Azt hiszem, hogy vennem kell egy mély levegőt, majd kifújom, és újra ismétlem ezt, míg ismét képes vagyok normálisan gondolkodni. Tudom, hogy nem lenne szabad egy történetnek ilyen hatással lennie rám, de mikor van tapasztalat az életem és az olvasottak között, még akkor is, ha nem ebben a formában, akkor képtelen vagyok elvonatkoztatni és csak remélem, hogy lenyugszom. Mit írhatnék, amivel nem árulok el túl sokat erről a könyvről, de mégis visszaadja mindazt, amit képvisel? Talán kezdeném avval, hogy már a fülszöveg nagyon érdekesre sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, hogy egy fiatal lélek, ki írásra adja a fejét, vajon mit képes kihozni elsőre, egy rendkívül nehéz témából....

bővebben