Kállay Kotász Zoltán – Pancser láma beszélyei

„Mesterhármas: elképzeltem, megéltem, nem bántam meg.” Ha „csak” egy jót akarok nevetni vagy éppen abszurditásra vágyom, akkor biztos, hogy kézbe kapok egy Kállay Kotász Zoltán kötetet és belemerülök. Így tettem a minap is, hiszen magával rántott a Hétköznap – pedig mondtam neki, hogy hagyjon végre békén – de ennek is beszélhetek. Visszatérve a mondandómra, jelen esetben egy verseskötetre esett a választásom, ezen is belül egy (ál)haiku kötetre. Tudom, hogy sokan nem kedvelitek a haikukat, pedig nagyon frappáns életigazságokra lelhetnétek általuk, csak nyitottabban kellene kitárni szívetek ablakát. A szerző lassan évről évre megörvendezteti olvasóit aktuális alkotásaival, amelyek –...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A tulipánfa túlzásai

„Fecskék cikkannak fejed felett – összeseprik gondolataid.” Verset olvasni mindig különleges élmény, legalábbis a számomra mindenképpen. Évek óta hódolok ennek a különleges műfajnak és nagyon lelkes rajongóként keresem azon könyveket és szerzőjüket, akik képesek elérni szívemhez, lelkemhez. Érdekes módon a kortárs költészet szabadsága sok embert zavar, különösen azok nem szívesen forgatnak ilyen típusú alkotásokat, akik nagyjaink (például Ady Endre vagy Petőfi Sándor) munkásságán nőttek fel. Ezek a szabad verselések kötetlenül pimaszkodhatnak olvasójukkal és talán pont ezért is gondolom úgy, hogy egy igazi vers szerető lélek immáron jó nyomozó és pszichológus is a maga nemében,...

bővebben

Simó Edmund – Lila lánggal ég a rét

„Hazám az, ahol otthonom fészek, szívem sárgarigódal.” Az idő a legdrágább kincsünk, amellyel egy ember rendelkezik élete folyamán. Nem kézzel fogható, de az elpazarlása mindig visszaüt, ahogy haladunk előre utunkon. A lélek mindig olyanná válik, ahogy az időnket forgatjuk, hiszen ki hazardírozik vele, carpe diem, tehát a mának él, és van, aki óvatosan csipeget, alig él. A középút nem adatik meg mindenkinek, ráadásul ahányan élünk eme Földön, annyi változatra lelhetünk éppen. Az irodalom örökéletű, és bizonyos szegmense, a költészet egy gyönyörű rét. Tele szebbnél szebb virágokkal, feketékkel és színesekkel. Lehet tarka, lehet matt vagy szivárványszínű, mindig az dönti el, hogy...

bővebben

„Az élet értelme a szeretet” – Interjú Tillmann Pentele szerzővel

Kép: Tóth Csilla Ilona Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Erre ez a pár sor az ékes bizonyíték: „Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.” Évek óta nagy rajongója vagyok a haiku költészet csodás világának, ahol pár sorban olyan pillanatképeket rögzítenek a szerzők, amelyeket mi, hétköznapi szemléletű emberek valószínűleg sosem vennénk észre. Sokszor rácsodálkoznak a természet adta szépségekre, az emberi érzelmek ezerszínű ragyogására vagy éppen...

bővebben

Tillmann Pentele – Eleven viadukt

„Egy árva könnycsepp A végtelenbe csöppent – Utána mennél.” Azt szokták mondani, hogy a Haiku a költészet ékszeresdoboza. Sok apró, fényes gyöngyszem, amely külön egy-egy pillanat emlékeitől csillog, de együttesen nagyobb fénnyel világít, mint a Hold ezüstösen visszacsillanó képe a víztükörben. Sokan úgy gondolják, hogy eme kis verssorok nem említhetőek egy lapon a „nagy” versekkel, hiszen pillekönnyű szavaikkal csak egy-egy picinyke élet mozaikot rögzítenek, amelyet az aktuális szerző meglát vagy érez. Pedig ezek a gyöngyszemek nagyon értékesek, mert a hétköznapi élet sokszor unalmas, szürke vásznát színekkel bolondítják meg. Ráadásul a fényben ezek a színes...

bővebben

Tillmann Pentele – Éhes sziromsugarak

„hajnali égenkét bőregér kóvályogvértől részegen”Hosszú évek óta keresem azokat a szerzőket - legyenek írók vagy költők -, akik egyéniségükkel alkotásaikon át képesek megérinteni a lelkem. Sok alkotót ismertem meg ez idő alatt és szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem egy barátságot kötöttem, mégis némiképpen egy bizonyos hiányérzet tört rendre felszínre bennem. Ennek talán az okát nem is lenne érdemes fejtegetnem, de mivel rosszul viselem a (probléma) csomókat, így végül arra a megállapításra jutottam, hogy bizony ezt is ki kell bogoznom minél előbb. Végül megtaláltam a megoldást, pedig véletlenül ismertem fel. Mai korunk komor eseményei okán, akaratlanul is keresem a humort,...

bővebben

Lana Del Rey – Violet a fűben hátrahajol

„Semmi nagy döntés tó legyek ma vagy tenger Ennyit kérdezek” A mai kortárs költészet igencsak szerteágazó forma, stílus és önkifejezés tekintetében. Számos költő nyúl a mondatok kavalkádjához, a szabad formaisághoz vagy éppen a képvershez, más néven kalligramhoz. Érdekes módon újabban, vagy éppen visszatérőként, ismét nagy divatját éli a dalszövegek költészetté való formálása is. Mint olvasható, igen sokrétűek és talán nem meglepő, hogy pont ezért igen nehezen értelmezhetőek vagy éppen befogadhatóak sok esetben a mai „kortárs” versek. Természetesen kell az olvasó tájékozottsága a költőt tekintve, illetve egy bizonyos lelki érettség is. Hogy ki mennyire érzi...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – Térzene

„Vén bükkfa, egyre Csak vastagítja törzsét – Ölelhetővé.” Minden évben van egy elhatározásom, hogy éppen aktuálisan mely területről próbálok minél több szerzőtől olvasni. Ez idén a versek és haikuk témakörére esett, ráadásul a moly.hu-n egy éves kihívás is segített ebben az elhatározásomban, miszerint minden héten legalább egy verseskötetet kell kézbe venni. Mint olvasható a feladat igencsak egyszerűnek tűnik, pedig koránt sem az. Az ember élete folyamatosan változik, így nehéz előre megjósolni, hogy vajon ténylegesen képesek leszünk-e elolvasni egy-egy könyvet akárcsak ebben a tematikában. Jelentem én eddig sikeresen vettem az akadályokat, pedig voltak...

bővebben

Kállay Kotász Zoltán – A messziről jött macska

„A jó gyógyító mindig belehal kicsit a gyógyításba.” Az utóbbi években azt vettem észre, hogy megváltozott a költészet bizonyos szinten, bár ez nem feltétlenül a mondanivalóság terén történt, mégis a nagy hangzatos szavak és mondatok ideje kissé megkopott, míg az új irányzat egy könnyedebb, némiképpen szórakoztatóbb olvashatóságot eredményezett. Bár azt mindenképpen hozzá kell, hogy fűzzem, a légies hangvétel ne tévesszen meg senkit, hiszen a legtöbb esetben a háttérben meghúzódó szándékot nagyon is komolynak vélem. A mostani szerzőnk eddig új arculatát mutatta meg számunkra, elvégre Kállay Kotász Zoltán költő számomra egyet jelent a hazai minőségi haiku költészetének egyik...

bővebben

Josza Buszon – 120 haiku

„Tó és a folyó egymásba feledkeztek zápor idején” Most már biztos vagyok abban, hogy a költészet eme ágazata is hatalmas kedvencemmé vált az évek alatt. Amikor ezeket az apró, de mégis annál nagyobb érzelmeket tükröző sorokat olvasom, mindig úgy érzem, hogy egy kincsre leltem általuk. Megbékélve az adott helyzetemmel, a világgal és önmagammal is egyaránt. Mert ezekben a sorokban benne van a költő lelkének egy pici lenyomata, az én lelkem éppen aktuális árnyalata és a költészet határtalansága, amelynek egyenlete egy visszafordíthatatlan változást idéz elő bennem. Minden haikuköltő egy varázsló is egyben, legyen az a régmúlt vagy a jelen nagy alakja,...

bővebben

« Régebbi bejegyzések