KÖNYVELVONÓ

Váczi István – Kapitány voltam

  „Ezzel kapcsolatban én magam azt szoktam mondani, hogy én nem kutyát tartok, hanem kutyával élek. Aki ezt még nem élte meg, annak szívből kívánom, legyen része benne. Aki pedig ezt már megtapasztalta, az tudja, hogy a kutya családtag.”     Azt hiszem ritkán látni nálam, hogy egy könyvet majd egy hónapig olvasok. De ebben az esetben kénytelen voltam, mivel minden nap két történetet tudtam befogadni és szépen beosztottam az olvasásokat. Elsődlegesen azért tettem, hogy helyén tudjam kezelni a leírtakat, - igen, kicsit előítéletekkel vettem kézbe-, viszont nagyon kellemesen csalódtam. De erről majd később.   A mostani kötet még az én széles körű olvasottságomhoz mérten is egy...

bővebben

Fekete András – Tüsi és Lobonc megmenti Bam Bandit

„Az ember mindent le tud küzdeni (…)”   Be kell, hogy valljam az első, ami megfogott ebben a könyvben, az a borító volt. Imádom az egyedi rajzolású köteteket, és ahogy ránéztem rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom. A borító szerintem nagyon cuki, két kis legényke sétál egy sötét erdőben. Ha az olvasó jobban megnézi a képet, bizony sok kis rejtett alakot és tényezőt fedezhet fel. Hogy miért érdekes ez? Természetesen azért, mert szorosan kötődik a külső borítás a bel tartalomhoz és ennek igazán örülök. A könyv egy emberrablás köré épül, mégis sokkalta több annál, hiszen nem elég az önmagában is súlyos téma, számos más életigazságot is felfedeztem olvasásom folyamán. Három szálon futnak az...

bővebben

Várfalvy Emőke – Négy kerék autóklinika

  Várfalvy Emőke: Négy kerék autóklinika című mesekönyve már a borító alapján is megtetszett, hiszen egy komikus jelenetet ábrázol, ahol négy szerelő parádézik egy kis piros autóban. A négy legény nem más, mint a címet is viselő Négy kerék autóklinika szerelői: Horváth Zoli, Lengyel Zoli és Cseh Gabi, de mint megtudtam senki nem hívja őket így, csupán Zolik néven ismertek. És nem feledkezhetek meg Misáról sem, hiszen övé a szerelőműhely. Sok visszatérő „vendég” fordul meg a műhelyben, mindenki szívén viseli kis kedvence sorsát. A kötet öt történetet mesél el. Az első, mely az Öreg autó nem vén autó címet viseli, egy kedves öregúrról szól, aki nagy becsben tartja a „bogárkáját”. Nagyon...

bővebben

Terry Deary – Peter Hepplewhite – Elképesztő egyiptomiak

    Minden évben, az év vége az egyik legjobban várt események időszaka. Elvégre nem csak közeledünk az év zárásához, de a szeretteinkkel való közös karácsonyozás is megszínesíti ezt az időszakot.  Mégis egy harmadik nagyon várt időszak esemény is, hisz ilyenkor az olvasni szerető lélek dúskálhat az frissen megjelenő újdonságokban. Mivel én egy ilyen lelkecske vagyok, szinte vadászok a kötetekre, és éles szemmel, jó vadász szimattal lelem fel a kincseket. Az ösztönöm most sem csalt, hiszem egy ilyen portyázásom folyamán leltem rá a Könyvmolyképző gondozásában megszületett könyvre is. De mit is takar ez az alig 136 oldalas kis szösszenet? Erre a kérdésre már a kicsit incselkedő...

bővebben

M. Kácsor Zoltán – A boszorkány seprűje

  "Képzelj el egy tepsi szenet, olajjal lefecskendezed. Dobjál rá egy égő gyufát, kész a tűzgolyóvacsorád!"     Mostanában valahogy vonzom az olyan történeteket, melyek valamilyen formában a lelkemhez szólnak, mégis vegyes érzést hagynak bennem. Ez a mesekönyv is ebbe a kategóriába sorolható, ugyanis a kötetben kilenc mese található. Rendkívül élvezetes történetekkel találtam magam szembe, ráadásul egymásra épülnek. Míg az egyik szól egy lovagról és ruházatáról, addig a benne megismert sárkány ihlette meg a rá következő történetet. Egyedisége e téren nagyon megfogó volt a számomra. A másik, ami szintén pozitív töltettel párosult, az a páratlan humor, mely a legváratlanabb...

bővebben

Kim – Jobb lesz

    Azt hiszem, hogy vennem kell egy mély levegőt, majd kifújom, és újra ismétlem ezt, míg ismét képes vagyok normálisan gondolkodni. Tudom, hogy nem lenne szabad egy történetnek ilyen hatással lennie rám, de mikor van tapasztalat az életem és az olvasottak között, még akkor is, ha nem ebben a formában, akkor képtelen vagyok elvonatkoztatni és csak remélem, hogy lenyugszom. Mit írhatnék, amivel nem árulok el túl sokat erről a könyvről, de mégis visszaadja mindazt, amit képvisel? Talán kezdeném avval, hogy már a fülszöveg nagyon érdekesre sikeredett, nagyon kíváncsi voltam, hogy egy fiatal lélek, ki írásra adja a fejét, vajon mit képes kihozni elsőre, egy rendkívül nehéz témából....

bővebben

Palásthy Ágnes – Mi lesz veled, cica?

    Azt hiszem, most már merem vállalni a függőségemet. Ez nem csak a könyvek és az olvasás szeretete, sokkalta több annál. Egy életszemlélet, hogy minden nap vegyek kézbe könyvet, hála égnek az ízlésem nagyon széles tematika szerint és olyan csodálatos, hogy ennyi minőségi szerzőt fedezhetek fel. Két éve kezdtem kicsiny hazánk alkotóival foglalkozni, és egy éve olvasok ifjúsági -  és gyermekirodalmat. Most már elmondhatom, hogy több száz könyvet tudhatok ezen területeken is a hátam mögött, de nagyon kevés az az író, kinek bármely munkáját veszem kézbe, elégedetten csukom be az adott kötetet. Az egyik kedvencem viszont tavalyi felfedezésem. Palásthy Ágnes műfordító és író eddig...

bővebben

Dániel András – A kuflik és a pofavágóverseny

    Már megint jól megcsináltam! Ugyanis ez a kötet, egy sorozat tizenkettedik része. A szerencsém csak annyi, hogy nem kötődik össze. Külön is olvashatóak. Ezt a kötetet egy fontos lista alapján választottam olvasásra. Mint látható, egy nagyon egyedi figurákról szólnak a történetek. A borító érdekes, talán kicsit morbid hatást kelt. A könyv illusztrációi is illeszkednek a történethez, és a maguk módján nagyon tetszetősek. A kuflik egy kis "család" formájában élnek a földbe ásott mélyedésekben. Formájukat és nemüket tekintve látványosan eltérnek, de néhol számomra azonosíthatatlanok. A két történet eltér egymástól, viszont a címadó mese a második a sorrendben. Számomra az első...

bővebben

Nyikos János – Porcica utca

    Nagyon izgalmas, hogy egy ismeretlen hazai szerző gondol egyet és az általa oly féltett verseit egy csokorba szedve, egy gyermekeknek és kortalan felnőtteknek kiadásra szánja. Nyikos János neve számomra eddig a homály fedte, bár ez a mondat így túlzás tőlem, hisz most sem tudom, hogy kit rejt a név, csak egy darabkát ismerhettem meg a lelkéből. A Porcica utca utazókönyvként került kezeimbe, melyet itt is köszönök. A rendkívül színes kötet borítója egy kollázstechnikával készített képet mutat, mely számomra a népmesei elemeket véltem felfedezni. Az egész kötet illusztrációja így készült, mindenhol fedi az adott költemény tartalmát, és őszinte leszek, művész lelkem gyönyörködve...

bővebben