KÖNYVELVONÓ

Anthony Burgess – Gépnarancs

  “Rendben, fiúk, akkor most megmutatjuk neki, hogy mi is ismerjük a törvényt, de a törvény ismerete nem minden.”   Mi az emberi létezés meghatározó princípiuma? Az erőszak? A döntési szabadság? A folyamatos változásra és megújulásra való képesség? Hol húzódik a határvonal a társadalmi jó és rossz között? Lehet-e jó a szükséges rossz? Szolgál-e közösségi érdeket a “rosszak” bekényszerítése a “jók” táborába? Anthony Burgess - Gépnarancs című novellája 1962-ben íródott és a megjelenését követő évtizedekben bevonult az angol irodalom halhatatlan klasszikusai közé. Több adaptáció is készült belőle, ezek közül talán a legismertebb Stanley Kubrick 1971-ben született igen megosztó...

bővebben

Márai Sándor – A gyertyák csonkig égnek

  “Minden nagy szenvedély reménytelen, máskülönben nem szenvedély, hanem alku, okos egyezség, langyos érdekek cserebéje.”     Revíziómat egy bibliai méretű főbűn bevallásával fogom kezdeni: a közelmúltig nem olvastam az írótól semmit és nem is igazán érdekelt Márai. Persze rengeteget hallottam róla, Márai így, Márai úgy, hiszen volt ő szamizdat irodalom és az átkosban a kultúrális ellenállás szimbóluma is többek között. Annyira emlegette mindenki egy időben a környezetemben különböző platformokon, hogy teljesen érdeklődését vesztettem iránta, megcsömörlöttem anélkül, hogy egyetlen írását is olvastam volna. A vezeklést nemrégiben az Eszter hagyatékával kezdtem, irodalmi zarándokutam...

bővebben

David Walliams – Gengszter nagyi

  „Az életben nincs más dolga az embernek, mint hogy az álmait kövesse. Máskülönben csak vesztegeti az idejét.”   Nem tagadom, hogy patakokban folyik a könnyem még most is, pedig egy órája fejeztem be a könyvet. Nem erre számítottam és úgy érzem összetörte a szívemet, de erről kicsi később még fogok írni nektek. A regény fiataloknak íródott, de nem csak nekik kellene olvasni, hanem a legszívesebben a kezébe nyomnám az idősebb korosztálynak is, sőt igen, még a szüleimnek is. Azt hiszem, így kell az érzelmek viharába sodorni az olvasót és elengedni a kezét. Tanulj meg úszni és küzdeni, hogy lásd miről is szól az élet egy bizonyos szegmense! A fenti bevezető csupán egy hirtelen...

bővebben

Antoine de Saint-Exupéry – A kis herceg

    Nagy sajnálatomra nem emlékszem, mikor, hol és milyen körülmények között szereztem be ezt a könyvet. Csak annyi biztos, hogy tavaly októberben került a gyűjteményembe. Ambivalens érzéseim voltak a könyvel kapcsolatban. Egyfelől nagyon a közelébe sem akartam menni, mert ezt a történetet szinte mindenki imádja, isteníti. És hát a dac nagy úr. Másfelől pedig épp ezen ok végett furdalt a kíváncsiság is. Így történt, hogy jó pár év kitartás után megadtam magam, és megvettem, elolvastam. Eddig egyetlen ilyen könyvel voltam ugyanígy, ami a végén a kedvencem lett. De ez egy másik téma. A borító nem igazán jön be. Egyrészt, a lila szín nem az én világom, másrészt a rajta lévő kép sem...

bővebben

Orson Scott Card – Végjáték

    Pár éve láttam a filmet, ami valamiért megfogott. Na, nem a szerepkiosztás végett, de érdekesnek és izgalmasnak találtam. Igaz, olyan befejezetlennek tűnt a történet. Aztán utána olvastam, és akkor derült ki, hogy ez egy könyvből készült adaptáció, szóval, látszott egy halvány remény, hogy lesz folytatása. De sajnos nem mindenkinek tetszett, sőt az emberek nagy részének negatív véleménye volt róla. Így, sajnos el is vetették az ötletet a következő rész forgatására. De úgy voltam vele, hogyha a film ennyire lekötött, hogy még utána is olvastam, akkor a könyveket mindenképp be kell szereznem. Túl hosszú időbe telt, míg ezt a vágyamat teljesíthettem, de pár hónapja végül...

bővebben

Anna Woltz – Gipsz, avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot

    Vannak pillanatok az életünk folyamán, amikor semmi sem akar sikerülni. Különösen akkor nem, ha éppen elváltak a szüleink, túltengenek bennünk a pubertáskori hormonok és éppen mindenre és mindenkire haragszunk. Nincs ezzel másként ennek a kötetnek a főhősnője sem. Szegény Felicia dühös az egész világra. Édesanyja éppen a legnagyobb ellensége, az édesapja egy két lábon járó szerencsétlenség, és még ott a húga is, akivel bár jó viszonyt ápol, mégis „miatta” szenved balesetet. Így kezdődik ez a csepp kötet. Hiába 168 oldal, egy egész életnyi gond és kalamajka megtalálható a lapjain. Tulajdonképpen az egész történet nagyjából 24 órát ölel fel, mégis oly sok minden történik,...

bővebben

Sally Rooney – Normális emberek

    Normális emberek, olvasom a címet és elönt egy bizonyos érzés és rögtön követi egy kérdés: miszerint ugyan ki és mi számít normálisnak? Ha azt nézem, hogy normális az, ki a társadalomban megtalálja a helyét és együtt úszik az árral, mások szerint mindig a játékszabályoknak megfelelően teljesíti az életszakaszok kihívásait és úgy távozik az élők sorából, hogy legalább egy gyermeket, unokákat, örökölhető vagyont hagyott a világnak. Ha ennél a gondolatnál maradnék, akkor ez a cím nem lenne helytálló ehhez a történethez. De vagyok olyan pimasz és szembe megyek a forgalommal, mert az is normális, mikor mindenki pirosat hord, de merünk más színben megjelenni. Elvégre mindenki az...

bővebben