Vámos Miklós – Szív és Lélek

„Nincs szebb könyv a szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben.” Már oly sokszor említettem, hogy igazán jó mesét írni nem is olyan könnyű, mint azt a legtöbben hiszik. Sokszor hallom más alkotóktól, hogy a mesék világa határtalan, ezért bármit is ír az adott szerző, annak van helye a gyermekirodalmi szférában. Végül is van benne igazság abból a tekintetből, hogy még a legrosszabb történetre is akad olyan olvasó, akinek tetszik és ezzel nincs is semmi probléma, ám a meseírókat legalább olyan szinten kell tisztelni és elismerni, mint egy prózában...

bővebben

Vadadi Adrienn – Az Örökkön Örökké Fa

Valószínűleg nem tudjátok még, de megosztok veletek egy titkot. Ennek a könyvnek varázsereje van, mégpedig az, hogy bármilyen kemény szívet képes megrepeszteni és a szemek tengeréből cseppeket előhívni. Ezek az apró könnycseppek végül vidáman gyülekeznek a szemtenger szélén, még kicsit szédelegve a peremen, majd minden bátorságot összegyűjtve a mélybe hullanak, hogy megismerjék a végtelent. Ritkán fordul elő velem, hogy nem találom a megfelelő szavakat és még annál is szórványosabban alakul úgy, hogy egy utazókönyvet rögtön a magaménak akarok tudni és feltenni a polcomra, már pedig ebben az esetben ezt érzem. Vadadi Adrienn írónő nevét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, hiszen...

bővebben

Gaura Ágnes – Veszélyes versenyszellem

„– Az erdő a legnagyobb kincs ezen a világon […]. Tiszta levegőt ad. A fák lombjai gondoskodnak arról, hogy ne jusson messzire annak a tűznek a füstje, amit a gondtalan ember rak.” Nagyon szeretem a meséket és talán írnom sem kell, hogy kimondottan rajongok az olyan történetekért, amelyek valós történelmi személyekről vagy éppen eseményekről is szólnak. Gaura Ágnes mesekönyve ötvözi ezt a két – általam is kedvelt – elemet, mivel ezúttal Eger várában járhatunk, és bizony találkozhatunk történelmünk egyik nagy alakjával, Dobó Istvánnal is. Ám mielőtt részletesebben is írnék erről a különleges kötetről, szeretném itt is megköszönni az írónőnek, hogy olvashattam a könyvét. A...

bővebben

Kiss Lehel – Csak egy mosolyt, Komitász!

„Az örmények életük árán is mentették a könyvekbe zárt tudást, és védték az igazságot bárki ellenében.” Ha létezik véletlen, akkor én most átéltem. Az utóbbi pár hónapban rendre kerülnek elém olyan szépirodalmi alkotások, amelyek az örmény genocídiumi időszakáról mesélnek valamilyen formában. Bevallom őszintén, hogy nem sok tudásom van erről a vérkorszakról, pedig legalább olyan fontos olvasni, hallani, tudni és tisztelettel adózni az elhunytak felé, mint a nagyon is előtérben lévő Holokauszt esetében. Ám, más felnőtteknek szóló könyvekből tájékozódni és teljesen más gyermekeknek íródott meséből. Jelen esetben, pedig pont erről van szó, hiszen Kiss Lehel – Csak egy mosolyt,...

bővebben

Lukács Boglárka – A sajtfa

„– Az már egyszer igaz, hogy az olvasás nemesít […].” Nagyon szeretem a meséket és hiába vagyok immáron túlkoros gyermek lelkületű felnőtt, egyszerűen soha nem akarok kinőni ebből az érzésből. Különösen akkor nem, ha ennyire bájos történetekkel ismerkedhetek meg. Pedig ha valaki ismer, bizony most elcsodálkozik rajtam, hiszen az egereket nem szívlelem különösebben. Immáron második alkalommal találkoztam olyan mesehőssel, aki csodálatos személyiség jegyekkel rendelkezik és teljesen elfelejtette velem, hogy tulajdonképpen mit is gondolok állattani hovatartozásáról éppen. Ezt a könyvet utazókönyvként volt szerencsém elolvasni, amit itt is szeretnék megköszönni. Lukács Boglárka – A...

bővebben

Palásthy Ágnes – Csíkos, a nagy vadász

„A Marton család háza egy dombon állt a falu szélén, egy csendes utcában.” Mostanában egyre több olyan mese lát napvilágot, amely valamilyen fontos témakört kíván a kisebb olvasók figyelmébe ajánlani. Ezúttal a felelős állattartás került terítékre, bár a történet fókusza elsődlegesen egy vörös, kissé rakoncátlan kandúrra és az őt örökbefogadó családra esett. Palásthy Ágnes – Csíkos, a nagy vadász című mesekönyve 2025-ben a Ciceró Kiadónál jelent meg. Ahogy a címből már sejteni lehet, egy kissé aktív, mindig a legnagyobb kalamajkát okozó szőrgombócról olvashatunk, aki nem más, mint Csíkos. Katica és szülei szerető családként gondoskodnak és védelmezik ezt a mindenre elszánt, kíváncsi...

bővebben

Mikó Csaba – A Gellért-hegy boszorkánya

„[…] nem az a fontos, igaz-e a hír, vagy sem; hanem, hogy elég ijesztő-e. Mert ami ijesztő, az terjed.” Eddig azt hittem, hogy szeretem a krimi műfaját és talán ez így is van, de a tini nyomozós történetek valahogy rendre untatnak, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem is tudom, hogy mit várhatok tőlük. Tudom, hogy ez nagyon furcsán hangozhat, de amíg egy felnőtteknek szóló kötettel mindenféle kényes és akár gyilkosággal is megfűszerezett események láncolatán át vezet utam, addig a fiataloknak szóló kiadványokkal olyan problémákra keressük a választ, ami engem sokszor csak fáraszt. Ezért nem is csoda, hogy félve vettem kézbe a mostani olvasmányomat, amely végül meg tudott győzni...

bővebben

Madarász Éva – Tiszavirágok

„Tudtam, hogy előbb-utóbb ráérzel. Arra, amire én is, nagyjából ennyi idősen: hogy a természet a legjobb dolog, ami körülvehet bennünket.” Nem is tudom, hogy igazán mire számítottam, amikor kézbe vettem ezt az ifjúsági regényt. Már olvasás előtt is hallottam róla, hogy kalandos és fontos témája a környezetszennyezés, de valahogy másra számítottam. Hiszen erről a témáról ugyan nem lehet eleget beszélni, olvasni, hallani, ám ha ez ráadásul egy igazi kalandos történettel párosul, emészthető formában elképesztő fordulatokkal tarkítva, akkor szinte mi magunk is környezetvédőkké válunk. Madarász Éva írónőtől még 2021-ben volt szerencsém kézbe venni Hullámvasút című alkotását, amelyet...

bővebben

Kiss Judit Ágnes – Tujaszörny és Nyírfakobold

„Ki nem testvér, de jót tesz, mind barát.” Egyre jobban úgy érzem, hogy az idei 2024-es Merítés-díj Gyermekzsűri listánkon tobzódnak a jobbnál – jobb mesekönyvek. Ráadásul rendkívül eredeti és fantáziadús ötletek mutatkoznak meg, amelyek átvitt értelemben keverednek a valóságban történtekkel. De, hogy mire gondolok most, ezt bővebben is kifejtem. Kiss Judit Ágnes írónő igazán színes alkotói palettával rendelkezik, hiszen számos gyermek- és ifjúságiregénye mellett, tavaly volt szerencsém kézbe venni felnőtteknek szánt kötetét is (Egy nőalak szürke kontúrja), amely a nehéz témaköre ellenére nagyon tetszett és kimondottan elgondolkodtatónak találtam. Persze számomra elsődlegesen, mint...

bővebben

Elif Shafak – Muskátli

„– Ne szomorkodj, még a legjobb tanulók is kapnak néha rossz jegyet! Néha még a legokosabbak is meglepődnek. Őseink azt mondták, hogy mindenkinél van jobb.” El nem tudtam volna képzelni, hogy ennek a kissé furcsa, virághoz köthető címnek milyen erős varázsereje van. Talán elsőre furcsának fog tűnni ez a kijelentésem, de valóban így gondolom. A muskátli növény a szüleim kertjében szép a maga nemében, de lánynévként kissé szokatlan választásnak bizonyult első hallásra, ám belegondolva már annyi féle virágnév létezik, hogy ez is beleilleszkedik a sorba. Persze a cím kis főhősünk nevét takarja, aki nem is szereti, hogy így hívják. „Nem helyes, hogy az ember nem szólhat bele abba,...

bővebben

« Régebbi bejegyzések