KÖNYVELVONÓ

Philip Reeve – Sen és a száguldó szán

  „Minden elmúlik végül, amikor eljár fölötte az idő, de a történetek soha. Azokat mindig tovább mesélik, és mindig születnek újabbak is.”   Azt hiszem végre sikerült újra egybe forrasztani a szívemet, mert bizony pár nappal ezelőtt, amikor befejeztem ennek a kötetnek az olvasását, elolvadtam, olyan aranyos történetet kaptam. Mert igen, én hivatalosan macska bolond vagyok, de ugyanakkor a kutyákat is imádom. Családomban mindig is voltak, és vannak most is kis kedvencek és bizony mikor egy ilyen könyvet vehettek kézbe nagyon izgatott leszek. De először is szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Nektek köszönhetően ismételten felhőtlen...

bővebben

Tarja Kauppinen – A nép igazsága

  „Ami népszerű, tetszetős és közkedvelt, korántsem biztos, hogy egyúttal üdvös is.”   Oh, te jó ég! Ezzel a gondolattal hagytam abba a mostani könyv olvasását és bizony ezt az értékelést már tízszer átírtam. Elsődlegesen azért, mert mindig eszembe jutott még egy – egy információ „morzsa”, amit úgy éreztem hozzá kellett, hogy írjak ehhez az értékelésemhez. De először is szeretném megköszönni a könyvet, mely utazókönyvként került hozzám. Hálás vagyok azért, hogy olvashattam és sok értékes gondolattal gyarapodhattam. Köszönöm! Tarja Kauppinen írónőt a moly. hu oldalról „ismerem”. Lassan három éve is megvan, hogy aktívan olvasom könyves véleményezéseit, követem lelkesen sport...

bővebben

Király Anikó – Semmi pánik!

  „Hát, ha az emberek mindig a szüleik házasságát néznék, valószínűleg jóval több pap és apáca létezne. Szerintem a házasságnál szép az elképzelés, de sokszor rossz a kivitelezés.”   Ezt a könyvet egy számomra fontos lista miatt vettem kézbe, amiért már számtalanszor adtam hálát, mert általa sok új és fantasztikus hazai alkotóval ismerkedhettem meg. A mostani kötet írója nem ismeretlen a számomra, hiszen még tavaly olvastam tőle a Csak barátok? című regényét, mely akkor a szívembe lopta magát és most meg is erősítette a helyét. Király Anikó: Semmi pánik! című regénye egy két lábon járó tragédia és elevenség! Az előbbi azért, mert a karakterek nem túl szerencsések – legalábbis...

bővebben

Ecsédi Orsolya – Meleg a helyzet!

  "Csak azt lehet bűnbe vinni, aki önként megy, ezt sose felejtsd el.”   Nem tudom, hogy vagytok vele, de számomra vannak olyan írók, akik írhatnak bármit –és ezt értsd, szó szerint- elolvasom és tudom, hogy imádni fogom. A mostani kötet alkotója is ilyen a számomra. Ecsédi Orsolya nevét még 2019-ben ismertem meg, mikor megvettem Cirrus a tűzfalon című regényét, amit még akkor el is olvastam és nagy kedvencként raktam a polcomra. Azóta még két kötetét vettem kézbe és töretlenül vallom, hogy a kedvenc ifjúsági íróim egyike. Nem csak humorban gazdagok a történetei, hanem olyan elemekkel dolgozik, melyek kiemelik a magyar nyelv szépségét és számos kreatív elemmel szórakoztatja...

bővebben

Balássy Fanni – Hol is kezdjem

  „Azt akarom, hogy a lehető legjobb verziója legyél önmagadnak.” Greta Gerwig     Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem, amikor egy új íróval ismerkedhetem meg. Minden alkotónak van egy bizonyos varázsa, ami vagy hat az adott olvasóra vagy nem, de az biztos, hogy két lélek találkozásánál nincs nagyobb mágia.   Balássy Fanni: Hol is kezdjem kötetét egy számomra fontos lista miatt vettem meg és első ránézésre tudományos könyvnek tűnt, de szerencsére nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. A borító számomra nagyon megkapó, mert tulajdonképpen minden rajta van, ami ebben a regényben egyedi és szórakoztató. A színválasztás is fantasztikus, hiszen a sárga nemcsak...

bővebben

Kertész Erzsi – Gáz van!

      Úgy látszik, hogy idén többször is belenyúlok egy-egy sorozat közepébe. A mostani mese is egy negyedik kötet, viszont nagy örömömre önmagában is élvezhető. A Göröngyös úti Iskola ugyanolyan, mint bármelyik másik közintézmény, kivéve egy bizonyos osztályt, melynek tagjai mind – mind külön kis egyéniségek. Ez a sorozat minden egyes kötete más és más tanulóról szól, de mégis egy összefüggő egységet képez. A mostani kötet főszereplője Robi, akiben túlteng a tettvágy, sokszor keveredik bajba és finoman szólva sem az a kedves kisfiú típus. Első körben úgy tűnt, hogy egy igazi kis bajkeverővel van dolgom, de mint később kiderült, nagyon is komoly oka van annak, hogy ennyire...

bővebben

Adam Kay – Mert szülni karácsonykor kell

  „Miféle orvos az, aki gyáva a feladata ellátáshoz?”   Hogy őszinte legyek, már nem is tudom milyen régóta figyelem Adam Kay munkásságát, de valahogy mindig úgy éreztem, még ráér a könyveinek olvasása. Elsőre hazánkban az Ez fájni fog alkotása jelent meg, melyet még frissen be is szereztem, de mint fentebb említettem még nem került a kezeimbe. A mostani kötetét viszont utazókönyvként „kaptam”, amit itt is szeretnék megköszönni. A borító egy kissé viccesen fedi le a szakma árnyoldalát, mert, ahogy látható egy fehér kesztyűs kéz csipesszel fog közre egy karácsonyfadíszt. Az üzenet egyértelmű, miszerint az egészségügyben dolgozóknak a karácsony is munkanap, tehát valakinek mindig...

bővebben

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és az Úrikornisok

    Nem is olyan régen hoztam ennek a könyvnek az első részéről az értékelésemet, melyet kisebb morgolódástól eltekintve szerettem és jól szórakoztam rajta. Mivel megjelent a második része a sorozatnak, kapva kaptam az alkalmon és beszereztem. Először vizsgáljuk meg a külső borítót, ahogy már megszoktátok tőlem. A külső képen két olyan teremtmény látható, akikről elmondható, hogy cseppet sincsenek jóban, mégis úgy feszítenek a képen, mintha minden rendben lenne. Először furcsállottam, de aztán a kötet végére megértettem a célzást. És ha már a külcsínről írok, az illusztrációk még mindig a szívem csücskei, nagyon bájosak és imádom nézegetni őket. Ami a belső tartalmat illeti nagy...

bővebben

Pacskovszky Zsolt – Dodó

  „(…) nem méreg szüli a szeretetet.”   Nem tudok elég hálás lenni, hogy részt veszek a Merítés gyermekzsűrijében, mert így folyamatosan képben vagyok a friss gyermekirodalom és mesék megjelenésével. Pacskovszky Zsolt – Dodó című kötete is így került a figyelmembe és rögtön be is szereztem egy példányt, hogy olvashassam. A külső borító kép teljesen lefedi a belső tartalmat, hiszen a karakterek egy része és bizonyos esemény illusztrálása látható rajta. Bár az őslények közül nem éppen kedvelt állatom a Dodó, ettől még úgy gondoltam egy remek történetet olvashatok róla. Visszatérve még egy mondat erejéig a rajzokhoz, azt kell, hogy írjam, nagyon tetszenek, végig olyan érzésem volt, hogy...

bővebben

Laura Ellen Anderson – Vámpyr Vilma és a barbárbál

    Nem először fordul elő, hogy valamilyen formában vámpírokról szóló történettel találkozom. Ezek a teremtmények Stephenie Meyer: Twilight sorozata óta finoman szólva is átalakultak a legnagyobb bánatomra. Mióta csillognak, „vegetáriánusok” és sorolhatnám, azóta boldog-boldogtalan szeretne egy ilyen „lovagot” magának, vagy válna önmaga is az éjszaka lényévé. Úgy gondolom újat teremteni nem szégyen, sőt kimondottan szeretem, de mikor egy „létező” lényt varázslunk cukivá, attól szabályosan rosszul vagyok. Számomra az igazi vámpírok még mindig félelmetesek, erőszakosak és igen ettől is rajongok értük olyan nagyon. A mostani kötetünk is ezen érdekes lényekről szól, bár itt az...

bővebben