Mohamed Mbougar Sarr – Ugyanolyan emberek

„De attól tartok, hogy az egyenlőség csak délibáb a demokráciában. Még Nyugaton is az, szörnyű egyenlőtlenségeket látunk a származás, a társadalmi osztály, a vagyon, a vallás területén.” Ez a könyv borzalmas és gyönyörű is mindenekfelett. Már sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű olvasásban részem, elvégre Mohamed Mbougar Sarr író már pár hónapja megtépázta egyszer a lelkemet Az emberek legtitkosabb emlékezete című művével. Akkor egy ismeretlen író és könyve kapcsán nyomoztam egy olyan személy szemszögén keresztül, aki esendőségében tárta fel az írás legszentebb istensége előtt lelkemet, most pedig megméretettem a hamis erkölcs gennyedző bugyraiban, ahol bűnösök büntettek az emberi...

bővebben

Simon Jimenez – Elveszett madarak

“Olyan korban élünk, amikor a hajók bele tudnak siklani az univerzum átlátszatlan hajtásaiba, majd elvitorláznak az idő peremét megülő hullámokon. Elő tudunk állítani izomszövetet, és a szálakat új végtagokká csévézhetjük. Egész kontinenseket törhetünk darabokra egyetlen YonSef robbanószerkezettel. Az élet megváltozott, de az értelmetlen kegyetlenségre való képességünk nem. Akármennyit is panaszkodtam amiatt, ahogy a szüleim diktálták a szabályokat, tudom, hogy kiváltságos gyerekkorom volt. Habár ritkán nevettünk, a családom sosem nélkülözte az ételt vagy a biztonságot. Nem szerettem régi otthonomat az állomás Sasfészkében, azonban nem vitathatom, hogy megfelelt az otthon...

bővebben

Laurie Halse Anderson – Shout – Hadd kiáltsak!

„A gondolat szabadsága nélkül nem létezhet bölcsesség; ahogy a köz szabadsága sem létezhet szólásszabadság nélkül.” (Benjamin Franklin, 1722) Vannak könyvek, amelyeknek fáj az olvasása akaratlanul is. Persze természetesen nem fizikai értelemben, hiszen egy bizonyos fantomfájdalomról lehet szó csupán, mégis valóságos és nagyon maradandó élményt hozó. A lelkem üvöltözik a gyötrelemtől az elmondott vagy éppen elhallgatott álmoktól, amelyeket látomásként élek át minden egyes sorral, mondattal, pedig nemcsak rólam szólnak. Ezek lehetnek téveszmékből vagy egy erős szekunderszégyenérzetből fakadóak, amelyek nem engednek el, hiába küzdök ellenük. Ezért igyekszem...

bővebben

Oszlányi Kincső – Két élet, egy út

„– A félelmeink értünk vannak. Az egyetlen lehetőség a fejlődésünkre. Keresd a félelmeidet és menj bele. Ki ne hagyd, mert addig koslat utánad, amíg bele nem halsz.” Sokszor eszembe jut, hogy vajon hol van a határa az emberi létezésnek? Vajon miért van a világban ilyen nagymértékű imparitás? Amióta kiemelkedtünk az állatok világából és öntudatunkra ébredtünk technikailag és társadalmilag is fejlődtünk, elvégre a barlangokból kijőve már városokban, falvakban élünk. A tűz, melyet anno „megszelídítettünk” a hétköznapi életünk elengedhetetlen segítőjévé vált, ahogy a természet adta többi elem is. Gondolkodásunk is fejlődött az hosszú évszázadok folyamán, de sajnos nem elég...

bővebben

Grecsó Krisztián – Vera

„A dolgok egymásból következnek, mintha dominók dőlnének el hosszú, egyenes sorban, minden lépés magában ártatlan és kikerülhetetlen.” Nem sűrűn fordul elő velem, hogy egy szerzővel több felületen is, számtalan formában találkozom, gondolok itt elsődlegesen a különböző hírportálokra, közösségi oldalakra, de bizony a mostani író nevével így jártam. Évek óta figyelem kisebb-nagyobb lelkesedéssel az alkotó megjelenő könyveit, de egyszer sem akartam kézbe venni. Semmi ellenérzésem nincs, egyszerűen nem éreztem azt a vonzást. Ezt most megtörtem, ugyanis utazókönyvként útjára indult eme kötet és úgy döntöttem, hogy teszek vele egy próbát. De először is köszönöm, hogy olvashattam és...

bővebben