Shan Sa – A gójátékos

„Miért hullatnak ennyi könnyet az istenek a világra? Az én boldogtalanságomat siratják? Ez az égi zuhatag miért nem mossa el szenvedéseinket és tisztátlanságunkat?” Sejtettem, hogy nem egy könnyed hangvételű és tematikájú könyvet veszek kézbe, de még most is hullanak a könnyeim és zaklatott vagyok. Már nagyon régóta vágytam ennek a regénynek az olvasásra, de féltem tőle, hiszen Japán és Kína háborús időszakában ugyan milyen szerelem szövődhet két ellenséges nép gyermekei között? Nos, megtudtam a végére. Shan Sha – A gójátékos című regénye 2007-ben jelent meg az Ulpius-ház Kiadónál. A kötet hiteles történelmi háttérrel építi fel keretét, ahol a halál a mindennapok része, ám a...

bővebben

Marguerite Duras – A szerető

„Ámíthatnám magam, elhihetném, hogy szép vagyok, mint a szépasszonyok, akiket megnéznek a férfiak, mert engem aztán tényleg meg-néznek. De én tudom, nem szépség dolga, másról van itt szó, egészen másról, például az észről.” Emlékszem egy tinédzser lányra, aki egy éjszaka nem tudott aludni és a tévé csatornáit „lapozta” egyre, hogy valami olyan műsorra leljen, amelynek halk duruzsolása elandalítja és álomba kíséri. Ám egy német csatornán felfedezett egy akkor kezdődő filmet, ahol egy fehérbőrű leány egy komp korlátjának támaszkodik, és a tájat szemléli. A leány külsőleg nagyon bohókás személyiséget tükrözött, hiszen csillogó cipőt, egyszerű, elnyűtt selyemruhát egy sötét színű övvel...

bővebben

Marie Pavlenko – Én vagyok a napod

„Mindenkinek joga van a fejlődésre, arra, hogy megváltoztassa a véleményét.” Nagyon kedvelem azon könyveket, amelyek a maguk összetettségükben, minden téren megtalálják a lelkemhez vezető utat. Gondolok itt mindjárt a könnyedségre, amelyet többnyire a humoros, laza stílussal lehet elérni vagy éppen az emellett megjelenő komolyabb témakörökre, amelyek meghatározzák a regényt, ellenben nem nyomják le annyira a hangulatot, hogy utána úgy érezzem magam, mint egy kifacsart citrom. Sokszor tűnhet úgy, hogy egy ifjúsági regény nem hozhatja a fent említett komplex hatást, pedig ez egy nagy tévedés, minden az adott alkotón múlik, elvégre a lelkéből is kapunk egy bizonyos szegmenst. Hiszem,...

bővebben

Clara Dupont-Monod – Egy közülünk

„(…) az embert a hely, ahová születik, legalább annyira meghatározza, mint a család, amely körülveszi.” Mit is jelent pontosan a tökéletes kifejezés? Teszem fel sokadszorra is a kérdést. Az átlag meglátás szerint a tökéletes olyan hibáktól vagy hiányosságoktól mentes (pl. állapot); minden tekintetben teljes és hibák nélküli, amiben hiánytalanul benne van minden, aminek benne kell lennie, és nincs benne semmi olyan, aminek nem kellene ott lennie. Azt mondhatnám ezt értem, de ez vajon az emberre is átruházható –e? Én úgy gondolom, hogy ez a fogalom függ a személytől vagy helyzettől, hiszen ahány ember, annyi meglátás és nézet. Mindig az az aktuális tökéletes, amit...

bővebben

Marceline Loridan-Ivens – És te nem jöttél vissza

„A túlélés érzéketlenné tesz mások könnye iránt. Különben belefulladnánk.” Ritkán veszek kézbe szinte egymás után hasonló témakörben íródott könyveket, ugyanis nem szeretek egy zsánerben megrekedni és a sokszínűség nagyon jót szokott tenni olvasói lelkemnek, most mégis úgy éreztem, hogy ennek a kiadványnak most jött el az ideje. Igen rövid, hiszen a maga százhuszonhat oldalával egy óra alatt kiolvasható, számomra mégis több napig tartott. Nagyon sokszor éreztem azt a bizonyos mély szomorúságot és egy erős szorongást, amely arra kényszerített, hogy félretegyem és megemésszem az olvasottakat. Hogy miről szól a kötet? Erről lentebb részletesebben is mesélek, de előtte egy percig...

bővebben

Philippe Nessmann – Irány a Mars!

Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is...

bővebben

Vercors – Farkascsapda

„Egy gyermek a felnőttek pillantásán keresztül ismeri meg magát.” Évek óta járom az antikváriumokat, könyvszekereket azzal a tudattal és szándékkal, hogy számomra még ismeretlen, a letűnt korokban élt szerzőkkel ismerkedjek meg és akár kedvencként üdvözölhessem alkotásaikat. Ez az érzés, amely elhatalmasodik rajtam, rendre egy olyan mély izgalommal párosul, amelyeknek keveredésétől szinte megmámorosodik a lelkem. Egy jó történet olyan számomra, mint egy kiváló édes bor. A lelkem feltöltekezik, és a magaslatokig szárnyal fogyasztása -olvasása- közben. Ez a kötet is egy ilyen kalandozásom során került hozzám, amely elsősorban az illusztrációk groteszksége és rejtélyesége miatt...

bővebben

Jean-Claude Mourlevat – Putifár tanár úr visszavág

„(…) a halogatás nem vezet sehova.” Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elfog titeket a nosztalgia és visszagondoltok az iskolai évekre. Sok pozitív emlék és személy jelenik meg gondolataitokban, de sajnos több negatív is. Valószínűleg többen elmondhatjuk magunkról, hogy ismertünk legalább egy olyan tanárt, aki megkeserítette a hétköznapjainkat vagy nehezebbé tette az általa tanított tantárgyat. Persze akadnak kivételek bőven, de átlagban inkább azt mondhatjuk el, hogy vannak olyan személyek, akik érthetetlen okból lettek a gyerekek tanítói. Nos, ezt a témakört boncolgatja humoros formában ez a történet is. De mi van akkor, ha maga a tanár gondolja úgy, hogy ideje bosszút...

bővebben

Jean-Claude Mourlevat – Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban

„Törékeny dolog a boldogság.” Vannak olyan könyvek az életemben, amikkel első olvasáskor nem találom a közös nevezőt és félre kell, hogy tegyem. Majd kis idő elteltével újra előveszem, ismét elolvasom és másodjára átlagban megértem, hogy miért is tettem ezt. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Köszönöm. Jean-Claude Mourlevat író neve már ismert volt a számomra, hiszen volt szerencsém olvasni tőle eredeti nyelven. Azt gondoltam első kőrben, hogy valami egyszerűbb történettel lepett meg most, de bizony nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat. Zebulon,...

bővebben

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

Nagy sajnálatomra nem emlékszem, mikor, hol és milyen körülmények között szereztem be ezt a könyvet. Csak annyi biztos, hogy tavaly októberben került a gyűjteményembe. Ambivalens érzéseim voltak a könyvel kapcsolatban. Egyfelől nagyon a közelébe sem akartam menni, mert ezt a történetet szinte mindenki imádja, isteníti. És hát a dac nagy úr. Másfelől pedig épp ezen ok végett furdalt a kíváncsiság is. Így történt, hogy jó pár év kitartás után megadtam magam, és megvettem, elolvastam. Eddig egyetlen ilyen könyvel voltam ugyanígy, ami a végén a kedvencem lett. De ez egy másik téma. A borító nem igazán jön be. Egyrészt, a lila szín nem az én világom, másrészt a rajta lévő kép sem...

bővebben

« Régebbi bejegyzések