KÖNYVELVONÓ

Takács Viktória – Szüreti mese

    Alapvetően elsődlegesen a kortárs meseírókat azért kedvelem, mert képesek letűnt korokból is merítkezni írás előtt, és olyan eseményekből, régmúlt szokásokból is történetet kerekíteni, amelyeket mi már többnyire csak a könyvekből és jóesetben a nagyszüleinktől ismerhetünk meg. Ebben az esetben is egy ilyen mesekönyvről lesz szó, amelyet nagy élvezettel vettem kézbe. Takács Viktória nevét jól ismerem, hiszen már két kötetét is olvastam az utóbbi években. Az első ilyen a Busó mese, a második pedig a Betlehemi mese volt. Míg az előbbit nagyon szerettem, addig az utóbbival volt némi problémám, de mindkettő kötet – ahogyan a mostani is – a Scolar Kiadó, Hagyományaink sorozatának...

bővebben

Paulik Móni – Szabad a nem

      Úgy látom, hogy az idei meseszériában egyre több olyan kötet lát napvilágot, amely valamilyen formában nevelőszándékot közvetít a kisebbek felé. A könyvek többnyire olyan üzeneteket hordoznak, amely könnyen érthető, játszva és szórakozva pille szárnyon ragadja meg a kisebbek figyelmét. A mostani mese is hasonló értékeket képvisel. Paulik Móni immáron harmadik kötetét veheti kézbe az olvasó. A szerzőre jellemző a könnyen érthető szöveggel megfogalmazott mesék, amelyek pillanatok alatt megragadják korosztálytól függetlenül a figyelmet és játszva megtanítják az aktuális tematikát. Most sem lett ez másképpen, hiszen ebben a történetben megtanulhatják a gyermekek, hogy a...

bővebben

Somogyi Eszter – Ébresztőmesék

  ”Hű, de jó a szamóca, piros, mint a galóca. De nem mérges, hanem édes. Gyorsan megeszek párat Az ébresztés még várhat.”         Évek óta gyűjtöm azokat a mesekönyveket, amelyek valamely komolyabb tematikában érzékenyítő hatással íródtak. Többnyire a tanulási nehézséggel küzdő tanítványaim miatt kezdtem el, de később saját szenvedélyemmé vált. A mostani mesegyűjtemény is egy ilyen darab, amely jelen esetben némiképpen az alvást veszi górcső alá, ezen belül pedig a reggeli ébresztéshez ad játékos formában segítséget. Ráadásul a mesék sokkalta többről szólnak, mint csupán pár kitalált szituáció, hiszen a kedvesség és szeretet nyelvén szólítja meg a szülőket és gyermekeket egyaránt....

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Babaróka kövecskéi

  „A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét.”         Azt hiszem, hogy már nem érdemes meglepődnöm azon a tényen, miszerint a mai gyermekeknek szóló mesék alkalmazkodnak az aktuális eseményekhez, legyen szó egy világjárványból adódó pandémiáról, munkanélküliségről, vagy ha kistestvér születik a családban. Természetesen fontos témakörökről van szó, amelyeket a meséken keresztül könnyebben megérthetnek a kisebbek, mégis meglepő hatással volt rám először. Kiss Judit Ágnes egy igazán sokrétű szerző, hiszen számos mesét álmodott meg a kisebbeknek, sőt az ifjúságnak és a felnőtteknek is egyaránt. Könyvei többnyire fontos tematikákat dolgoznak fel, amelyek a megszólított korosztálynak...

bővebben

Adam Kline – Szökés Cilinderből

    Nem is olyan régen egy kedves barátom lepett meg ezzel a kötettel, amely már címében is megmutatta egyediségét. Ez a történet már csak azért is eltér az átlag ifjúsági regényektől, mert nem az embert helyezi középpontjába, hanem bizony itt az állatok kapták a legfontosabb szerepet. De mitől lesz egy regény különleges? Talán attól, hogy olyan világban játszódik, ahova elvágyunk, vagy éppen ellenkezőleg, sőt meg merem kockáztatni, hogy szürreális érzést kelt a maga nemében. Persze ebben az esetben a fantázia legkülönlegesebb bugyrába csöppenünk két bátor szerencse nyuszi és egy csapat ádáz macsek miatt. Aztán fontos a cselekmény is, hiszen nem szeretünk unatkozni. Hogy itt mi...

bővebben

Josza Buszon – 120 haiku

  „Tó és a folyó egymásba feledkeztek zápor idején”         Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja,...

bővebben

Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák

  „Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.”           Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....

bővebben

Holden Rose – A lapátos fickó

  „El se tudod képzelni, hogy milyen egy rendes ígéret, és milyen mélyen sértő, ha nem tartják be.”           Emlékszem gyermekként, hogy milyen sokáig féltem a sötétben. Sokszor felkeltettem a nagyszüleimet, hogy jöjjenek velem ki az illemhelyre, mert bár a szobából csak pár lépésre volt a fürdőszoba, mégis nehezemre esett kimenni egyedül. Mindig attól féltem, hogy a sarokban egy sötét árnyék lapul és csak arra vár, hogy én kimenjek. Ez az érzés egészen addig meg is maradt, míg pár évre rá egy nagy akváriumot kaptunk, amelynek esti kék derengése az egész szobát be nem világította. Ezek után a félelmem is elpárolgott, amely felnőttként már egyáltalán nincs jelen. Most már szeretek a...

bővebben

Tarja Kauppinen – A rendszer ellensége

  „A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.”           Néha úgy érzem, hogy hiába rajongok egy-egy szerzőért, valamiért rendre kifogom azt az időszakot, amikor nem passzolunk az adott kötettel, pedig a történet érdekes és alapvetően kedvemre is való lenne, mégsem sikerül az első találkozás. Ezért aztán, néhány hét elteltével ismételten kézbe veszem az adott művet, abban a reményben, hogy most már közös úton fogunk járni és többnyire jó a megérzésem. Így jártam a mostani regénnyel is, amelyet már hosszú hónapok óta alig vártam, hogy olvashassam, és amikor erre előolvasóként lehetőséget kaptam, majd kibújtam a bőrömből örömömben, de aztán a fent leírtakkal találkoztam és...

bővebben

Dér Adrienn – Egy jeti lakik a pincénkben

  „Drágám, ezentúl te sem kapsz párnát a fejed alá, még van hajad bőven.”           Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz? Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim...

bővebben