„A világ úgy működik, ahogy működtetjük. Nem egy kőomlás, ami maga alá temet, hanem egy út, amit te is, én is építünk.” Előre is elnézést kérek a következő, kissé túlfűtött, rajongói hisztimtől, de képtelen vagyok magamban tartani. Javaslom, akit zavar egy bekezdéssel haladjon tovább! Köszönöm! OMG! Cseppet-sokkos állapotban vagyok, ráadásul ismételten függővéget kaptam. Mégis, hogy lehet így befejezni egy történetet? Arról már nem is beszélve, hogy közel húsz alkalommal olvastam az első két részét a Vágymágusok sorozatnak, és kisebb olvasási válságon estem át minden ilyen élmény után. Most mégis mit olvassak, ami felemel és nem hagy ebben a kétségbeesésekkel teli...
Győri László – A kis ebihal
„Csak az ember változik, lesz jóvá, gonosszá, lesz csecsemőből bankár, munkanélküli, hajléktalan.” Kicsit úgy érzem, hogy eltévelyegtem, ami eme kötetet illeti, ugyanis meg voltam győződve róla, hogy valami mesét fogok olvasni. Igen, talán naivságomat azzal is magyarázhatom, hogy a borító megtévesztett, de talán nem lennék teljesen őszinte, ugyanis vágytam valószínű mélyen ott belül erre a formációra. Miután megállapítottam tévedésemet, már felengedett bennem egy bizonyos feszültség, és elmerülhettem egy igen csak szokatlan vallomásban. Győri László szerző munkássága már ismerős volt a számomra, elvégre még 2020-ban volt szerencsém kézbe venni Éjszakai híd című...
Egressy Zoltán – A virágot jelentő deszkák
„Ahhoz, hogy az ember tudjon valamit, kellő mennyiségű energiát kell befektetni.” Még mindig nagyon kacagok, pedig már tegnap befejeztem a könyvet. Ugyanis vannak azok a bizonyos történetek, amelyek még olvasásom után is velem maradnak, igaz mindig más okból. Jelen esetben egy nagyon vegyes olvasási élményen vagyok túl, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném elmesélni nektek, hogy miképpen is állok a gördeszkázáshoz. Hogy mi köze ennek a kötethez? Oh, nagyon is sok, ugyanis az alapsztoriban ennek a tevékenységnek van a főszerepe. Nos, hogy rövid legyek –tőlem szokatlan módon- a gördeszka sosem volt a szívem csücske, pedig még csak ki sem próbáltam....
Dér Adrienn – Egy jeti lakik a pincénkben
„Drágám, ezentúl te sem kapsz párnát a fejed alá, még van hajad bőven.” Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz? Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim...
Kertész Erzsi – Mindig másnap
„-Muszáj, hogy mindannyian rugalmasak legyünk. Rugalmasak és lazák!” Te jó ég! Azt hiszem ezt a felkiáltást vagy háromszor elismételtem, mire sikerült felfognom, hogy mit is olvastam valójában. Mert bizony jelen pillanatban még én is úgy érzem, hogy megkattantam, pedig csak ezt a csepp könyvet vettem a kezembe. Természetesen ezek után sejthetitek, hogy nem szokványos ifjúsági regényről írok éppen, sőt, talán be sem tudom igazán határolni, de az biztos, hogy elképesztő kalandokban volt részem. De ezen már nincs is mit csodálkozni, hiszen a Pagony Kiadó Zseblámpás könyvek sorozatának egyik tagját vehettem kézbe. Ezek a könyvek igazi csemegék, elvégre humorban és kalandokban...
Matt Haig – Az egér, akit Mikának hívnak
„A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.” Gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen fanatikusnak mondható olvasó, aki bizonyos szerzőkért olyan szinten rajong, hogy bármely új könyvét képes megvenni, szinte a megjelenést követően. Nos, én vállalom, hogy nagyon szeretem a szerző munkásságát, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a mostani könyvét rohantam beszerezni. Hogy mi ebben az egyedi? Nos, az esetemet tekintve, extra egér félelemben szenvedek, olyan szinten, hogy ha tehetem még a könyvek illusztrációit is letakarom, mert zavar. Most mégis erőt vettem magamon és bevállaltam, hogy igen, képes vagyok rá, és kell a polcomra...
Fodor Gergő – A Tragédia Gyermekei
Valószínűleg nem fogok meglepetést okozni senkinek sem azzal a ténnyel, hogy fennen hangoztatom a vallási töltetű regényekkel nagyon óvatosan bánok, de hozzá kell tennem, hogy jó okkal. Szatíra formájában persze olvastam már több kiváló regényt is, de bohózatokat ritkán veszek kézbe. A mostani regény első pár oldalától a hideg rázott, de mielőtt ebbe mélyebben is belemennék, szeretném megköszönni a Morningstar Publishing Kiadónak, hogy előolvashattam a könyvet! Fodor Gergő – A Tragédia Gyermekei című kötete 2022 májusi megjelenéseinek egyike lesz, amely egyben debütáló regényként is vonul be a magyar irodalom színes forgatagába. Ugyanis a fent említett kiadó...
Kemendy Júlia Csenge – Az Anyacsalogató Hadművelet
„-A kívánságot valójában az elhatározás váltja valóra, ami bennetek megszületik. (…) Akkor teljesül, ha elég kitartóak vagytok hozzá. Dolgoznotok kell azért, amit el akartok érni, semmi sem fog az öletekbe hullani.” Nem is olyan régen fejeztem be ennek a könyvnek az olvasását, de ahányszor csak eszembe jut egy-egy mozzanata, máris széles mosoly terül el arcomon és a lelkem ezer színben pompázik. Mert igenis felnőtt fejjel is képes vagyok meglátni a mesék mögött húzódó szándékot –legyen az jó, vagy éppen rossz- és pont ezért, nagyon tudom értékelni őket. Kemendy Júlia Csenge - Az Anyacsalogató Hadművelet című kötete 2021-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában....
Romhányi József – Doktor Bubó
„Ha a tudományra bízzuk magunkat, ütlegelés nélkül is pofonegyszerű megoldásokra jutunk.” Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen olyan felnőtt, aki, ha meghallja vagy látja valahol Romhányi József szerző nevét, akkor széles vigyorral az arcán jókedve támad. Velem sem történt ez másképpen, hiszen amikor tavaly a Móra Kiadó jóvoltából ismételten megjelent Doktor Bubó című könyve, alig vártam, hogy kézbe vehessem. Ezt külön köszönöm a kiadónak és azt is, hogy egy saját példánnyal rendelkezhetem. Köszönöm szépen! A fent említett úriembert (1921. március 8. - 1983. május 7.) úgy gondolom, hogy nem kell bemutatnom, de ha mégis akad olyan delikvens, akinek nincsen legalább egy jó emléke...
Dóka Péter – Az ellopott zsiráf
„- Nem szabad egy gyereket megütni.” Sokszor hangoztatom, hogy a mai ifjúságnak szóló regények mennyire színesek és érdekesek és hogy én mennyire tudtam volna értékelni anno, ha ilyen könyvek kerültek volna a kezeimbe. De most végre egy olyan kötettel találkoztam, amely első megjelenése a 90-s évek végére tehető, tehát ezzel bebizonyosodott, hogy fiataloknak szóló, remek alkotások már akkor is megjelentek, csak amilyen peches voltam, ritkán találtam rájuk. De, ahogy a mondás tartja: „jobb később, mint soha”, ezen az elven végre én is elolvashattam eme kalandos regényt és együtt izgulhattam a főszereplőkkel. Dóka Péter 1974-ben született Budapesten. Elsődlegesen...
