KÖNYVELVONÓ

Adam Kay – Ez fájni fog

Adam Kay – Ez fájni fog

„[…] az ilyen egyenességtől nem leszel igazán kedves doki. Az, hogy bízzanak benned, sokkalta fontosabb annál, hogy kedveljenek […].”   És milyen igaz a fenti idézet, főleg azokban a szakmában, ahol a mindennapok szerves része, hogy emberi életek forognak kockán. Orvosnak lenni manapság nem olyan elismerés, mint hajdanán, pedig azt gondolhatnánk, hogy tisztelet és megbecsülés övezi azon személyeket, akik életüket erre a csodálatos, de annál több lemondással járó életpályára áldozzák. Igen, ez egy egész életre szóló elköteleződés, ahol sosem leszel igazán szabad. A magánélet fogalma ugyan létezik, de a hivatással töltött idő szinte háromszorosa a családdal töltött periódusnak. Ezért...

bővebben
Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

Elisa Levi – Én ugyan nem sok dologhoz értek

„Ha túl korán halnék meg, neked adom az éveket, melyeket nem éltem le.”   A fenti idézetet egy apa mondja a lányának. Ahogy olvastam úgy éreztem, hogy ennél szebbet nem hallhatunk, bárkiről is legyen szó az életünkben. Persze a történet maga is fájdalmasan gyönyörű, pedig nagyon nehéz lesz tőle a lelkünk. Egy tizenkilenc éves lány mesél sorsáról egy idegennek és ezen keresztül egy kis falu lakóinak mindennapjaiba pillanthatunk bele. A település négy utcából, egy kis csemegeboltból, valamint egy templomból áll összesen és elöregedő lakósság jellemzi inkább, ahol mindennaposak az ítélkező szemek és fülek, ráadásul a babona és átok is a hétköznapok része. Itt él négy fiatal, akiknek...

bővebben
Jón Kalman Stefánsson – Versek

Jón Kalman Stefánsson – Versek

„hiszen milyen keveset tudunk, milyen sokat remélünk, talán jobb is így, mert néha csak az remélhet, aki tudatlan”   Nagyon sokra tartom azokat az embereket, akik bár ifjonti tűztől égve elhagyják idejekorán az iskolai közeget, ám idővel – némi tapasztalattal gazdagodva – ismét tanulásra adják fejüket. Felnőttként, munka és sokszor család mellett már igen nehéz a tanulást menedzselni, de hisznek egy jobb jövőben, ehhez pedig elengedhetetlen a kívánt tudás elsajátítása. Ezekhez a kitartó és különleges személyekhez sorolhatom mostantól Jón Kalman Stefánsson szerző nevét is, hiszen a kötet végén, egy pár oldalon mesél életéről, amelyből megtudhattam többek között a fent leírtakat is....

bővebben
Mohamed Mbougar Sarr – Ugyanolyan emberek

Mohamed Mbougar Sarr – Ugyanolyan emberek

„De attól tartok, hogy az egyenlőség csak délibáb a demokráciában. Még Nyugaton is az, szörnyű egyenlőtlenségeket látunk a származás, a társadalmi osztály, a vagyon, a vallás területén.”   Ez a könyv borzalmas és gyönyörű is mindenekfelett. Már sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű olvasásban részem, elvégre Mohamed Mbougar Sarr író már pár hónapja megtépázta egyszer a lelkemet Az emberek legtitkosabb emlékezete című művével. Akkor egy ismeretlen író és könyve kapcsán nyomoztam egy olyan személy szemszögén keresztül, aki esendőségében tárta fel az írás legszentebb istensége előtt lelkemet, most pedig megméretettem a hamis erkölcs gennyedző bugyraiban, ahol bűnösök büntettek az emberi...

bővebben
Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

„Mesterhármas: elképzeltem, megéltem, nem bántam meg.”   Ha „csak” egy jót akarok nevetni vagy éppen abszurditásra vágyom, akkor biztos, hogy kézbe kapok egy Kállay Kotász Zoltán kötetet és belemerülök. Így tettem a minap is, hiszen magával rántott a Hétköznap – pedig mondtam neki, hogy hagyjon végre békén – de ennek is beszélhetek. Visszatérve a mondandómra, jelen esetben egy verseskötetre esett a választásom, ezen is belül egy (ál)haiku kötetre. Tudom, hogy sokan nem kedvelitek a haikukat, pedig nagyon frappáns életigazságokra lelhetnétek általuk, csak nyitottabban kellene kitárni szívetek ablakát. A szerző lassan évről évre megörvendezteti olvasóit aktuális alkotásaival, amelyek –...

bővebben
Max Porter – Shy

Max Porter – Shy

„Az éjszaka hatalmas és fájdalmas.”   Őrület, határtalanság, ígéretek, amelyek elszállnak a joint füstjével. Hamis képek, amelyek hol elvakítanak, hol elhalványulnak. Emberek, akik mindig akarnak valamit, néha mennyekbe repítenek, míg máskor a pokol tornácára taposnak. Nyál, verejték, ondó, rémképek, élvezetek. Gyűlölet, vágy, keserűség, féltékenység, rettegés… egy meghasadt lélek mindennapjai. Max Porter eddig sem kímélte olvasóit, ezt hitelesen magam is tapasztam, hiszen első élményem, még valamikor 2020 magasságában, A bánat egy tollas állat című kisregénye nagyon mélyre taszított. Rá egy évre Lenny című kötetével megtépázta a lelkem, majd magamra hagyott… Belehalok vagy...

bővebben
Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

Mohamed Mbougar Sarr – Az emberek legtitkosabb emlékezete

„Minél szebb a látvány, annál teljesebb a borzalom. Mik vagyunk? Vérgyűrű a fény díszdobozában […].”   Nehéz szavakba önteni mindazt az érzést és gondolatiságot, amelyet eme könyv hagyott hátra bennem olvasásom után. Részben meg vagyok rökönyödve, más részről viszont teljesen elbűvölt a maga naturalista üzenetével. Az ember nagyító alá kerül rassz és identitás tekintetében is, ám, hogy ki hogyan és miképpen ítéltetik meg, már egyéni. Ráadásul az irodalomhoz szóló „elégia” is egyetemben, a szó nem eredeti értelmében. Az író tükröt tart számunkra és az írás legszentebb Istenének felkínálja áldozattételként az olvasói lelket, amely a maga önzőségében egy kiáltás is az éterbe, mindarról,...

bővebben
N. Simon Barbara – A skorpió szíve

N. Simon Barbara – A skorpió szíve

„– Az életben minden tanítás […]. A magány is, és az is, ha magadra hagynak […].”   Ezt a könyvet tagadhatatlanul a borítója miatt rendeltem elő anno. Szerintem valami elképesztő jól össze van rakva. Valamint a fülszöveg is igen kecsegtetővé tette a regényt. Maffiás történet dark romance műfajba csomagolva, ami az esetek többségében nem hoz lázba, mert lerágott csontnak tartom, de kivételesen új oldalt fedezhettem fel. De mielőtt ebbe részletesen is belemennék, le szeretném szögezni, hogy továbbra is úgy gondolom, egy mindenre elvetemült férfi a valóságban nem fog szelíd báránnyá változni egyetlen nő kedvéért sem. Ezektől az álomképektől a hideg ráz és romantikusnak sem találom. Ehhez...

bővebben
Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

Donatella Di Pietrantonio – Anyám, a folyó

„Ilyenek az emlékek is, könnyen elvesznek, ha valami megzavarja őket, mielőtt a raktárba kerülnének.”   Rövidsége ellenére a mostani regény nagyon tartalmasnak bizonyult, hiszen mindazon által, hogy egy anya-lánya kapcsolat töredékeit próbáljuk összefoltozni, megismerkedünk egy olasz család mindennapi életével is. Főszereplőnk egy 47 éves nő, aki demenciában szenvedő édesanyját ápolja a hétköznapokban. Mivel a viszonyuk koránt sem mondható felhőtlennek ezért számos alkalommal csupán a kötelességtudat hajtja és a vágy, hogy hátha kap némi magyarázatot a múlt nagy kérdéseire, amikor felmenője tiszta pillanatait éli meg. Ám a napok meséléssel telnek, egyik a másik után, ahogy egy...

bővebben
Elif Shafak – Muskátli

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.”     El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben