KÖNYVELVONÓ

Philip Reeve – Olivér és a tengerkócok

  Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy az ilyen könyvekért szerettem meg felnőttként ismét a mesék világát, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm. A kiadói sorozatokat többnyire nem követem külön figyelemmel, hiszen azokból is számos áll rendelkezésre tematika és korosztály szerint, viszont a Káprázatos kalandokra, amibe a mostani értékelésem kötete is beletartozik, így is felfigyeltem. ( Ha érdekel téged is, itt megtalálod őket). Philip Reeve munkássága immáron nem volt ismeretlen a számomra, hiszen nem is olyan régen olvastam tőle a Sen és a száguldó szán című könyvét, amit akkor megszerettem és pont ezért is nagyon...

bővebben

Julien Hervieux – Viharka, a sötétség ura

„ (…) senki sem teljesen jó vagy velejéig gonosz.”       Már megszokhattam volna azt a hihetetlen lelkesedést, mely felszínre tör bennem, amikor kissé gótikus rajzolatú mesékkel találkozom. Az utóbbi pár évben legnagyobb örömömre egyre több ilyen típusú mese és ifjúsági regény látott napvilágot, amitől az én szívem bizony nagyokat dobbant. Azok számára, akiknek esetleg ismeretlen a stílus, melegen ajánlom Tim Burton filmjeit szíves figyelmükbe. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de előtte szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a történetet. Köszönöm. Julien Hervieux - Viharka, a sötétség ura című ifjúsági regénye idén nyáron jelent meg a kiadónál. A...

bővebben

Dóka Péter – Idővihar

  „Nem lehet megkérni valakit arra, hogy szerelmes legyen.”       Dóka Péter nevével ugyan nem először találkozom, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a könyvet. Köszönöm. Bevallom őszintén kicsit félve kezdtem neki ennek az olvasásnak, ugyanis a Szupermalac és Űrpatkány sorozat harmadik köteteként került kezeimbe és az előző részt finom szólva sem szerettem. Érdekes módon most mégis azt kell, hogy írjam, mintha két különböző sorozatból olvastam volna a két történetet. Az előző alkotáshoz képest a mostani sokkal színesebbnek, vidámabbnak és kedvesebbnek találtam. De nézzük is, hogy miről szól fülszöveg alapján: Szupermalac és Űrpatkány,...

bővebben

Buótyik Dorina – Az egyiptomi királynő rejtélye

  „Mindenki megdolgozik a sikerért.”   Egyiptom az a hely számomra, ahova egyszer az életem folyamán el szeretnék utazni. Be szeretném járni a főbb városait, látni a piramisokat és mindent felfedezni, ami módomban állhat, mert gyerekkorom egyik nagy álma és az emberiség történetének legfontosabb korszaka számomra. Összesen két ilyen hely és nép van, akikért ilyen szinten rajongok és úgy érzem, hogy nem szállhat el belőlem addig a lélek, míg be nem teljesítem ezt a két vágyamat. Ennek tudatában tavaly nagy kíváncsisággal kezdtem meg az ismerkedést Buótyik Dorina akkor megjelent III. ​Amenemhat rejtélye című kötetével, amit akkor meg is szerettem. Nagy örömmel és hálával mondok...

bővebben

Ecsédi Orsolya – Meleg a helyzet!

  "Csak azt lehet bűnbe vinni, aki önként megy, ezt sose felejtsd el.”   Nem tudom, hogy vagytok vele, de számomra vannak olyan írók, akik írhatnak bármit –és ezt értsd, szó szerint- elolvasom és tudom, hogy imádni fogom. A mostani kötet alkotója is ilyen a számomra. Ecsédi Orsolya nevét még 2019-ben ismertem meg, mikor megvettem Cirrus a tűzfalon című regényét, amit még akkor el is olvastam és nagy kedvencként raktam a polcomra. Azóta még két kötetét vettem kézbe és töretlenül vallom, hogy a kedvenc ifjúsági íróim egyike. Nem csak humorban gazdagok a történetei, hanem olyan elemekkel dolgozik, melyek kiemelik a magyar nyelv szépségét és számos kreatív elemmel szórakoztatja...

bővebben

Suzanne Collins – Énekesmadarak és kígyók balladája

    Nem gondoltam az első három rész után, hogy ez egy nehéz olvasmány lesz. Azt hittem ez egy ömlengős kis sztori lesz arról, hogy Snow elnök igazából egy csodálatos, szent ember, akit csalódás ért és ezért lett Panem legnagyobb szemétládája, de nem. Sőt, éppen ellenkezőleg. Coriolanus Snow a kezdetektől egy becsvágyó, beképzelt, végtelenül önző karakter. Éppen ettől vált hitelessé számomra. Pontosan olyan, mint amilyennek egy ilyen embernek lennie kell. Nincsenek ráerőszakolva olyan tulajdonságok, amik miatt majd imádni fogja az olvasó, egyszerűen olyan személyisége van, amilyen személyiség alkalmas egy ilyen undorító pozíció betöltésére. Megkockáztatom, hogy ha az egész...

bővebben

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és az Úrikornisok

    Nem is olyan régen hoztam ennek a könyvnek az első részéről az értékelésemet, melyet kisebb morgolódástól eltekintve szerettem és jól szórakoztam rajta. Mivel megjelent a második része a sorozatnak, kapva kaptam az alkalmon és beszereztem. Először vizsgáljuk meg a külső borítót, ahogy már megszoktátok tőlem. A külső képen két olyan teremtmény látható, akikről elmondható, hogy cseppet sincsenek jóban, mégis úgy feszítenek a képen, mintha minden rendben lenne. Először furcsállottam, de aztán a kötet végére megértettem a célzást. És ha már a külcsínről írok, az illusztrációk még mindig a szívem csücskei, nagyon bájosak és imádom nézegetni őket. Ami a belső tartalmat illeti nagy...

bővebben

Hel Enai Dawn – Sunderon – Az ördög vére

  A könyvet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni. Úgy gondolom, hogy kis hazánk is számos fantasztikus alkotót tudhat magáénak és bár sokan úgy tartják, hogy egy külföldi írótól biztosabb a sikeres kötet lehetősége, azt kell, hogy írjam tévedés. Egyáltalán nem biztos, hogy kintről számunkra megfelelő, vagy jó történetet olvashatunk, teljesen mindegy, hogy mit mutatnak a kinti számok. Mindenki egyéni ízlésű, de hiszem, hogy több hazai alkotó írását olvasnánk, nekünk is lehetnének egy Sarah J. Maas vagy akár egy Stephen Kinghez hasonló íróink, akik mernének egyre többet és jobbat írni számunkra. Ennek legnagyobb bizonyítékát most értékelem. Ez a történet egy magyar...

bővebben

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és a barbárbál

    Nem először fordul elő, hogy valamilyen formában vámpírokról szóló történettel találkozom. Ezek a teremtmények Stephenie Meyer: Twilight sorozata óta finoman szólva is átalakultak a legnagyobb bánatomra. Mióta csillognak, „vegetáriánusok” és sorolhatnám, azóta boldog-boldogtalan szeretne egy ilyen „lovagot” magának, vagy válna önmaga is az éjszaka lényévé. Úgy gondolom újat teremteni nem szégyen, sőt kimondottan szeretem, de mikor egy „létező” lényt varázslunk cukivá, attól szabályosan rosszul vagyok. Számomra az igazi vámpírok még mindig félelmetesek, erőszakosak és igen ettől is rajongok értük olyan nagyon. A mostani kötetünk is ezen érdekes lényekről szól, bár itt az...

bővebben

Fekete András – Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit

„Az ember mindent le tud küzdeni (…)”   Be kell, hogy valljam az első, ami megfogott ebben a könyvben, az a borító volt. Imádom az egyedi rajzolású köteteket, és ahogy ránéztem rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom. A borító szerintem nagyon cuki, két kis legényke sétál egy sötét erdőben. Ha az olvasó jobban megnézi a képet, bizony sok kis rejtett alakot és tényezőt fedezhet fel. Hogy miért érdekes ez? Természetesen azért, mert szorosan kötődik a külső borítás a bel tartalomhoz és ennek igazán örülök. A könyv egy emberrablás köré épül, mégis sokkalta több annál, hiszen nem elég az önmagában is súlyos téma, számos más életigazságot is felfedeztem olvasásom folyamán. Három szálon futnak az...

bővebben