Az idei évem egyik alap pillére, hogy megleljen azt a könyvet, mely bár erotikus, mégis eléri nálam, hogy imádjam, akarjam olvasni és feltüzelje a lelkemet. Számos írót ismertem meg ebben a témában, de többnyire kiábrándulva csuktam be az utolsó lapokat és csak pislogtam, hogyan is lehet szeretni egy ilyen alantas, emberi ösztönökön élvhajhászkodó műveket. Mielőtt bárki kiakadna, semmi bajom a testi örömökkel, sőt nyitott lélek vagyok. Szívesen teszem, beszélek vagy olvasok róla, de az igénytelenséget nem bírom. És a legnagyobb kedvencem, mikor megszólnak, hogy az erotikát (film, könyv) mennyire kedvelem nő létemre, de az már rendben van, hogy az igénytelen pornóról szóló...
Dér Adrienn – A kaszabmanó
Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra egy könyv borítója sok esetben meghatározza, hogy megvegyem-e az adott kötetet, vagy sem. A mostani vásárlásom bár biztos alapokon állt, a külső kép megállásra késztetett. Az legtöbb esetben a színek és formák őrületében élek, imádok mindent, ami különleges, morbid és szokatlan. Most lehet furcsán fog hatni, de ez a nézetem ennek a könyvnek a borítóján teljesen visszatükröződik. Nézzetek rá, hát nem szép? Középen a felirat a sima textúrával kiemelkedik, míg az oldalán elhelyezkedő cirádás mesefigurák szépen kiemelik. Minden elismerésem a tervezőnek, más munkáját is szívesen megtekinteném. És ha már erről írok, hadd említsem meg a...
Vadadi Adrienn – Miénk a színpad!
Már egy éve is van annak, hogy elmerültem az ifjúsági irodalom mélységeiben, és jobbnál jobb történetekkel ismerkedhetek meg. Olyan érzés ez egy felnőtt léleknek, mint mikor újra éli gyermekkora egy - egy tovatűnő pillanatát. Biztosan ismeritek ezt az érzést, mikor az olvasott karakter, vagy esemény deja vu érzéssel párosul! Most is ezen érzés fogott el, mely kitartott a kötet végéig. Bár még mindig nem tudom hova tenni, de az biztos, okkal történt mindez. Ugyan dráma tagozatos nem voltam, de az irodalom igen csak közel állt hozzám, nincs is ezen min meglepődni, elvégre, ezáltal szerettem bele az olvasás varázsába is. Tehát eme történet alapja egy művészeti iskola, dráma...
Palásthy Ágnes – A tekergő bőregér
Gondolom nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy felnőtt fejjel is imádom a meséket, de oly kevés idő jut csemegézni, hisz számos nagyon érdekes, akár izgalmas mese jelenik meg évről évre. Bár jómagam azon szerencsések közé tartozom, akik szinte minden szabad percüket olvasással töltik és így sokkalta több lehetőségem van válogatni a jobbnál jobb gyermekirodalom között. Egy ilyen portyázásom során akadtam rá, Palásthy Ágnes: A tekergő bőregér mesekönyvére is. Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy biztosított számomra egy példányt, és elmerülhettem ebben a csodás világban. A tekergő bőregér, mint azt a címe is megmutatja, erdei állatok vidám, de nem probléma mentes...
Wéber Anikó – Visszhangország
"És amiről nem tudunk, az olyan, mintha nem is létezne. Amit elfelejtettünk, azt nem is látjuk többé…" Wéber Anikó nevével nem először találkozok, hisz már volt szerencsém olvasni tőle. Sajnos azon történetek nem hozzám szóltak, nem én voltam a célközönsége. Eme könyvét egy fontos lista miatt vettem meg. Az első pár oldal nem győzött meg, azt hittem egy újabb csalódással gazdagodom. Tévedtem, még pedig nem sokszor jelentem ezt a szót ki ilyen büszkén. Jó érzéssel tölt el, hogy végre kellemeset csalódtam. Ez a mese gyönyörű. Valós problémákat csomagol a képzeletvilág adta díszpapírjába, és a legszebb masnival díszíti, ami jelen esetben a könyvben található illusztrációkat...
