, hiszen alig 90 oldal, de bizony a tartalma igen csak ütősre sikeredett. Természetesen nem az oldalak mennyisége határozza meg egy kötet belső tartalmának minőségét, mégis sokan elkövetjük azt a hibát, hogy a túl rövid regényeket lenézzük. Nos, kár lenne előre ítélkezni és nagyon örülök, hogy egy ilyen ellentétes példával szolgálhatok én is. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen...

bővebben

Steven Saylor – A hét csoda

Őszintén bevallom, nem tudom, hogy mikor került hozzám a könyv. Csak annyi biztos, hogy a sorozat egyik részét, a Római vért még pótmamimtól kaptam. Mivel a sorozat több kötetből állt, így evidens volt, hogy ezt is megveszem, hiszen ezzel kezdődik minden. A borítója igazán megfogja az embert. Egyfelől megfelel a saját elvárásaimnak, másfelől pedig kellemes ránézni, jó az összhatás. Nemcsak a képi összhang van meg, hanem a borítókép teljes mértékben visszaadja a kötet lényegét. A könyv történetével kapcsolatban nem kell valami nagy durranásra számítani, de ez nem is baj, mert úgy jó, ahogy van. Kellően izgalmas, mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet és nem voltak benne vakvágányok. A...

bővebben

Böszörményi Gyula – A Barnum-rejtély

  Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám lenyűgöző. Teljesen elvarázsolt az egész sorozat, az összes karakter. Már a Leányrablás Budapesten is az első oldaltól kezdve a könyvhöz bilincselt, de ez.. fantasztikus volt. Ahogyan Budapestet és az akkori világot láttatja, az egyszerűen elképesztő. Végig olyan érzés, mintha ott állnék közöttük, hallanám a zajokat, látnám a füstöt, a lámpákat, a fényeket és árnyakat. Soha ezelőtt nem találkoztam olyan íróval, aki ennyire tökéletesen bele tudta repíteni az olvasót a történetbe. Akkori szóhasználat, akkori viccek, akkori stílus és elegancia. Mintha egy időgépbe szálltam volna be. Rengeteg munka van ebben a könyvben. Nagyon sok hiteles...

bővebben

Darynda Jones – Első sírhant

    Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel. Az elejétől kezdve imádtam, nagyon könnyű volt olvasni. Nekem a krimi a fő műfajom, élek halok érte. Az, hogy ez misztikummal párosult, az még jobb. Ez a misztikus szál is teljesen emészthető volt, sőt, szívet melengető. Azonban a könyv felétől kb. a krimi eltűnt és maradt a másik rejtély, ami nem kevésbé volt izgalmas, de én szívesen elmerültem volna a gyilkossági nyomozásban is, azonban ez valahogy ellaposodott. Nagyon szerettem a főhősnőt. A kezdetektől tudtam vele azonosulni, a lapokból szinte kiugrott a mosolya, a humora, a merészsége. Nagyon szerethető. Amikor etikátlan pénzszerzésről volt szó, akkor imádtam a legjobban. Ha a...

bővebben