Tolnai Panka – Írótábor

„– A folyók szeszélyesek és lelkük van […].” Valahogy az az érzésem a mostani sztorival kapcsolatban, hogy bizony egész végig az orromnál fogva vezetett. Ugyanis én gyanútlanul egy nyári élményekről mesélő történetre számítottam, ahol hét írópalánta és egy neves írónő megmutatják számomra (naiv olvasónak), hogy mi a titka egy igazán különleges regénynek. Végül is az elvárásomat felülírta és talán át is ugorta a maga szemtelenségében, de ez más kérdés. Tagadhatatlanul átvert és a végére volt képe magamra hagyni a gondolataim szélviharában. De, ahogy nincs tökéletes történet, úgy nincs teljesen tiszta lelkű olvasó sem. Hogy, akkor mégis mit kaptam? Mindjárt elmesélem… Tolnai Panka...

bővebben

Kollár Betti – Esküdt ellenségek

„– A gyűlölet, a haragtartás és a bosszú a gyengéknek való […].” Tudjátok milyen érzés, amikor egy ilyen típusú regényt veszek kézbe? Amikor már előre sejtem mennyire fogom szeretni és alig várom, hogy olvasni kezdjem? Ismeritek azt az érzést, amikor az első sortól az utolsóig minden kívánságotok teljesül és egy olyan történetnek lehettek a részesei, amelyről még álmodni se mertetek soha? Nos, én tudom ezekre a választ és határozott igennel felelek. Kollár Betti - Kosársuli című sorozatát már olvastam, hiszen a Merítés-díj Ifjúsági zsűri éves listáin rendre szerepeltek a sorozat részei. A felnőtt könyveihez még nem volt szerencsém, pedig már jó ideje itt csücsülnek valamelyik...

bővebben

Csoma-Lőrincz Tamara – Hádész, az alvilág tini kalandora

„Most esett csak le, hogy a könyvtár mennyire hasonlít az alvilági labirintusra, csak itt a könyvtári jelzetek és az ábécé betűi alapján kell tájékozódni.” Mélységesen fel vagyok háborodva és nem viccelek. Én ugyanis eddig nagyon kitartóan utáltam a görög mitológiát és nem voltam hajlandó még csak egy pozitív gondolatot sem elpazarolni rá, erre jön ez az ifjúsági regény Hadésszal és barátival, és mint akik jól végezték dolgukat, vigyorogva ledöntik az eddig oly szuper erősnek hitt falaimat. Először is rongálásért fogok perelni, utána a hittérítésért és végezetül mulasztásért, mert nem készült el a szerző a következő résszel, mivel, mint megtudtam, hogy ez egy sorozat kezdő kötete...

bővebben

Vámos Miklós – Szív és Lélek

„Nincs szebb könyv a szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.” Már oly sokszor említettem, hogy igazán jó mesét írni nem is olyan könnyű, mint azt a legtöbben hiszik. Sokszor hallom más alkotóktól, hogy a mesék világa határtalan, ezért bármit is ír az adott szerző, annak van helye a gyermekirodalmi szférában. Végül is van benne igazság abból a tekintetből, hogy még a legrosszabb történetre is akad olyan olvasó, akinek tetszik és ezzel nincs is semmi probléma, ám a meseírókat legalább olyan szinten kell tisztelni és elismerni, mint egy prózában...

bővebben

V. E. Schwab – Gallant

„Az otthonunkat magunk választjuk.” Az otthon fogalma általában melegséggel tölti el legtöbbünket, elvégre ott vagyunk biztonságban, szeretteink körében, ahol önmagunk lehetünk. Ám nem mindenkinek adatik meg, hogy élvezhesse eme kiváltságokat, hiszen sok esetben félelemmel, fájdalommal, magánnyal töltődik fel ez a fogalom. De mi van abban az esetben, ha egyáltalán nincs lehetőségünk egy falakkal védett menedéket magunkénak tudni? És legfőképpen akkor, amikor a világ átgázol rajtunk, hiszen olyan szürkék vagyunk, mint a hétköznapok. V. E. Schwab – Gallant című dark fantasy regénye egy olyan leányról szól, akinek nem adatott meg a szeretett család és a biztonságos otthon lehetősége....

bővebben

Náray Tamás – Szerintem

„A hasonlítás az öröm tolvaja.” Újabban azon elmélkedem, hogy milyen országban is élek tulajdonképpen. Némiképpen van fogalmam az eltérő társadalmi rétegek uralkodó trendjeiről, átlagban vett, vélt vagy valós politikai nézeteiről, de jómagam is burokban élek és nagyon megválogatom, hogy kit engedek be. Az is igaz, hogy emberekkel foglalkozom munkámat tekintve, mégsem vagyok kénytelen azt a „mételyt” beengedni, akiknek az utcán kénytelen vagyok elviselni otromba viselkedését vagy éppen nyomdafestéket nem tűrő beszédét. Persze ehhez már többnyire ki se kell mozdulnom sajnos, hiszen a Facebook ontja magából az álintelligencia iskoláját végzett fotelhuszárok aktuális aranyköpéseit....

bővebben

Babarczy Eszter – Apám meghal

„Néha el kell veszíteni valamit, hogy megnyerhess valami mást.” Ezt a könyvet a Merítés-díj Olvasókör januári kibeszélőjének alkalmából választottam most, bár alapvetően is a radaromon volt. Tavaly már volt szerencsém egy témakörében igen csak hasonló kötethez, szintén a fent említett esemény okán (Bánki Éva – Apjalánya), ahol egy nagyon személyes légkörben teremtettük meg múltunk és jelenünk vonalvezetésén át a regény üzenetét, vallomását. Valami hasonlóra számítok most is, bár ahogy nincs két egyforma történet, úgy beszélgetés sem. A kötet mindazonáltal valami olyan letargiába rántott kezdetben, amit nem igazán éreztem komfortosnak, ezért csak kétszeri nekifutásra tudtam...

bővebben

Mikó Csaba – A Lebegő Ház

„Ha az ember híres lesz, akkor mindenkinek lesz róla egy története.” Mostanában egyre kevésbé vagyok elégedett a fiatalabbaknak szóló nyomozós történetekkel, mert vagy nagyon laposnak találom őket, vagy tele vannak pontatlanságokkal. Pedig nagyon sok potenciál van ebben a műfajban a korosztályt tekintve, hiszen még csak most kezd divatba jönni, úgy vélem. Mikó Csaba – A lebegő ház című ifjúsági regénye 2024-ben jelent meg a Lampion Könyvek Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Orbán Orsolya álmodta meg a számunkra. Történetünk pár nap eltéréssel ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Lili nagyon boldog, hogy a Mítoszvadász csapat nyomozója lehet, ám édesapja egy...

bővebben

Bánki Éva – Apjalánya

„Hiszen mindig lehet olyan törvényeket hozni, amelyek a kirekesztést elfojtják, de olyan szabályt még senki sem talált ki, aminek nyomán az emberek hinnének egymásban." Mit adhat számodra az az emlék, amelyben édesapád homlokát ráncolva néz előre és szemei valahol a messzeségbe kémlelnek? Vajon foglalkoznod kell-e a felmenőid könnyeivel, amelyeket letűnt korok fakasztanak arcukon? Esetleg fontos-e megértened, hogy szüleid hibáinak és jó döntéseinek összessége vagy jelenleg? „Hiszen nem biztos, hogy az ember a történelem főszereplője. Meglehet, az ember uralma a természet fölött csak valami tévedés, Isten eredetileg nem is ilyen világot akart… csak kicsúszott a kezéből a teremtés,...

bővebben

Mike Buda – A fény árnyékában

„Tizenegy évesen tudatosult bennem, hogy édesapám skizofrén.” A fenti idézettel kezdődik eme regény, amely kezdetben egy fiatal fiú narratíváján keresztül vezeti be olvasóját egy két világban mozgó történetbe. Mike Buda elsőkönyves szerző, aki álmodott egy merész koncepciót, hozzáadott egy nagyon is valós és rendkívül szerteágazó betegséget, ezt meghintette egy adag dark fantasy körítéssel és némi gondolkodnivalóval egyaránt. Ha ezt a sok összetevőt megkeverjük, akkor valóban A fény árnyékában című regényt vettük kézbe, amely 2025-ben jelent meg a Holnap Magazinnál. Én a szerző megkeresésére olvashattam el a könyvet, amelyet itt is szeretnék megköszönni. „Minden kornak, korszaknak...

bővebben

« Régebbi bejegyzések